"A szocializmusban nőttünk fel, ezért igazságtalannak tartottuk, hogy csak azok játszhattak a számítógépes játékokkal, akik egy vagyont képesek adni értük. Emellett úgy véltük, kiszúrunk a kapitalistákkal is, akik meg akarják akadályozni, hogy a gyerekek játsszanak" - magyarázta a HVG-nek Ilja Vasziljev, a világ talán egyetlen nyilvános hackeriskolájának alapítója, hogy a nyolcvanas évek közepén miért törte fel barátaival már az első komputeres játékok kódját. A moszkvai iskola harmincas éveiben járó guruja szerint az 1991-ben széthullott Szovjetunió tálcán kínálta a lehetőséget a jelentős hackertársadalom létrehozására: az ország törvényei nem büntették a kódtörést, a kivételezett helyzetben lévő gyerekek a felnőtteknél jóval hamarabb juthattak számítógépekhez. Ráadásul zavartalan "alkotói klímát" biztosított, hogy akkoriban a komputerekhez semmit sem értő titkosszolgálatok nem zaklatták a számítógépeket, illetve elektronikus játékokat bütykölő tizenéveseket. Ebben az időszakban a kevés számítógépes központ köré gyűlő hackerek jól ismerték egymást, és ha valaki feltörte egy program kódját, akkor a részleteket azonnal, ellenszolgáltatás nélkül megosztotta a többiekkel.

Az idilli állapotok azonban a kilencvenes években végbement rendszerváltással elmúltak, az orosz hackertársadalom három részre szakadt. Az egyik, folyamatosan csökkenő réteget a nyolcvanas évek szellemét képviselő "Robin Hoodok" alkotják, miközben mellettük egyre nagyobb szerep jut a programok feltörését jövedelemforrásnak tekintő hackereknek. Ők - a magát MeteO-nak nevező szentpétervári hacker vezetésével - már több mint egy évtizeddel ezelőtt létrehozták a United Crackers League (UCL) nevű csoportot, amely már üzleti alapon kereskedett a feltört kódokkal. Oroszországban sokan vannak, akik ideológiai alapon foglalkoznak hackerkedéssel, közülük az ugyancsak 30 év körüli, LovinGod nevet használó hacker a legismertebb. Az anarchista és szélsőjobboldali nézeteket valló, a "sötét oldalra állt" LovinGod hősnek tartja a terroristákat, és legfőbb céljának a törvényt képviselő, azokat megteremtő hatalom elleni harcot tartja. Míg a "jó hackerek" csak szórakozásként foglalkoznak vírusírással, és nem teremtenek pusztító törzseket, LovinGod és társai sorra gyártják a programokat és számítógépeket megrongáló vírusokat.

A nyolcvanas években felnőtt generáció egyébként most a könyv- és lemezkiadókat tartja fő ellenfelének, Vasziljev is úgy véli, a kiadók rabszolgasorban tartják a szerzőket, akik arra kényszerülnek, hogy a megrendelőnek tetsző műveket alkossanak. A hackerek szerint a legjobb megoldás az lenne, ha a közönség számítógépen keresztül közvetlenül a szerzőktől tölthetné le az irodalmi és zenei műveket, illetve a programokat, így - a kiadók közbejötte nélkül - közvetlenül az alkotók kapnák a jogdíjakat. Mivel immár az orosz törvények is tiltják a kódfeltörést, illetve a szerzői jogvédelem alatt álló művek engedély nélküli másolását, a HVG-nek nyilatkozó hackerek nem részletezték, mivel foglalkoznak, csak annyit mondtak, hogy részben a "jó oldalon álló" hackerektől származnak a milliárdos tőkével rendelkező számítógépes óriások programjaival szemben alternatívát kínáló, ingyenes szoftverek.

Az 1996 óta működő moszkvai hackeriskolában egyébként már 24 diák tett le különböző szintű vizsgát - ami egy-egy program feltöréséből, illetve a programozói nyelvek ismeretének bizonyításából áll -, és Vasziljev nyolc szintet határozott meg. A legalacsonyabb a hetes, ami az egyszerű felhasználót jelenti, míg a nullás szinten azok a hackerek állnak, akik némi szerencsével bármilyen kódot fel tudnak törni, és bármilyen számítógépes rendszerbe képesek behatolni.