Ellesett pillanatok a mindennapi életből: metróhoz igyekvő, buszon kapaszkodó, hátizsákot cipelő fiatalemberek. Valamennyi felvételt zárt láncú kamerák (CCTV) szolgáltatták a július 7-ei londoni öngyilkos robbantókról és a július 21-ei meghiúsult merénylet feltételezett résztvevőiről. Nagy-Britannia a világ ily módon legalaposabban szemmel tartott országa, becslések szerint minden tizedik - összesen 4 millió - CCTV itt kíséri figyelemmel, mi történik a közterületeken, a járműveken, a bankokban és az autóparkolókban. Csak Londonban 500 ezer kamera pásztázza a járókelőket, a pályaudvarokon 1800, a metróvonalakon 6 ezer van belőlük. Egy átlagos munkanapon legalább 300 kamera látókörébe kerülhet bele, aki dolgozni megy, utána kollégáival felhörpint egy sört, itt-ott vásárol valamit, majd hazaindul.

Az elektronikus megfigyelés kísérleti időszaka az 1970-80-as években volt, az első zárt láncú kültéri kamerarendszert 1985-ben állították fel a britek. Azóta is szüntelen vita folyik arról, hogy törvényes-e a közterületek, pontosabban az itt megforduló emberek figyelése. Külön internetes oldal ad például tanácsot, hogyan lehet házilagos módszerekkel megvakítani a kamerákat. Átmeneti megoldásként a nejlonzacskót, a festékszóró pisztolyt vagy a kábelt elvágó baltát ajánlják, hogy csak a legfrappánsabbakat említsük.

A szabadságjogok csorbítását látják sokan a mindennapok effajta nyomon követésében, ezért - a kamerák ideiglenes kiiktatása helyett - a jelenleginél szigorúbb keretek közé szorítanák az ily módon rögzített információk felhasználását. A bűnüldöző szervek és - különösen az elmúlt hetek merényletei után - egyre több kormány viszont, épp ellenkezőleg, a köztéri kamerák számának látványos növelését és az így szerzett információk minél hosszabb ideig való megőrzését szorgalmazzák. A párizsi buszokra például Franciaországban már idén év végéig 4 ezer kamerát akarnak felszerelni, a már eddig is jól bekamerázott New York-i és washingtoni metrókat is újabb figyelő szemekkel akarják biztonságosabbá tenni, és hasonló tervekkel álltak elő Rómában és más európai nagyvárosokban is.

Szakértők között azonban még arról is vita folyik, valójában mire jó, vagyis a bűnmegelőzést vagy a bűnüldözést segíti-e az effajta monitorozás. A kamerák által közvetített képek ugyanis csak ritkán adnak módot az egyidejű beavatkozásra, hiszen szinte képtelenség valamennyi monitort ugrásra készen szemmel tartani. Persze ma már vannak olyan, "munkaerő-kímélő" számítógépes programok, amelyek jelzik, ha valaki a tömegtől eltérő módon viselkedik. Kifejlesztettek olyan szoftvereket is, amelyek a kamerák előtt elhaladó arcokat összevetik a körözött személyek gépbe táplált vonásaival. Az esetek többségében a kamerák haszna mégsem a megelőzésben van, ismeri el a brit rendőrség - bár ahol CCTV üzemel, ott a statisztikák szerint jelentősen csökken a bűnözés -, hanem az elkövetők felderítésében és a bíróság munkájának segítésében. Ítéltek már el CCTV rögzítette felvételek alapján autófeltörőket, súlyos testi sértésért garázdákat, de a közterületi virágágyást vandál módon megrongáló fiatalt is. A leglátványosabb sikert éppen a londoni terrorakciók elkövetőinek azonosítása hozta meg: 15 ezer köztéri kamera készítette kép átvizsgálása után rekordgyorsasággal kapták el a július 21-ei merényletkísérlet mind a négy gyanúsítottját.

A kameratörténelem eddigi legdrámaibb jelenetei - még 1993-ban - azok voltak, amelyeken látszott, hogyan vezették ki gyerekek kézen fogva áldozatukat, a kétéves Jamie Bulgert egy liverpooli bevásárlóközpontból. Ezek a felvételek juttatták a rendőrséget a két tízéves gyilkos nyomára, és így sikerült rács mögé juttatni a londoni Sohóban 1999-ben szöges bombát robbantó David Copelandet is. A kezdetben fekete-fehér, gyenge felbontású, elnagyolt körvonalú felvételeket mára felváltották a színes, az arcvonások részleteit is jól mutató képek. Ám ez nem csak a bűnüldözők munkáját teheti hatékonyabbá - figyelmeztetnek sokan -, illetéktelen kezekbe kerülve például a politikai célú megfigyelések, zsarolások eszköztárát is gyarapíthatja.

Ezért is lángol fel több országban újra meg újra a vita, hogy ki mire használhatja e zárt láncú rendszerek felvételeit, és mennyi ideig kell megőrizni azokat. Olaszországban például egy most elfogadott terrorizmusellenes törvénycsomag 30 hónapban határozza meg az elektronikus felvételek tárolási idejét. A magyarországi szabályozás szerint a térfigyelő kamerák által közvetített képeket csak akkor lehet rögzíteni, ha szabálysértést vagy bűncselekmény elkövetését mutatják. Abban pedig - a köztársasági elnök kérésére - még az Alkotmánybíróságnak kell állást foglalnia, hogy a bankokban rögzített képeket lehet-e 60 napig tárolni, vagy három nap után le kell törölni őket, ahogyan ezt Péterfalvi Attila adatvédelmi ombudsman javasolja.