Mibe kerül a százdolláros laptop?
Miközben a föld gazdagabbik felén komputerhasználók százmillióinak gondja, hogyan védekezzenek a neten érkező...
Miközben a föld gazdagabbik felén komputerhasználók százmillióinak gondja, hogyan védekezzenek a neten érkező támadásokkal szemben, a fejlődő világ sok országában az a nagyobb probléma, miként adhatnának minél több ember kezébe számítógépet. A jótékony segítők sorába a Microsoft is bejelentkezett. Miután a Windows operációs rendszer új változata, a Vista tavaly év végi piacra kerülését - könnyű feltörhetősége miatt - kritikus megjegyzések kísérték, a szoftveróriás elnöke elhatározta: szépíteni próbál. Bill Gates április végén állt elő azzal, hogy cége jelképes áron adja majd egyszerűsített szoftvercsomagját a szegény fejlődő országoknak. A főként a tanulóifjúságot megcélzó 3 dolláros oktatási programcsomag a Windows XP Starter Edition, az Office Home és a Windows Live szoftvereket tartalmazza.
Ám az amerikai szoftveróriás emberbaráti programja nem teljesen önzetlen. Az év második felétől elérhető, a fejlődő országok kormányainak felajánlott támogatást ugyanis éppen akkor indítják, amikor célegyenesbe fordul az ugyancsak amerikai kezdeményezésű, Laptopot minden gyereknek (One Laptop per Children - OLPC) nevű nonprofit projekt, amely szintén a harmadik világ diákjainak adna iskola-számítógépeket, darabonként 100 dollárért. A kedvezményes ár nem kis részben annak köszönhető, hogy e laptopokat a Microsoft-szoftverek riválisával, a bárki számára ingyen hozzáférhető Linux operációs rendszer egyszerűsített változatával látják el. Ha tehát a 100 dolláros laptop programja valósággá válik - remények szerint több tízmilliót adnának el belőle -, azzal a Microsoft a világ egyik felén hátrányba kerülhet. Úgy tűnik azonban, hogy a piaci erőviszonyokat a nonprofit OLPC-program sem hagyhatja figyelmen kívül: sajtóhírek szerint néhány kedvezményezett ország kormánya ragaszkodik a Windowshoz, mondván, azt jobban ismerik a tanárok.
Bár mostanában számos nemzetközi program született a digitális elmaradottság csökkentésére, közülük a 100 dolláros laptop tűnik a legígéretesebbnek. A 2005-ben startolt terv szellemi atyja és irányítója Nicholas Negroponte, a Massachusettsi Műszaki Egyetem professzora, aki szerint egy olcsó hordozható számítógép elterjesztése az oktatás látványos javulását eredményezné a fejlődő országokban. Az elképzelést több világcégen kívül támogatja az ENSZ fejlesztési programja is. A tajvani Quanta Computers cég által gyártandó laptopok árusítása a nyáron kezdődik, az idén 5-10 milliós szériával. Ez önmagában 10 százalékkal növelné a világ laptopértékesítését, de a nagyra törő terv néhány éven belül 150 millió darabos eladással számol - a nonprofit OLPC erre a gyártási sorozatra alapozza, hogy a ma még 150-170 dolláros bekerülési ár 100 dollárra is leszorítható. Mivel az iskolagépek nem kerülnek kereskedelmi forgalomba - kizárólag a kormányok rendelhetnek belőlük -, Negroponte szerint a 100 dolláros ár nem hiú remény. "A kereskedelmi forgalomba kerülő komputerek árának fele a reklámköltségeket fedezi - jegyezte meg az örök optimistának jellemzett tudós a londoni The Times napilapnak adott egyik nyilatkozatában -, márpedig nekünk ilyen költségekkel nem kell számolnunk."
Az XO néven is emlegetett laptop nem tartalmaz semmilyen mozgó alkatrészt, a hardverből kihagyták a merevlemezeket, az optikai meghajtókat: mindezek kiegészítő perifériaként, USB-csatlakozó segítségével illeszthetők a készülékhez. A masszív gumiborítású masina kültéri használat esetén színes üzemmódból átválthat a háttérvilágítás nélküli, erős fényben jobban olvasható fekete-fehér üzeműre. A noteszgép hálózati töltője vállpántként is használható, ha pedig nincs a közelben elektromos hálózat, az akkumulátor a géphez csatolt kurblival is feltölthető.
A szuperolcsó laptop iránt nagy az érdeklődés. Tucatnyi fejlődő ország nyilvánította ki vásárlási szándékát. Líbia erős embere, Kadhafi ezredes állítólag az ország szükségleteinél többet, 1,2 millió gépet rendelt, mondván: a többletet Afrika szegényebb országainak adományozná. Az USA-ban Massachusetts és Maine államok törvényben is rögzíteni akarják, hogy minden rászoruló kisiskolást ilyen géppel szereljenek fel. Mindezek ellenére az OLPC-projektet kétségekkel kevert bírálatok kísérik. Az ellenzők egyebek között azt mondják, hogy azokban a koldusszegény országokban, ahol a népesség csak napi pár dollárból tengődik, a szülők nagy kísértést érezhetnek majd a szemükben vagyont érő gép illegális értékesítésére. Thaiföldön viszont a kormány azért lépett vissza az 1 millió darabos megrendeléstől, mert az időközben bekövetkezett hatalomváltás után úgy döntöttek, hogy az iskolagépekre szánt pénzt inkább a mobiltelefon-hálózat fejlesztésére költik. A budapesti műegyetem égisze alatt tevékenykedő Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (ITTK) elemzői ebből azt a tanulságot vonták le tanulmányukban, hogy a szűkös anyagi erőforrással küszködő országok számára rivális technológiaként jelenik meg az olcsó laptop és a telefonhálózat. Minderre még rátesz az is, hogy számos segélyszakértő szerint a sanyarú sorsú országokban nem laptopot kellene adni a nebulóknak, hanem sokkal inkább élelmiszert, gyógyszert és alapvető iskolafelszerelést.
HEIMER GYÖRGY