Ha minden a szervezők tervei szerint halad, egy hónap múlva, október 3-án a klímaváltozás elleni harc sztárjai adnak elő Budapesten. Al Gore, az Egyesült Államok volt alelnöke előadásának címe ugyanaz, mint Oscar-díjas dokumentumfilmjéé: Kellemetlen igazság. A Millenáris Parkban szervezett klímakonferencián az éghajlatváltozás globális gazdasági hatásairól készül beszélni Nicholas Stern brit közgazdász, a róla elnevezett tavalyi jelentés készítője, de föllép Sztavrosz Dimasz, az Európai Unió környezetvédelmi biztosa, valamint Sólyom László magyar államfő is, aki a fenntartható fejlődéssel nem magyar, hanem globális aspektusból foglalkozna.

Két hétre rá, október 15-én újabb fontos összejövetel helyszíne lesz a magyar főváros. Az EU és néhány térségbeli ország összesen mintegy 150 politikusa, hivatalnoka és tudósa az unió klímavédelmi, illetve alkalmazkodási programtervezetét tartalmazó Zöld Könyvről fog beszélgetni: bírálják, kiegészítési javaslatokat tesznek. A Zöld Könyv nem csak egy dokumentum a sok közül. Az egyeztetések és a módosítások után Fehér Könyvvé, azaz európai jogszabálytervezetté avanzsál. Magyar szempontból több kérdés is érdekes lehet. Az első, hogy a Zöld Könyv szerint "a biomassza-alapú energiatermelés potenciális veszélyt hordoz a világ élelmezésére", ami némileg ellentétben áll az alternatív üzemanyagok termelésére irányuló magyar törekvéssel, a lendületes biomasszaprogramokkal. A kutatók figyelmeztetnek: 1 liter biobenzin, amit akár a hipermarketbe menet is elpöfögtet egy nyugati világbéli háziasszony, e szempontból 3 kilogramm kukoricával egyenértékű, ami viszont egy vietnami család egyhetes élelmezését képezheti. A Zöld Könyv támogatja viszont a nukleáris energiát, amelyet sok környezetvédő a sátántól valónak tekint, illetve a folyami hajózás fejlesztését: nem kizárt, hogy a következő esztendőkben erős brüsszeli nyomás helyeződik majd a magyarokra azért, hogy mégiscsak építsék föl a nagymarosi vízlépcsőt. Magyarországot az is érintheti, hogy az unió vissza kívánja szorítani a túlságosan elszaporodott zöldmezős beruházásokat, s inkább azt ösztönözné, hogy a rozsdaövezetekbe (például az elhagyott ipari telepekbe) leheljenek új életet.

Bár a fenti kérdések hosszú távon húsba vágóak Magyarország számára, s a budapesti összejövetel magyar küldöttsége a HVG információi szerint nem annyira ezekben kíván véleményt nyilvánítani, mint inkább azt ösztönözni, hogy az EU szálljon be pénzzel az elemi csapást szenvedők támogatásába. "Egyelőre merevek a falak, de szerintem valamit el lehet majd érni - véli Láng István akadémikus, aki egyúttal megemlíti: - mi dobtuk be a fölmelegedő országokban a szieszta hivatalos meghonosításának ötletét is."

Láng István az úgynevezett Vahava-projekt egyik atyja. Már magát a nevet is ő találta ki. "Jól hangzik, senki nem tudja, mit jelent, hogy egyáltalán japán szó vagy indián. De mindenkinek fölkelti az érdeklődését - büszkélkedik az akadémikus. - Az ötletet az ENSZ klímaváltozási kormányközi munkacsoportjának jelentéseiből merítettem, melyek mindig három részből állnak. Az elsőben a változásokat regisztrálják, a másodikban a hatásokról van szó, a harmadikban a lehetséges politikai, gazdasági válaszokat vázolják. Mi is ezt a változás-hatás-válasz, azaz vahava-tematikát követtük, amikor 2003-as forró, aszályos nyarat látva a kormány úgy döntött: három esztendőn át évi 35 millió forinttal támogatja a klímaváltozás magyarországi hatásairól és az alkalmazkodásról szóló, a Magyar Tudományos Akadémia, illetve a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVVM) által végzendő kutatásokat."

A projektben mintegy háromszáz kutató vett részt, majd 55 szakértői tanulmány alapján elkészült egy jelentés. Ez - mint a szervezők is elismerik - meglehetősen egyenetlen színvonalú, ráadásul sokan bírálják azért, mert nincs mögötte egységes szemlélet, sőt a szerkesztők még arra sem igen fordítottak energiát, hogy kigyomlálják a szövegből az egymásnak ellentmondó passzusokat. A projekt érdeme ugyanakkor, hogy felhívta a sajtó és a nagyközönség figyelmét a klímaváltozásra és a cselekvés szükségességére, és előrukkolt a fő javaslattal: a kormány készítse el a nemzeti éghajlat-változási stratégiát (NÉS).

A NÉS közel százoldalas tervezete a nyáron meg is született, a KVVM ki is tette az internetre, hogy a civil vélemények beépítésével előállhasson majd a végleges stratégia. "Ha nem volna éghajlatváltozás, ki kellene találni" - tréfálkozik Nemes Csaba, a KVVM környezetfejlesztési főosztályvezetője, aki szerint a szén-dioxid-kibocsátás lefaragásának "rengeteg olyan hatása van, amelyet különben is meg kellene célozni: csökken a közúti forgalom, tisztul a közlekedés, az ipar, az energetika". Nemes a biomasszaprogramokat nem látja kétélű fegyvernek. "Ha a mezőgazdasági termékekből biomasszát állítunk elő - mondja -, nő az energiabiztonság és a vidéki munkahelyek száma."