Az, hogy valaki "túl puhány nyomni", nem elegendő indok arra, hogy császármetszéssel szüljön - szögezte le a brit állami egészségügyi szervezet (NHS). Hogy irányelve ne maradjon pusztába kiáltott szó, a szervezet májusban közel kétszáz oldalas, orvosoknak szóló útmutatót tett közzé, részletesen elemezve, mely esetekben kell a gyermekeket e nem természetes módszerrel a világra segíteni. A tisztánlátás érdekében egy külön mellékletben költségelemzéssel is szolgált, amelyből kiderült: a hagyományos szülés 1700, a császármetszés viszont 3200 fontba kerül. Az NHS 2002-es adatai szerint az Angliában és Walesben született összesen közel félmillió baba világra segítésének költsége 1,2 milliárd font volt, és ennek csaknem a felét a műtéti kiadások tették ki.

Míg három évtizeddel ezelőtt a szigetországban csupán 5 százalék volt a császáros szülések aránya, mára elérte a 22 százalékot. Az átlag felett teljesített például Cornwall megye, ahol 26 százalékot regisztráltak, de egyes területi és kórházi adatok 50-60 százalékos "kilengéseket" is mutattak. A császármetszés népszerűségének azonban csak az egyik oka az elkényelmesedés, a nők félelme a szüléssel járó fájdalomtól, hiszen az előre tervezett műtéti beavatkozások csupán 7 százaléka történik a páciens határozott kérésére. Az ilyen, orvosi szempontból nem indokolható kérések egyharmadát egyébként elutasítják a szülészek - legalábbis így tudja az NHS. A császármetszés ugyanis a túlterhelt egészségügyi dolgozók körében is népszerű: nem kell egy fél vagy teljes napot a vajúdó asszony mellett tölteni, 30 perc alatt megvan a baba. Indokot pedig nem nehéz találni: ilyen a keresztben fekvő magzat, a szívhangok lassulása, az előreeső köldökzsinór, a szülő nő előrehaladott kora vagy elhízottsága, az ikerterhesség, a koraszülés.

Persze nem csupán brit jelenségről van szó. Az amerikai közegészségügyi központ (CDC) beszámolója szerint az USA-ban is csúcsot döntött a császármetszések aránya: az országos átlag tavaly meghaladta a 26 százalékot. Spanyolországban és Dél-Amerika egyes vidékein még ennél is többen választják a "programozott" szülést, helyenként már minden második kismamát császároznak. Magyarországon minden negyedik csecsemő a műtőben látja meg a napvilágot, de Mohácson tavaly 30 százalékra emelkedett az arányuk. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) szerint a kórházak döntésében az is szerepet játszhat, hogy míg egy sima szülésért tavaly 62 ezer forintot számolhattak el az egészségügyi intézmények, a császárért 140 ezer forintos költségtérítés járt. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemzetközi elemzése szerint a 10-15 százalék közötti műtéti arány lenne a megnyugtató; az ennél magasabb felesleges beavatkozásokat takar, a lényegesen alacsonyabb - például az egy százalék alatti Afrika számos vidékén - értékek pedig az életmentő orvosi ellátás hiányát jelzik.

A brit BBC internetes csevegőfórumain zajló eszmecsere egyelőre döntetlenre áll: legalább annyian ragaszkodnak saját döntési jogukhoz a szülés módját illetően, mint ahányan óvnak a laikus véleményalkotástól. Még azok is két táborra szakadtak, akiknek már felvágták a hasát. Egy részük továbbra is ragaszkodna a "fájdalommentes" szüléshez, mások meg életük legszörnyűbb tapasztalatának minősítették az életmentő céllal végzett beavatkozást. Az angliai felvilágosító kampány éppen azt próbálja megértetni a hüvelyi szüléstől idegenkedő, túl aggodalmas asszonyokkal, hogy a közhiedelemmel ellentétben a "kényelmi" császár egyáltalán nem kockázat nélkül való, következményei pedig korántsem fájdalommentesek. A beavatkozás komoly hasi műtét, amely a hosszabb kórházi tartózkodás után még hathetes lábadozási időszakot is szükségessé tesz. Ugyanakkor ilyen esetekben az anyai halálozás háromszor akkora, mint a természetes szülésnél: tízezer esetből három. A későbbi komplikációk veszélye - például a seb elfertőződése vagy a vérrögképződés - is nagyobb, és kockázati tényező, hogy a császárral született csecsemőknél gyakoriak a légzési problémák.

"Ha jó volt a császárnak, nekünk is megfelel" - szellemeskedett egy internetes hozzászóló, ám valójában, a történeti kutatások szerint, Julius Caesar nem születhetett így, mivel édesanyja tisztes kort ért meg. Márpedig a hasfelmetszés első ismert túlélője, akiről az orvosi annalesek megemlékeztek, a 16. század legelején egy német asszony volt, akin a sertésmiskárolásban jártas férje segített: a hosszan és reménytelenül vajúdó feleség hasát felvágva emelte ki gyermeküket. Néhány hónapja az is megesett, hogy egy mexikói nő egy isten háta mögötti faluban maga vágta fel konyhakéssel a hasát, és csodával határos módon gyermekével együtt életben maradt.

Persze az NHS nem ilyen hátborzongató történetekkel akarja a császármetszéshez ragaszkodók kedvét szegni. Felvilágosító kiadványokban és sajtókampánnyal próbálja felhívni a figyelmet a műtét magzati és anyai kockázataira. Ugyanakkor a jobb ápolási munkának, a nagyobb odafigyelésnek köszönhetően a dél-londoni St. George's kórházban például egy év leforgása alatt 26-ról 18 százalékra szorították vissza a császáros szülések arányát. Az intézmény szóvivője szerint radikálisan csökkentették a mesterségesen megindított szülések számát, és azt tapasztalták, hogy a vészhelyzeti beavatkozásra is kevésbé volt szükség. Változtattak a magzati szívhang monitorozásán, kiszűrve az addigi fals pozitív eredményeket. Mind több, korábban császárral szült nőnek sikerült megmagyarázniuk, hogy második nekifutásra 60-70 százalékos esélyük van természetes úton világra hozni csemetéjüket. Az egy év alatt végrehajtott összesen 900 császármetszésből csupán tíz olyan eset volt, amikor nem az orvos, hanem a páciens akarata döntött.