Megégethetik magukat azok a jelzáloghitelesek, akik néhány éve befektetéssel kombinált életbiztosítást kötöttek. Abban bíztak ugyanis, hogy a befektetési alapokban fialtatott pénzükből fizetik vissza jelzáloghitelüket, s még pluszhozamra is szert tesznek. Könnyen lehet ugyanis, hogy nemcsak a hozamreményeik foszlanak szerte, de még a tőketörlesztéshez sem lesz elég az - ügyfél kockázatára - befektetett biztosítási díj. A pénzügyi-gazdasági válsággá terebélyesedett krízis ugyanis részben elolvasztotta azokat a magas kockázatú, távol-keleti részvényekbe fektető alapokat, amelyeket az ügyfelek többsége - sokszor a kombinációt javasló ügynök tanácsára - kiválasztott. A két éve még évi 20-30 százalékos pluszban záró kínai és indiai alapok éves hozama mostanra mínusz 50-60 százalékosra zuhant, ami azt jelenti, hogy az alapba tett pénz értéke egy év alatt legalább a felére fogyott, s nehéz megjósolni, mikorra hízhat vissza.

Panaszról mégsem hallani, a veszteséggel majd akkor szembesülnek a kuncsaftok, amikor a szerződéstől függően öt-tíz év után elérkezik az első tőketörlesztés ideje. Nagyobb számban erre először 2009-2010-ben lehet számítani, mert a kombinált hitelek értékesítése 2004-2005 folyamán pörgött fel, elsősorban az eladási jutalékra hajtó hitel- és biztosítási ügynökök közvetítésével.

Néhány banknál 2005-ben - hivatalos adatok szerint - az új hitelek 7-20 százalékát már ebben a konstrukcióban nyújtották, s volt olyan pénzintézet, ahol egy év alatt megnégyszereződött a kombinált hitelek aránya. Amennyiben a dinamika nem csökkent, feltehetőleg már több száz milliárd forintot is elér az a hiteltömeg, amelynek törlesztését befektetések fedezik.

A konstrukció megállíthatatlan terjedését látva 2006-ban veszélyt szimatolt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF). A kombinált hitellel kapcsolatos tájékoztatók ugyanis rendre elhallgatták a rizikót: azt, hogy a 10-15-20 évre kötött szerződéseknél nem látható előre, valóban fedezi-e majd az ügyfél kockázatára befektetett biztosítási díj a hitel visszafizetését. Arról nem is beszélve, hogy míg kezdetben támogatott forinthitelhez, később már devizahitelhez kapcsolták a befektetéseket, a rizikót árfolyamkockázattal is megtetézve. Ezért a PSZÁF tavaly tájékoztatót adott ki a megfelelő ügyfél-tájékoztatásra, ám az időközben berobbant válság miatt ezzel alighanem elkésett.

Hasonló történt néhány éve Nagy-Britanniában. Egy 2004-es felmérés szerint britek milliói szenvedtek átlagosan 7200 font összegű (mai áron 2,3 millió forint) veszteséget, mert rosszul alakultak a hiteltörlesztést szolgáló befektetések hozamai.

"Felesleges pánikot kelteni" - intette a HVG-t Bartók János, az Aviva Életbiztosító Zrt. elnök-vezérigazgatója, aki éppen a brit székhelyű anyacég tapasztalatai alapján úgy látja, hogy a brit példa nem húzható rá Magyarországra. Nagy-Britanniában ugyanis az elsődleges cél nem a lakáshitel felvétele volt, hanem a befektetés: azért terhelték meg jelzáloghitellel az ingatlant, hogy a kölcsönből részvényeket vegyenek, emiatt a hitelek is aránylag hamar lejártak.

Az Aviva befektetéssel kombinált életbiztosításait viszont 15-20 éves hitelekhez kapcsolják, így a futamidő végére időzített egyösszegű törlesztések esetében még elég idő van hátra ahhoz, hogy az ügyfél megtalálja a számítását, persze főként akkor, ha az elmúlt időszak részvényár-emelkedéséből is kivette a részét. A kockázatokról pedig a biztosító elnöke szerint elegendő tájékoztatást adott a 47 oldalas ajánlati nyomtatványuk.

A hozamígéretek azonban minden bizonnyal csábítóbbak voltak, mert éppen az Avivánál nagy arányban fektettek az ügyfelek a legkockázatosabb távol-keleti portfóliókba, a biztosító adatai szerint összesen tízmilliárd forintos nagyságrendben. Az utóbbi időszak hatalmas árzuhanását azonban egyelőre tétlenül figyeli a többség, bár 2007 őszétől az aktívabbak kissé átrendezték portfóliójukat, a pénz egy részét pénzpiaci és kötvényalapokba fektetették. Néhány elszánt kuncsaft pedig folyamatosan váltogatja a befektetési tárcában lévő eszközöket, a cserebere költségeit is vállalva, mert éppen az esésből akar profitálni. Hogy ki jár a legjobban, az majd csak évek múltán dől el, ahogy az is, hogy mennyire volt jó döntés kockázatos befektetéssel kombinálni a lakáshitelt.