Az első videojátékként azt a kezdetleges teniszt tartják számon, amelyet 1958-ban a New York állambeli Brookhaven atomkutató központban készített egy tréfás kedvű mérnök, a labdát egy analóg számítógép segítségével egy oszcilloszkópon lehetett irányítani. A második lépcső az 1962-ben a Massachusetts Institute of Technology (MIT) három számítástechnikusa által kifejlesztett - és később a mobiltelefonok képernyőjén is föltűnt - "csillagháború", amelyben két, véges üzemanyag-mennyiséggel rendelkező űrhajó lőtte egymást.

Kereskedelmi forgalomba elsőként 1972-ben a Magnavox Odyssey került, amellyel a tévéképernyőn kezdetleges grafikával teniszt, illetve hokit lehetett imitálni. Öt évvel később jelent meg a piacon az Atari - a név a japán go játék egyik kifejezése - gyártotta Atari 2600 Video Computer System, amelynek Pong nevű játéka szintén a teniszre hasonlított. A Magyarországon az Egri János-féle Lehet egy kérdéssel több? című tévévetélkedőben is feltűnt játékból 20 millió darabot adtak el világszerte. 1980-ban a Namco hozta létre az első "videojáték-személyiséget": a Pac-Man egy labirintusban már primitív zenei kísérettel falta a golyókat, és menekült a szörnyek elől.

Az 1980-as évek második felére leáldozott az Atari csillaga, és megjelent a Nintendo Entertainment System (NES), a Sega Genesis, majd a Super Nintendo, amelyek először kínáltak valódi animációt, 1985-ben pedig a szovjet Alekszej Pazsitnov megalkotta az egyszerűségében is rabul ejtő zuhanó téglás játékot, a Tetrist. A videojáték-piac trónjáról a Nintendót 1994-ben taszította le az újonc Sony az eredeti PlayStationnel, amely már cd-ről olvasta be a szoftvert, és eddig több mint 80 millió darabot adtak el belőle a világon. A japán Sega 1999-ben még próbálkozott a Dreamcasttal, ám annak kudarcát követően felhagyott a konzolgyártással, amelynek terén a PlayStation 2 után egy évvel, 2001-ben előrukkolt saját újdonságával, a GameCube-bal a Nintendo, és megjelent az Xboxszal a Microsoft is (az egyes márkára írt játékok nem futnak a másikon).