Két dologban mindenki egyetértett a Condoleezza Rice külügyminiszteri jelöléséről folytatott, amúgy rendkívül heves, múlt heti washingtoni szenátusi vitában. Az egyik a faji elkülönítés szimbólumává vált alabamai Birminghamből származó fekete nő felemelkedésének lenyűgöző volta. A másik, hogy "Condi" kiemelkedő intellektusának, elképesztő munkabírásának, briliáns tárgyismeretének és bizonyított vezetői képességeinek köszönheti jelölését.

A kiemelkedő teljesítmény az 50 éves, rendkívül csinos Rice szerint egyenes következménye az indulás körülményeinek. "A családban a gyerekek évtizedek óta tudják - mesélte egybehangzóan Condi és ismert ügyvéddé lett unokatestvére, Connie a Washington Post egy korábbi vasárnapi magazinmellékletében -, hogy kétszer annyit kell teljesíteniük, mint a fehéreknek, ha versenyben akarunk maradni velük, és háromszor annyit, ha le akarjuk körözni őket." A pedagógus Rice szülők egy szem csemetéjüket 4 éves korától zongora-, majd furulya-, hegedű- és franciaórára, tenisz-, illetve műkorcsolyaedzésre járatták. Utóbbi kettőt versenyzői szinten művelte, a zongoraművészi karrierről pedig csak 20 éves kora körül tett le.

Condi állítja, soha nem érezte, hogy mindebben akadályozta volna fekete mivolta, pedig élete első tíz évében szülővárosában törvény tiltotta még azt is, hogy betegye a lábát az egyetlen vidámparkba. Így bőven voltak élményei az intézményes rasszizmusról. Nyolcéves volt, amikor egy áruházban rászólt az eladó, hogy ne a fehéreknek fenntartott próbafülkébe vigye a ruhát, hanem egy raktárhelyiségbe. "Vagy próbafülkében veszi föl a lányom a ruhát, vagy nem költöm maguknál a pénzemet" - mondta erre a mamája. Az eladó végül, rettegve ugyan, hogy elveszti állását - emlékezett vissza Rice -, mégiscsak bevezette őket egy távolabbi próbafülkébe. A mama, Angalena Rice egyszemélyes polgárjogi küzdelmét illusztrálja egy másik áruházi eset is. Amikor kislánya megérintett egy női kalapot, rámordult az eladó: "Veszed el onnan a kezed!" "Az én lányommal nem lehet így beszélni! - fortyant föl a tanárnő mama, majd Condihoz fordult, és azt mondta neki: - Most menj szépen, Condoleezza, és simítsd végig az összes kalapot!"

Rice - már mostani külügyminiszteri kinevezését megelőző munkahelyén, fehér házi irodájában, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadójaként - magabiztosan állította: neki nem kellett fölküzdenie magát, ő oda jutott, ahova eleve jutnia kellett, elvégre "az én családom harmadik generációs értelmiségi". A nagyapa kezdte, a tudásért még metodista hitét is föláldozva - mesélte Rice egy tévéműsorban -, presbiteriánus lett, amikor megtudta, hogy a felekezet papneveldéje ösztöndíjat ad néger fiatalembereknek.

A polgári jogokért "magánúton" küzdő Rice-ok nem lelkesedtek a Martin Luther King fémjelezte, szerintük a kelleténél nagyobb felfordulást okozó mozgalomért - egészen 1963. szeptember 15-éig. Azon a vasárnapon a 9 éves Condi és szülei hatalmas robbanást hallottak: a néhány sarokra tőlük a baptista templom elé dobott bomba négy 11-14 éves kislányt szakított szét, a legfiatalabb Condi barátnője, az osztályelső Cynthia Wesley volt.

Condi 13 évesen lépett először etnikailag vegyes iskolába, amikor a pap, nevelőtanár, majd főiskola-igazgató papa Denver egyetemén kapott állást. Később oda íratta be leányát is, ő volt a 250 fős évfolyamon a három fekete diák egyike. A sokáig zongoraművészi ambíciókat dédelgető, rendkívül csinos leány érdeklődése Denverben azután egészen új irányt vesz. Egyik professzora lenyűgöző előadásait hallgatva beleszeret - a szovjetológiába. A jövendő külügyminiszterre a szülei után a legnagyobb hatást gyakorló népszerű egyetemi tanár nem más, mint a második világháború idején Csehszlovákiából emigrált Jozef Korbel, az Egyesült Államok későbbi első női külügyminiszterének, Madeleine Albrightnak az édesapja. A két nő először 1988-ban beszélt egymással. Albright az apjától sokat hallott az Alabamából származó tehetséges fekete diákról, és Rice politikai hovatartozását egyértelműnek gondolva, felkérte az akkor már a Stanford Egyetemen tanító kolléganőt, álljon be Mike Dukakis demokrata elnökjelölt stábjába. Condi udvariasan végighallgatta az ajánlatot, majd kissé zavartan közölte: Madeleine, én republikánus vagyok.

Rice később nem tagadta, hogy kokettált a demokratákkal is - 1984-ben Gary Hart elnökjelölt külpolitikai tanácsadójaként -, de végképp elment tőlük a kedve, amikor elnökjelölő konvenciójukon sokadszor hallgatta végig, hogy a demokraták "a nőket, a kisebbségeket, a szegényeket fogják boldogítani". "Inkább ne vegyenek rólam tudomást, de ne patronáljanak" - fakadt ki még évekkel később is egy interjúban.

A végén Bent Scowcroft, az idősebb George Bush első nemzetbiztonsági tanácsadója egy stanfordi szakmai vitán kiszúrta magának az éles eszű elemzőt, és állást ajánlott neki a Fehér Házban. 1989 decemberében már az igazi nagypolitikában debütált az akkor 35 éves Rice: a viharos Földközi-tengeren, a hidegháború lezárásaként emlegetett csúcstalálkozójukon így mutatta be őt Mihail Gorbacsovnak az idősebb Bush elnök: "Mindent, amit a Szovjetunióról tudok, tőle tudom." A két Bush közötti időt azután részben a Stanford Egyetem rektoraként bekkelte ki Rice, megszerezve mostani kinevezéséhez a még hátralévő kelléket, a nagy szervezetek irányításában való jártasságot. Azután újabb négy év a Fehér Házban, immár az ifjabb Bush nemzetbiztonsági tanácsadójaként.

Mindezek ellenére 180 éve nem fordult elő Amerikában, hogy egy külügyminiszter-jelölt több ellenszavazatot kapott volna a szenátusban, mint a 13 "nem"-mel Condoleezza Rice a múlt héten. A tízórás szenátusi meghallgatáson, majd az ugyanilyen hosszú plenáris vitában több demokrata szenátor is hazugnak nevezte, néhány nyilatkozatát pedig az amerikai közvélemény szándékos félrevezetésének minősítették. Válaszképpen a radikális jobboldali Fox News hírtévé a demokrata szenátorok rasszizmusáról értekezett. Richard Lugar, a szenátus republikánus elnöke pedig azt fejtegette: a november 2-ai választáson elszenvedett vereségük után valahol ki kellett engedniük a gőzt a Bush-kormánnyal elégedetlen törvényhozóknak. A Rice-ra zúdított kritikának "így némi terápiás jellege volt" - tette hozzá.

"Bushnak nincs olyan munkatársa, akivel annyira szoros kapcsolata lenne, mint Condoleezza Rice-szal" - mondta a HVG-nek Hella Dale, a konzervatív Heritage kutatóintézet igazgatóhelyettese. Sokan nehezményezték is, hogy a külügyminiszter-jelölt a közel négyszáz kérdésre válaszolva kizárólag arra használta legendás intellektuális kapacitását, hogy főnökét védje. Pedig most talán eljött az ideje annak - mondják megfigyelők -, hogy a szédületes karrier érdekében még a családalapításról is lemondott Rice ne csak éles eszét, hanem autonóm gondolkodását is megvillantsa. Különösen, ha megfordult a fejében, amit hívei már internetes honlapon hirdetnek: "Condoleezza Rice for President 2008."

RÉTI PÁL / WASHINGTON