Lyukas pénzzel dobálni egy taoista templom harangját vagy megsimogatni Buddha lábát - ez szerencsét hoz Kínában. Az is tartós jólétet ígér, ha valaki - a kínai asztrológia szerint - ideális napon köt házasságot vagy ha jade karperecet hord. A kínaiak hisznek a szerencsében, és az állam ezt még a szürkegazdaság fehérítésére is igyekszik felhasználni: az éttermekben, autómosóknál, szállodákban olyan számlákat adnak a vendégeknek, amelyek egyben kaparós sorsjegyek is. Ettől azt remélik, hogy gyakrabban kérnek papírt az igénybe vett szolgáltatásokról az ügyfelek, akik amúgy - hivatalosan - csak a hasonló sorsjegyekkel, illetve az állami lottó- és totójátékokon tehetik próbára a szerencséjüket. Tavaly lottóra összesen 45 milliárd jüant (1 jüan = 23,9 forint) költöttek a kínaiak, míg a totóból 7,9 milliárd jüan, a sorsjegyekből pedig 11,5 milliárd jüan bevétel származott. A lottóeladások értékét tekintve a kínaiak az idén eddig a kilencedik helyen állnak a világranglistán, de ez alighanem gyorsan változni fog: a világpiac ugyanis átlagosan 18 százalékkal, a kínai viszont 50 százalékkal bővül évente.

A bevétel nagy részét az állam szociális célokra vagy a természeti katasztrófák sújtotta vidékek helyreállítására fordítja. A totó és a lottó főnyereménye általában 2-5 millió jüan, de az összeg fokozatosan nő, és egyre értékesebb extra ajándék - például mosogatógép vagy akár egy korszerű autó - is kísérheti. Egyes tartományokban időszakosan mégis csökken a játékkedv, amiből a szerencsejátékokat felügyelő Nemzeti Sportlottóközpontban azonnal tudják: ismét elburjánzott az illegális szerencsejáték az adott területen.

Ahol a földrajzi közelség megengedi, ott ugyanis a hongkongi lottósorsolásra, a Mark Sixre is lehet téteket tenni a feketén értékesítő bukmékereknél, ahonnan pedig túlságosan távol esik a különleges közigazgatási övezet, ott nemegyszer az állami lottószelvényeket hamisítják. Az idei év legnagyobb lottóbotránya is egy ilyen esethez fűződik: májusban az északi Hszianban hiába jelentkezett a főnyereményként meghirdetett szuper BMW-ért és 120 ezer jüanért egy játékos, a nyertesnek hitt - hivatalos terjesztőnél vásárolt - szelvényéről kiderült, hogy hamis. Az újságosstandoknál vagy karaokebárokban tucatszámra alakulnak illegális alkalmi fogadóirodák egy-egy nemzetközi sportesemény alatt is: kötnek tiltott üzleteket a foci-világbajnokságra éppen úgy, mint a Bajnokok Ligájának mérkőzéseire. A déli Gyöngy-folyó deltájában például sok falu gyakran teljesen eladósodik a szerencsejáték-szenvedély miatt. Az illegális hazárdjátékok piacának forgalma Kínában - az Asia Times angol nyelvű internetes gazdasági újság szerint - évente mintegy 20 milliárd dollár. A rendőrség gyakori razziákkal igyekszik megfékezni ezt a jelenséget, és - elsősorban Kantonban - minden évben nyilvános, stadionokban zajló, példát statuáló perekben ítélnek 5-10 évi börtönre több ezer embert, főként árusokat és szervezőket.

Kockázat nélkül tehát a kínaiak csak a különleges gazdasági övezetekben, Makaón, Hongkongban vagy éppen külföldön kísérthetik meg a szerencséjüket. Márpedig egyre több embernek van lehetősége utazgatásra. Tavaly júniusban előbb Peking, Sanghaj és Kuangcsou, majd további 20 kínai nagyváros polgárai számára könnyítették meg az útlevélhez jutást. A gazdagodó városi lakosság immár nemcsak csoportosan, hanem egyénileg is turistáskodhat, sőt munkáltatói engedély sem szükséges az úti okmány megszerzéséhez. A környező országok vízumkönnyítései és az olcsó légitársaságok megjelenése nyomán pedig még könnyebben jutnak el a kínaiak a rulettasztalokhoz vagy éppen az ügetőkre.

Igaz, miközben a Mark Sixért majd megőrülnek, a lósportért egyelőre nincsenek oda különösebben az anyaországiak, akik közül a májusi és októberi, egy-egy hetes állami ünnep alatt 400-400 ezren keresték fel Hongkongot, de többségük célja a vásárlás volt. Pedig két ügetőjének egyikét, a Sha Tint kimondottan az anyaországiak játékkedvére spekulálva építették. Az üzletmenetre azonban így sem lehet panaszuk a lósportbizniszben érdekelteknek: évi 9,16 milliárd dolláros forgalmával a Hong Kong Jockey Club a világ harmadik legnagyobb lóversenytársasága.

A kaszinóüzletben utazó, 445 ezer lakosú Makaóra tavaly összesen 3,7 millióan érkeztek a világ minden tájáról - többnyire Hongkongból, Tajvanról és a kínai szárazföldről. Az egykori portugál enklávé 1872-ben specializálódott a kaszinókra, miután a britek a ma kétórányi hajóútra fekvő Hongkongból kitiltották a hazárdjátékokat. Amikor a portugálok 1999-ben visszaadták Kínának Makaót, az ott élők ígéretet kaptak Pekingtől, hogy változatlanul folytathatják a város nemzeti össztermékének harmadát és az adók 69 százalékát biztosító kaszinózást. Azaz mégsem egészen változatlanul: a szerencsejáték-szektort liberalizálni kellett. Az addig monopolhelyzetben lévő nagy kaszinó- és hotelmágnás, Stanley Ho birodalma mellé további két nagy, az amerikai Las Vegas Sands és a hongkongi központú Galaxy Waldo kapott koncessziót, de ott nyomul már az ugyancsak nevadai MGM Mirage, valamint Steve Wynn sokszoros kaszinómágnás is.

De nemcsak Las Vegas megy a kínaiakhoz, a kínaiak ma már egyre gyakoribb vendégek a Las Vegas-i szállodákban: a legtöbb külföldi látogató Japán után Kínából érkezik az amerikai szórakoztatóipar fellegvárába. Így aztán nem csoda, ha az ő játékszenvedélyükre alapozva épít 3 milliárd dolláros beruházással egy kaszinókomplexumot az MGM Mirage, két amerikai pénzügyi befektetési és tanácsadó csoport - a Citigroup és a Goldman Sachs -, valamint a Marriott International szállodalánc a Pekingtől és Sanghajtól egyaránt másfél órányi repülőútra fekvő Dél-Koreában, ahol nemrég enyhítettek a szerencsejáték-törvényen, amely addig egyetlen kaszinó működését tette lehetővé. A Korea Economic Daily gazdasági napilap értesülései szerint a szórakoztató-központot Dél-Korea két, rendkívüli adókedvezményeket nyújtó különleges gazdasági övezetének egyikében, Szöultól 35 kilométerre, a sárga-tengeri Jeongdzsong szigetén húznák fel. A Fülöp-szigeteki Philippine Amusement and Gaming kaszinóvállalat pedig még ezt az elképzelést is jócskán túlszárnyaló, az amerikai és a kínai turisták igényeit kiszolgáló, 15 milliárd dolláros óriás építkezést tervez a Manilai-öbölben. Itt nemcsak kártyajátékokra és félkarú rablókra költhetnék majd pénzüket a látogatók, hanem kipróbálhatnák a vidámpark hullámvasútját és a bevásárlóközpontok luxusüzleteit is.

A Las Vegasban kiadott Global Gaming Business szakmagazin szerint az ázsiai kaszinóipar 85 százalékát eddig a Fülöp-szigetek, Makaó, Dél-Korea és Malajzia játékközpontjai uralták, ám mivel a jövőben bőséges kínai vendég- és pénzáradat várható, más, a kaszinókoncesszióktól eddig elzárkózó országok is megnyithatják kapujukat a szerencsejátékok előtt. A szingapúri, az indonéz és a thaiföldi kormány már dolgozik is olyan törvénymódosításokon, amelyek engedélyeznék országukban a kaszinók működését, és tovább liberalizálná piacát Japán is. A pekingi vezetés azonban - talán a pénzmosástól, talán a társadalmi morál romlásától tartva - a jelek szerint még sokáig nem fogja engedélyezni a szerencsejátékokat, mondván: ez nem volna szerencsés.

GECSE MARIANN / PEKING