Májusban Moszkva külvárosában egy fiatalember halálra gázolt egy zebrán átkelő nyugdíjast. A hír önmagában hétköznapinak számít - a 145 milliós országban tavaly 38 ezren vesztették életüket az utakon -, ám a 68 éves Szvetlana Beridze halála mégis bekerült az újságokba, mivel nem akárki ütötte el, hanem a 28 éves Alekszandr Ivanov, Szergej Ivanov orosz védelmi miniszter és miniszterelnök-helyettes egyik fia. Amint fény derült a gázoló kilétére, rendőrök és állambiztonsági tisztek tucatjai szállták meg a baleset helyszínét, és órákon át tartott a helyszíni szemle.

Az eljárás lezárása viszont nem keltett - nem kelthetett - hasonló visszhangot. Pedig Ivanovot a napokban bűncselekmény hiányában felmentették, jóllehet Beridze gyermekei azt állítják, édesanyjuk zöld lámpánál kelt át az esti órákban is forgalmas úttesten. A vizsgálati anyagokból közben szőrén-szálán eltűntek az Ivanov felelősségét bizonyító tanúvallomások, és a Beridze gyerekek azt mondják, a hatóságok hallani sem akarnak a szemtanúk ismételt meghallgatásáról. A vizsgálat beszüntetésének híre azért sikkadhatott el, mert az állam - vagy a Kremlhez közel álló cégek - tulajdonában lévő elektronikus médiumok nem tartották fontosnak e hatósági döntés ismertetését. Ahol mégis be akartak számolni róla, a csatorna vezetői erőszakkal kivették a riportot a híradóból.

A legnagyobb port a korábban független Ren Tv-nél történtek verték fel: az ősszel Kreml-párti üzletemberek kezébe került csatorna legismertebb - a régi érából maradt - szerkesztő-műsorvezetőjét, Olga Romanovát a biztonsági őrök nem engedték be a stúdióba, amikor az nem akarta kivenni az Ivanov-riportot a műsorból. A csatorna új vezetése szerint náluk nem volt semmiféle cenzúra, magyarázatuk szerint az újságírónő azért nem szerepelhetett, mert a főszerkesztő új emberek képernyőre engedésével akarja növelni az esti híradó nézettségét. Az viszont mindenképpen gyanús, hogy annyira siettek a váltással, hogy még meg sem volt az utód: miközben Romanova a biztonsági emberekkel hadakozott a folyosón, a Ren Tv egy korábbi híradó felvételét sugározta.

Az Ivanov-ügy eltussolásáról a korábban szintén független NTV sem számolt be, bár több neves munkatárs - a HVG értesülései szerint - ott is azon volt, hogy szerepeljen róla tudósítás az esti híradójukban. A hír végül csak az utolsó befolyásos, még független médium, az Eho Moszkvi rádió műsorában hangzott el, és másnap az ellenzéki napilapok egy része is említést tett az ügyről.

A kádergyerekek nem csupán az igazságszolgáltatás előtt élveznek a közönséges halandók számára elérhetetlen előnyöket, felnőtt életüket is kiváló állásokban kezdik. Ivanov másik gyermeke, a 24 éves Szergej például a jelek szerint annyira tehetséges, hogy fiatal kora ellenére januárban megtették az állam többségi tulajdonába került gázmonopólium, a Gazprom birtokában lévő Gazprombank alelnökévé. Nem panaszkodhat Mihail Fradkov miniszterelnök 26 éves fia, Pjotr sem, ő tavaly az állami Vnyestorgbanknál töltött be felelősségteljes állást - az oroszországi és a külföldi bankfiókok együttműködését koordinálta -, majd idén nyáron átpártolt Oroszország harmadik legnagyobb hajózási vállalatához, a Távol-keleti Hajózási Társasághoz, ahol rögtön vezérigazgató-helyettesi állást kapott. Jelenleg is a Vnyestorgbanknál van - elnökhelyettesi tisztségben - Szergej Matvienko, Valentyina Matvienko szentpétervári kormányzó 31 éves fia. Vlagyimir Putyin orosz államfő adminisztrációjának egykori vezetője, Alekszandr Volosin is jó állást talált 28 éves fiának: 2004 vége óta Ilja Volosin a Konverszbank alelnöke.

"Igaz, hogy mindegyik aranyifjú valóban kiváló oktatást kapott, ám az állások elnyerésekor elsősorban a szülők rangja a meghatározó. A kinevezések számának utóbbi másfél évben észlelhető gyarapodása arra utal, hogy az állami vezetők magabiztosabbak lettek, és nem riadnak vissza olyan lépések megtételétől, amelyek nem éppen jó fényt vetnek rájuk" - vélekedett Alekszej Muhin, a moszkvai Politikai Kutatások Intézetének igazgatója. Szakértők szerint állami és magáncégek azért is alkalmazzák előszeretettel a kádergyerekeket, mert Oroszországban változatlanul sorsdöntő lehet, ha a cégvezetés egyik tagja közeli kapcsolatban van az országot vezető politikai elittel. Az is figyelemre méltó, hogy a kinevezettek többsége olyan vezérigazgató-helyettesi, illetve alelnöki állást kap, amelyekhez nem járul kötött feladatkör: az a fontos ugyanis, hogy a megfelelő pillanatban a helyükön legyenek, és közvetítsenek az üzleti és a politikai elit tagjai között.

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA