"Bár az elmúlt évtizedben az internet az olcsó vagy legalábbis a tradicionális kereskedelmi csatornáknál olcsóbban beszerezhető árukínálatáról vált ismertté, a luxusmárkák marketingesei jó lóra tettek, amikor világhálós butikokat is nyitottak" - szögezi le Stefan Broda német közgazdász az e-kereskedelemről írt tanulmányában. Szerinte a felső kategóriás divatcégek az internet naprakészségét lovagolják meg: "a Gucci, a Prada vagy a Hermes vásárlóközönsége nem elsősorban spórolni szeretne, habár az akciós vagy a kifutó termékeket a világért sem hagynák ki. Nekik azonban az a legfontosabb, hogy azonnal szemügyre vehessék a legújabb kollekciókat és a limitált szériákat."

"A hamisítványokat is kínáló netes bolhapiacok ellen a legjobb védekezés a támadás" - szögezte le a HVG kérdéseire küldött válaszlevelében az internetpiacra szinte elsőként beszálló eLuxury sajtóirodája. A világhálós luxuskereskedelem egyik úttörője, a 2000 júniusában az LVMH Moet Hennessy Louis Vuitton által 50 millió dolláros alaptőkével alapított e-kereskedelmi cég nemrégiben csatát is nyert a luxusnak álcázott gagyi kópiák elleni harcban (lásd Ál a gyár című írásunkat a 73. oldalon). Az exkluzív internetbutik az LVMH kötelékébe tartozó brandek mellett egyebek között a Dolce & Gabbana, a Philosophy di Alberta Ferretti, a Missoni, a Versace és a Roberto Cavalli márkák egyik első számú világhálós disztribútora - a tengerentúli piacon. Az eLuxury sajtóirodája legalábbis arról számolt be a HVG-nek, hogy kínálatuk javát az USA-ban értékesítik. Pontosabban amerikai címre postázzák. A már idézett Broda-tanulmányból kiderül ugyanis, hogy a rutinos online vásárlók általában nem a kinézett terméken, hanem a szállítási költségeken spórolnak. S mivel a legnagyobb netes bolhapiacok is az USA-ban működnek, a hálópolgárok bevett módszere, hogy újvilági rokonuk vagy ismerősük nevében vásárolnak, és oda kérik a portékát is.

Sokkal egyszerűbb dolguk van azoknak, akik a Natalie Massanet divatszakíró által az eLuxuryval egy időben, de csupán 1,3 millió dolláros költséggel alapított Net-a-Porter című weboldalon szeretnék beszerezni a legújabb és legdrágább módit. A londoni bejegyzésű, havonta másfél millió látogatót vonzó portál nem válogat a luxusmárkák között, mindennel kereskedik. A brandek és tervezők (no és persze terméktípusok) szerint is csoportosítható bevásárlólista alapján kiválasztott, bankkártyával kifizetett, 90 napon belül visszaküldhető holmit Magyarországra is kiszállítják 1-2 munkanapon belül. A több mint hetven éve működő római divatszalon tulajdonosai által 2002-ben létrehozott Luisaviaroma is intenzív kapcsolatban áll a magyar vásárlókkal: a havonta 120-150 ezer vásárlót is vonzó olasz netkereskedők egy héten belül a megvásárolt luxuscikket - a kabáttól a gyűrűig - bárhová kiszállítják Magyarországon, ám mindketten csupán a nagy csomagküldő multikban bíznak, postai szállítást nem vállalnak.

Az említett két cég azonban inkább a szabályt erősítő kivételnek számít. A legnagyobbak közül ugyanis házhoz szállítással még viszonylag kevesen kedveskednek a magyar luxusrajongóknak - sem a táskáival és napszemüvegeivel hódító, két éve elegáns pesti butikkal is büszkélkedő Louis Vuitton, sem a divatkörökben pazar kiegészítői miatt kedvelt francia Hermes online butikja nem szállít közvetlenül Magyarországra. Ódzkodásukra nincs praktikus indok, hiszen a budapesti Andrássy úton az idén üzletet nyitó brit Burberry például már 5-7 munkanapra vállalja, hogy az általa Európa második zónájába sorolt Magyarországra juttatja a megvásárolt termékét. Hasonlóképpen jár el a Gucci is. A kategóriatársait nemsokára Budapestre is követő Emporio Armani ugyanakkor honlapja szerint az eLuxuryhoz hasonlóan csak újvilági postázást vállal, ahonnan azonban az egyik csomagszállító céggel némi felárral megoldható a transzatlanti fuvar.

A luxusvásárlók 91 százaléka online tájékozódik a vásárlás előtt. Az amerikai Unity Marketing piackutató cég legfrissebb, a világelit vásárlási szokásait szondázó felmérése szerint az elmúlt három évben egy átlagos luxuskuncsaft évi 110 ezer dollár körüli összeget költött a neten. Az e körből kikerülők 95 százaléka azt válaszolta, hogy igenis szeretné viszontlátni a weben kedvenc márkáit. A kutatás tanúsága szerint az elitmárkák fogyasztói nem pénzt, hanem időt spórolnak az internettel.

Az internet a luxus fogalmát is átértékelte - állítja Jonathan Beaverstock, a nottinghami egyetem szociológiaprofesszora. Ma már a kicsit tehetősebb középosztály tagjai is megengedhetnek maguknak egy-egy márkásabb terméket, így a luxuspiacon is egyfajta demokratizálódási folyamat zajlik. Ugyanakkor - hívja fel a figyelmet a brit szociológus - az igazi elit még mindig a párizsi és New York-i bemutatókon tájékozódik, és közvetlenül a divatkreátorok stúdióiból szerzi be a kollekciók darabjait - a promóciós kampány kezdete előtt fél évvel.

VAJNA TAMÁS