Két éve 136 pontom volt, ami elég lett volna a jogra, de akkor azt még nem jelöltem be. Most a 419 semmire sem lesz elég - kesergett az Országos Felsőoktatási Információs Központ internetes fórumán néhány nappal a felvételi ponthatárok nyilvánosságra kerülése előtt egy rutinos aspiráns. Félelme alaptalannak bizonyult: az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) jogi karán az idén 404 pont volt a bejutási minimum.

A fenti eset több szempontból is jellemző. Egyrészt mutatja az átszámítási bizonytalanságot, amit az okozott, hogy az eddigi 144 pontos rendszert új, 480 pontos szisztéma váltotta fel: kétszáz pontot a középiskolai tanulmányokkal, ugyanennyit az érettségivel, nyolcvanat pedig extrákkal (például nyelvvizsgával) lehetett megszerezni. Másrészt jelzi azt is, hogy a hallgatók általában magasabb küszöbökre számíthattak, bár voltak előjelei a határpontok csökkenésének: az idén, évek óta először, 100 ezer alá esett a jelentkezők száma, miközben az intézmények kínálata nem csökkent, s 48 ezerről 52 ezerre nőtt az államilag finanszírozott kvóta (HVG, 2008. április 5.).

A felvételik során, az elmúlt évektől eltérően, most sehová sem kellett a maximális pontszám. Árulkodó a ponthatárok sávos megoszlása is: legalább négyszáz pontra csak a szakok 11 százalékánál volt szükség, nem kevesebb mint 32 százalékukra pedig kétszáz pont alatt is be lehetett kerülni (a hatóságilag megállapított minimumszint 160 pont volt). A szakok húszas listáját 475 ponttal a Corvinus Egyetem nemzetközi gazdálkodás szakja vezeti - és általában is a gazdasági képzések uralják -, a legegyenletesebben viszont a pszichológia szakok szerepeltek, amelyekre az országban sehol sem lehetett 450 pont alatt bejutni. Kimaradtak az elit klubból más, korábbi slágerszakok: a Rendőrtiszti Főiskolán bűnügyi területen most 396 pont is elég volt a bejutáshoz, az ELTE kommunikációs szakán pedig, ahová tavaly maximális teljesítményt kellett produkálni, most 451 pont volt a határ.

A felvettek számának szakterületi rangsorát a szeptemberben több mint 5 ezer gólya oktatását megkezdő gazdasági és menedzsmentképzések vezetik, őket a turizmus-vendéglátás, illetve a jog követi. Ennél meglepőbb viszont, hogy a tízes toplistára felkerült 1659 hallgatóval az andragógia, vagyis a felnőttképzés, megelőzve a lassan hiányszakmának számító gépészmérnöki és orvosi területeket. Az általános orvosi karok az idén amúgy sem döntögettek pontcsúcsokat, ahogyan a jogi képzések sem. Mindkét területen viszonylag szórt a mezőny: államilag finanszírozott orvosképzésre intézményenként 416-432, jogira pedig 383-404 ponttól lehetett bejutni.

A fentiekből kitetszően nagyon sok múlt azon, melyik diák milyen felvételi taktikát válaszott, magyarán: a megcélzott szakterületen belül mely intézményeket milyen sorrendben jelölt meg. Tovább nyílt az olló akkor, ha valaki fizetni is hajlandó azért, hogy például orvos vagy jogász legyen belőle. Költségtérítéses képzésben például Pécsett már 232 pont belépőül szolgált az orvosi fakultásra, Debrecenben pedig 162 ponttal el lehet kezdeni az osztatlan (ötéves) jogi tanulmányokat.

Bár a most jelentkezettek már azzal számolhatnak, hogy - a korábbi gyakorlattal szemben - lesz átjárás az állami finanszírozás és a költségtérítés között, vagyis rossz eredménnyel menet közben is ki lehet bukni az ingyenes kategóriából, jóval pedig be lehet kerülni oda, a hallgatók körében nem tűnik túl népszerűnek a fizetős forma. Az idén a jelentkezők nagy számban döntöttek úgy, hogy jobban ragaszkodnak a szakmához és az ingyenességhez, mint a városhoz vagy az intézményhez, azaz jelentkezési listájuk végére tették a költségtérítéses jelentkezéseket. Nem kizárólag az anyagi megfontolások szóltak e taktika mellett: a hároméves alapképzés után a diákoknak a mesterképzésre való bejutáshoz valószínűleg sok esetben amúgy is váltaniuk kell majd, így másodlagos lehet, ki milyen nagyszerű intézményben szerezte meg az alapokat.

Akárhogy is, ugyanazon szak ingyenes és fizetős pontszámai között meghökkentő különbségek adódhatnak. A továbbra is népszerű kommunikáció szakra a Károli Gáspár Református Egyetemen az ingyenes oktatáshoz 403, a költségtérítéseshez pedig csupán 214 pontot kellett elérni, a Kodolányi János Főiskolán pedig 398-at, illetve 160-at. Még nagyobb a differencia a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karának nemzetközi gazdálkodás szakán, ahol az államilag finanszírozott oktatás ponthatára 410, a térítésesé pedig 160 volt, ami egyúttal azt a kérdést is felveti, mennyire sikerült eltalálni a szakirányokra központilag "belőtt" ponthatárt.

Az átlagosnál is alacsonyabb a küszöb a műszaki és természettudományos területeken. Igaz, a Nyíregyházi Főiskola légiközlekedési-hajózó szakjának 456 ponttal sikerült beverekednie magát a legmagasabb pontszámú szakok közé, ez azonban csak amolyan szabályt erősítő kivétel. A budapesti Műegyetemen a közlekedésmérnöki karon 320, az építőmérnökin 303, az építészmérnökin pedig 369 pont volt az államilag támogatott képzés határa. Más egyetemeken azonban akár száz ponttal is "olcsóbban" mérték a bejutást ezekre a területekre. A műszaki és természettudományos képzés válságát, úgy tűnik, már az oktatási tárca is felismerte: a jövő évtől kezdve, mint ígérik, e területeken növelik majd az államilag finanszírozott létszámkvótát. Egyes szakértők azonban inkább a reáltárgyak középiskolai oktatásának javítására tennék a hangsúlyt, mondván: e nélkül a mennyiség aligha csap majd át minőségbe.