A Paksi Atomerőmű szárnyalna egy szabadpiaci versenyben - állította a HVG érdeklődésére Kaderják Péter, a budapesti Corvinus Egyetem Környezetvédelmi Intézetében működő Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) vezetője. Csúcsfogyasztás idején ugyanis - magyarázta a korábban a Magyar Energiahivatal vezetői posztját is betöltő szakember - a legdrágábban termelő erőmű árszintjén kínálhatnák a hatékonyabban pörgő blokkok áramát is, márpedig Paks önköltségénél még az átlag is legalább másfélszer több.

Paks relatív olcsósága a HVG által megkérdezett szakemberek szerint nem átmeneti okokkal magyarázható. Az eredetileg 1760 megawattos, mára a négy blokk korszerűsítésével 1864 megawatt kapacitásúra növelt nukleáris létesítmény a magas beruházási és felújítási költségek utáni amortizációjának és a sugárzó hulladékok elhelyezésének finanszírozására szolgáló Központi Nukleáris Pénzügyi Alappal szembeni - az idén például 22,8 milliárd forintos - kötelezettségének terhét hatalmas mennyiségre oszthatja szét, tavaly például 13,46 milliárd kilowattórára, a teljes hazai termelés 37,6 százalékára. A fűtőanyagár (fajlagosan) elhanyagolható: az erőmű változó költsége a REKK tanulmánya szerint az idén mindössze 2,96 forint lesz kilowattóránként. Így az úgynevezett völgyidőszakban, amikor a legalacsonyabb a fogyasztás - például éjfél és hajnal között -, akár az amúgy is alacsony önköltségi ár alá is mehet az erőmű, hogy biztosítsa kapacitása minél jobb, lehetőleg 80 százalék fölötti kihasználását. Ellenkező esetben ugyanis - ha konkurens olcsó áramforrás is rendelkezésre áll - korlátoznia kellene termelését.

Márpedig a 466 megawattos blokkok teljesítményének visszafogása két okból is fájdalmas lenne az atomerőmű számára. Egyrészt fix költségei ilyenkor kisebb termelésre terhelődnek, azaz kilowattóránkénti önköltsége megemelkedik. Másrészt, és ez sokkal nagyobb baj, a blokkok "rángatása" - azaz teljesítményük visszafogása, majd újbóli felfuttatása - megterheli a reaktor szerkezetét, csökkenti élettartamát. Márpedig Paks az elmúlt években 100 milliárd forinthoz közelítő summát költött élettartam-növelő beruházásokra.

Az atomerőmű hosszú távú szerződés alapján szállítja az áramot tulajdonosa, a Magyar Villamos Művek részére. Egyelőre nem tudható, meddig marad így a tulajdonosi, illetve a szerződéses viszony, mivel még nem zárult le a villamosenergia-törvény módosítása és a hosszú távú megállapodásokat szabályozó törvény egyeztetése. Azt azonban Kaderjákhoz hasonlóan mások is szinte kizártnak tartják, hogy liberalizált piacon romlanának az erőmű pozíciói. "Ha olyan áramtőzsde működne, ahol például óránkénti bontásban határozzák meg az árat, akkor Paks éjjel a mainál olcsóbban, nappal viszont valószínűleg drágábban kínálná az áramot" - jutott a REKK kutatóival azonos következtetésre Békés György, a Magyar Energiahivatal osztályvezetője.

Még az is előfordulhat, főleg közvetlenül a liberalizáció után, hogy e kétféle árból összességében a hosszú távú megállapodás alapján kialakítottnál magasabb taksa jön ki, de távlatilag mindenképpen lenyomná a tarifákat a piaci verseny - jósolta a HVG-nek Hegedűs Miklós, az Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója. (Hozzátéve: a villamos áram előállítási költsége körülbelül harmadrészben határozza meg a fogyasztói árat, a további kétharmad a vezetékes szállítás-elosztás költségein múlik. Márpedig a liberalizálás csak a termelők, azaz az erőművek közötti választási lehetőségre vonatkozik, vagyis az ár kisebb részére.)

A versenyben kialakuló áramár a REKK szerint is alacsonyabb lenne a mai szabályok szerint kialakult átlagnál. A paksiak azonban nem veszítenének, hanem éppenséggel nyernének a liberalizációval. Most ugyanis, az állami árszabályozás miatt, nyereségük a saját tőkéjük 2 százalékát sem éri el, miközben fosszilis tüzelőanyaggal működő versenytársaik a privatizációs szerződésekben kialkudott feltételek szerint 8 százalékot kaszálhatnak - azaz hozzájuk szivattyúzzák át az atomerőműben megtermelt jövedelem egy részét. Így a szabadpiacnak a kutatók szerint két nyertes csoportja biztosan lenne: a fogyasztók és Paks.

SZABÓ GÁBOR