A napokban szokatlan szövegű elektronikus leveleket kaptak a vezető orosz vállalatok: ismeretlenségbe burkolózó ajánlattevők 800-1000 dollárért kínálták az Orosz Nemzeti Bank (CBR) 2003 áprilisa és 2004 szeptembere közötti valamennyi átutalási adatát. A levél a Vedomosztyi című moszkvai üzleti napilaphoz is eljutott, és a szerkesztőség által végrehajtott próbavásárlás alapján úgy tűnik, hogy az "áru" valódi. A lap 1500 rubelért (1 rubel = hét forint) megvette a Vnyestorgbank nevű vezető orosz pénzintézet tavaly februári átutalási listáját, amelyből kiderült például, hogy a legnagyobb orosz autógyár, az AvtoVaz számláján milyen pénzmozgásokat regisztráltak.

A feltehetően február végén végrehajtott adatlopás súlyos gazdasági károkat okozhat: az adatbázis tanulmányozásával a versenytársak pontos adatokat szerezhetnek a másik pénzügyi helyzetéről, illetve ezek alapján kikövetkeztethetik, mi lesz a konkurencia következő lépése. Az orosz bankrendszer kára pedig katasztrofális, hiszen ismét bebizonyosodott, hogy az állam az ország legjelentősebb bankjának titkait sem képes hatékonyan megvédelmezni.

Nem is az első eset volt Oroszországban az illetékesek által hivatalosan el sem ismert adatlopás. Fél évvel ezelőtt a moszkvai aluljárókban árulták azokat a lemezeket, amelyek fővárosi magánszemélyek 1999 és 2002 közti adóbefizetéseinek adatait tartalmazták. Egyebek mellett kiderült, hogy a jelenlegi orosz miniszterelnök, Mihail Fradkov - akkor még az adórendőrség vezetőjeként - 2002-ben 319 ezer rubelt keresett, míg a londoni Chelsea labdarúgócsapat orosz tulajdonosa, Roman Abramovics ugyanebben az időszakban 4,7 millió rubeles éves jövedelmet vallott be. Egy másik oligarcha, az orosz alumíniumipar meghatározó alakja, Oleg Gyeripaszka - legalábbis a lemez szerint - 2002-ben egy fillért sem keresett. A 100 dollárért ajánlott cd egyébként nem csupán az adók nagyságát tartalmazta: a lemezen telefonszámok, címek is szerepeltek, és az is kiderült, kik a tulajdonosai az orosz részvénytársaságoknak, és mekkora osztalékot vettek fel.

Mást is lehet kapni az aluljárókban és a metróállomások kijáratánál, illetve a dugóba rekedt autók közt szlalomozó illegális lemezkereskedőknél. Jelenleg egyebek mellett a vezető orosz mobilszolgáltatók részben titkos előfizetési listája, és az ellopott gépkocsikat, illetve a szövetségi körözés alatt álló személyeket nyilvántartó rendőrségi adatbázis is beszerezhető néhány száz rubelért.

Az orosz hackerek jelentős része összefonódott a helyi maffiával, és az adatlopás mellett fontos szerepet játszik a szervezett bűnözés által összegyűjtött pénzek tisztára mosásában, a nagyobb forgalmat lebonyolító vállalatok megzsarolásában, illetve az interneten vásárlók hitelkártyaadatainak ellopásában. Orosz statisztikák szerint 2003-ban alig több mint kétszáz komoly számítógépes bűncselekményt regisztráltak az országban, ám ez a szám 2004-ben ezer fölé emelkedett. Az egyik ismertté vált bűnügyben moszkvai és szentpétervári hackerek angliai cégek számítógépeit támadták meg az interneten keresztül, és rendszeresen védelmi összeg fejében ígérték meg akciójuk szüneteltetését. A tavaly nyáron őrizetbe vett bűnözők brit források szerint több mint 70 millió dolláros kárt okoztak áldozataiknak. "Az emberek korábban a maffiától féltek, most már a hackerektől rettegnek" - idézte az Itar-TASZSZ orosz hírügynökség a helyi rendőrség egyik vezetőjét, Borisz Mirosnyikov tábornokot, aki szerint a hatóságok tudomására jutó bűncselekmények csak a jéghegy csúcsának tekinthetők. Hasonlóképpen vélekedett egy orosz számítógépes szakértő, Alekszandr Gosztyev is, aki szerint az utóbbi két-három évben gyökeres fordulat állt be Oroszországban: a számítógépes rendszerekbe való behatolással és a komputeres kódok feltörésével már nem unatkozó tizenévesek, hanem jól megfizetett szakértők foglalkoznak.

Oroszország elsősorban azért vált hackerparadicsommá, mert a helyi hatóságok a legutóbbi időkig nem léptek fel határozottan a számítógépes bűnözők ellen, így azok a lebukás komolyabb veszélye nélkül űzhették tevékenységüket. Az is megkönnyítette a dolgukat, hogy az orosz társadalom nem igazán tartja bűnözőknek a hackereket. Nyomukban ugyanis nem folyik vér az utcán, az oroszok pedig folyamatosan élvezik a hackerek munkájának gyümölcseit. Oroszországban, ahol az átlagfizetés értéke alig haladja meg a 200 dollárt, sokak számára megfizethetetlenek az eredeti, jogtiszta szoftverek. Így a piacokon keresettek az eredetinél jóval olcsóbb, feltört kódú számítógépes programok, és a szülők is milliószámra viszik haza csemetéiknek a komputeres játékok kalózmásolatait.

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA