Csehországban a közelmúltban jelentették be a tervezett egészségügyi reformcsomag több olyan intézkedését, amelyekkel fokozatosan nagyobb teret engednének az egészségügyben is a piacgazdaságnak. Az első, népszerűséghajhásznak aligha tekinthető lépésre, az önrészesedés kiterjesztésére a tervek szerint jövő év elején kerül sor. Ha a parlament jóváhagyja a törvényjavaslatokat, a cseheknek januártól 50 koronás (1 korona = 8,85 forint) vizitdíjat kell fizetniük orvosuk felkeresésekor, és ugyanennyibe fog kerülni egy-egy kórházi nap vagy a mentőszolgálatok igénybevétele. A receptdíj pedig - amit a gyógyszer támogatott árán felül minden esetben meg kellene fizetni - 20 korona lenne. A különféle szolgáltatásokhoz való egyéni hozzájárulás bevezetésével egyrészt a csehek orvoslátogatási kedvét szeretnék visszafogni - az évi 15-16 vizit (nálunk ez a szám 12) ugyanis duplája a nyugat-európai átlagnak -, másrészt az egészségügyi kassza bevételeit gyarapítanák évi 7-10 milliárd koronával.

Cél az évente mintegy 65 milliárd koronára rúgó - a magyarországival lényegében azonos - gyógyszerkiadások csökkentése is, hiszen ennek az összegnek négyötödét az egészségbiztosítók állják. Ezért április 1-jén a forgalomban lévő orvosságok közül 3 ezernél csökkent a biztosító hozzájárulása, vagyis számos krónikus betegséggel küszködő számára nőtt a kifizetendő összeg. A statisztikák szerint a csehek eddig évente átlagosan 700 koronát költöttek orvosságra - ezen belül a nyugdíjasoknak 1200 koronára rúgott a medicinaszámlájuk -, ám a mostani változások az országos átlagot 150 koronával, a nyugdíjasokét 300-zal fogja növelni. Változatlan szabály maradt viszont, hogy minden hatástani csoportban kell hogy legyen olyan készítmény, amelynek 100 százalékban támogatott az ára.

Felmérések szerint a megkérdezettek kétharmada elutasítja a díjfizetést, illetve ha fogcsikorgatva is, a kórházi napidíjat még csak tudomásul vennék, a receptdíjfizetés békáját azonban kevesen lennének hajlandóak lenyelni. A miniszter azzal próbálja legyőzni a zsigeri ellenkezést, hogy a gyógyszerek esetében évi 3 ezer koronában határozná meg a beteg által fizetendő összeg felső határát, míg a vizit- és napidíjnál együttesen 2 ezer korona lenne az éves plafon. A magyar szabályozástól eltérően Csehországban a gyerekeknek és a nyugdíjasoknak is fizetniük kellene. A nyugdíjasoknak ígérnek ugyan valamiféle kompenzációt, de a pontos részletek még nem ismertek.

A reformelképzelések szerint változna az éjjeli ügyeletek rendszere és a mentőszolgálatok feladata is. Megszűnnének a jelenleg kihasználatlan - ezért gazdaságtalanul működtethető - városi éjjeli ügyeletek és patikák, szerepüket a kórházak vennék át, és a betegszállításban nagyobb feladat hárulna a mentőkre. Ezen a téren nincs is vita kormánypártok és az ellenzék között.

További két törvényjavaslat úgy szól, hogy az eddig kötött szabályok szerint, nem cégszerűen működő egészségbiztosítók részvénytársaságokká alakulnának át, amelyek egy központi állami hivatal felügyelete mellett versengenének egymással. A módosított egészségbiztosítási törvény ugyanakkor nagyon pontosan meghatározná, mit fizet az egészségbiztosító a kötelező biztosításból, és milyen ellátásokhoz kell kiegészítő biztosítás, amelynek megkötéséről ki-ki maga dönthetne.

Az 1994-ben bevezetett több-biztosítós rendszer Csehországban általánosan elismert és elfogadott. A biztosítók részvénytársaságokká alakítását azonban a szociáldemokraták és a kommunisták határozottan ellenzik. "Ez az évszázad rablása lenne. Az egészségbiztosítókon évente 200 milliárd korona folyik keresztül, elfogadhatatlan, hogy egyesek ezen gazdagodjanak meg. És azt sem fogjuk megengedni, hogy az emberek egészsége üzletelés tárgyává váljon" - hangsúlyozta David Rath volt szociáldemokrata egészségügyi miniszter.

Hasonlóan energikus ellenzéki baloldali elutasításra talált Julínek azon elképzelése is, amely az egészségügyi állami és magánintézmények teljes versenyazonosságát teremtené meg az állami és biztosítói finanszírozásban. Ez azt jelentené, hogy megszűnne az eddig kiemelten kezelt, mintegy száztagú, közhasznú, nonprofit kórházból álló hálózat, amelyet az előző, szociáldemokraták vezette kormány hozott létre az akkor is ellenzéki kommunisták hathatós támogatásával. Csehországban jelenleg közel kétszáz kórház van, közülük minden második profitérdekelt gazdasági társaság, többnyire részvénytársasági formában működik. A reformcsomag további eleme, hogy az orvosok intézményi kötöttség nélkül, teljes mértékben vállalkozói alapon is működhetnének.

Jirí Paroubek volt szociáldemokrata miniszterelnök a reformok nyilvánosságra hozatala után jelezte, ha a kormány elállna az egészségbiztosítók részvénytársaságokká alakításától, illetve a közhasznú kórházi hálózat felszámolásától, akkor pártja hajlandó lenne tárgyalni az egészségügyi reformokról, mert a többi intézkedést már maga is mérlegelte. A cseh egészségügyre jelenleg évente mintegy 220 milliárd korona jut, ami a járulékbefizetésből, állami pénzekből és a kassza 12 százalékát kitevő önrészfizetésből (a gyógyszerért, a jobb fogtömésért, szemüvegért) tevődik össze. A Mladá Fronta Dnes című napilap úgy találta, ez az önrész a második legalacsonyabb az Európai Unióban, a reformok befejezése, tehát 2009 után viszont a kormány szerint 15 százalékra emelkedik, ám az ellenzék szerint mintegy 20-ra.

Bár a cseh egészségügy újabb átfogó reformját, ha más-más módon is, a jobb- és a baloldal egyaránt elkerülhetetlennek tartja, és a Julínek-csomagról folyó éles viták ellenére a szakértők többsége is egyetért azzal, hogy szükség van a tervezett intézkedésekre, nagy kérdés, hogy sikerül-e elfogadtatni a reformokat a parlamentben. A kétszáz tagú képviselőházban ugyanis a jobb- és a baloldali blokknak egyaránt száz-száz mandátuma van. Mivel azonban két szociáldemokrata képviselő a januári bizalmi szavazáskor "elárulta" pártját, és elhagyva az üléstermet lehetővé tette a jobbközép kabinet hatalomra kerülését, Tomás Julínek a bennfentesek szerint arra számít, hogy az egészségügyi reform legfontosabb kérdéseiről szóló szavazáskor a két renitens hasonló módon cselekszik, s ezzel lehetővé teszi a törvényjavaslatok elfogadását.

KOKES JÁNOS / PRÁGA