A kezdő és a haladó felhasználók is válogathatnak a szaklapok jó tanácsaiban, miként védjék számítógépüket illetéktelenektől. A fizikai lopás elkerülésére az e tekintetben legveszélyeztetettebb hordozható notebookokat például, az e célra szolgáló nyílást felhasználva, az asztal lábához lehet láncolni. Ez nem lebecsülendő óvintézkedés, hiszen a világ legnagyobb számítástechnikai piacának számító Egyesült Államokban 53 másodpercenként kél lába egy notebooknak, és azoknak csak a 3 százaléka kerül elő valaha is.

Az internet előtti időkben még a gépen tárolt adatok védelmére is elegendő volt egy egyszerűbb vírusirtó program, amely megakadályozta, hogy a - például egy kölcsönkapott játék vagy valamely dokumentum útitársaként - flopilemezen érkező kártevők megfertőzzék az adatállományt. A világháló megjelenésével aztán a veszélyek, nyomukban pedig a kivédésükre szolgáló szoftverek is megszaporodtak. Ma már az információtechnológiai biztonsággal foglalkozó szakemberek mindenkit óvnak attól, hogy vírusirtó, tűzfal, a kéretlen leveleket (spameket) kiszűrő, valamint az adathalászatra tett kísérleteket felderítő programok nélkül merészkedjen az internetre, ahol szervezett hackercsapatok lesik a védtelen számítógépeket.

Részben a programok hatásosságának, részben pedig a megváltozott céloknak tulajdoníthatóan az utóbbi időben a világot bejáró számítógépes vírusok száma megfogyatkozni látszik, megszaporodtak ellenben a pénzügyi információk megszerzésére indított támadások. Ezzel az érdeklődés középpontjába került az e-mailekben utazó, valamint magán a gépen tárolt információk védelme. Ezt a célt szolgálja, ha az adatállományt jelszóval védik, ám egy egyszerű jelszót könynyű megfejteni - egy hétkarakteres alfanumerikus kód feltörése csupán néhány perc -, egy bonyolultat pedig nehéz megjegyezni. Ezért jósolnak nagy jövőt a titkosítószoftvereknek, amelyek képesek az egész adatállományt vagy annak egy részét a rejtjelkulcsot nem ismerők számára olvashatatlanná tenni. Vállalati rendszerekben ezt már gyakorta alkalmazzák, a hétköznapi felhasználókhoz viszont a népszerűvé vált programokat - a versenyhatóságok által időnként vitatott módon - operációs rendszerébe illesztő amerikai Microsoft hozhatja közelebb a módszert: a szoftveróriás a Windows Vista drágább változataiba már be is építette a titkosítási lehetőséget.

A számítógépes adatállományok, illetve az elektronikus levelezés megbízható titkosítása nem új jelenség, noha egyelőre a becslések szerint az erre szolgáló programok éves forgalma alig 200 millió dollár a különböző biztonsági szoftverek piacának 12 milliárd dolláros tengerében. Phil Zimmermann amerikai számítástechnikus már 1991-ben előállt egy hétköznapi felhasználóknak szánt - ráadásul nyílt forráskódú, ingyenes - titkosítószoftverrel. Az egyik népszerű rádióműsorban szereplő fűszerüzlet szlogenjéről elnevezett Pretty Good Privacy (PGP, szabad fordításban: igen jó biztonság) olyan jól sikerült, hogy korábban csak kémek által használt erősségű, nyílt kulcsú, nemzetbiztonsági szakemberek számára is szinte megfejthetetlen programot kínált bárkinek.

Az eredetileg elektronikus levelek titkosítására szánt szoftverre a washingtoni kormány is felfigyelt, különösen hogy az akkor pedig még csak kifejlődőben lévő internet segítségével külföldre is eljutott. 1993 februárjában bűnügyi eljárást indítottak Zimmermann ellen azzal a váddal, hogy engedély nélkül exportált katonai eszközt. Az USA-ban akkoriban érvényes besorolás szerint ugyanis a titkosítószoftver muníciónak számított, ha 40 bitnél hosszabb rejtjelkulcsot használt, márpedig a PGP-é 128 bites, "katonai minőségű" volt. A büntetési tételt súlyos börtönévekben mérték, ám az eljárást három évvel később megszüntették, felismerve, hogy a technikai haladást nem képesek tilalomfával megállítani. A PGP terjesztői az amerikai törvények egyik kiskapuját is kihasználták, a szólásszabadságról rendelkező első alkotmánykiegészítés ugyanis védi az írott betű, azaz a könyv exportját. A szoftver teljes forráskódját kinyomtatták egy 60 dollárért árult könyvben, amelynek lapjait kitépve és a rajta lévő tartalmat beszkennelve bárki elkészíthette a maga - átlagos körülmények között - feltörésbiztos titkosítóprogramját.

A PGP-könyv mára csak az internetes bolhapiacon fel-feltűnő ritkasággá, a mind többet tudó titkosítószoftverek készítése pedig üzletté vált. Beszállt a bizniszbe Zimmermann is, aki az amerikai vámhatóság bűnügyi eljárásának lezárultával létrehozta a PGP Inc. vállalkozást, amely immár fizetős formában, kibővített szolgáltatással kínált PGP-alapú programokat, illetve hozzájuk kapcsolódó termékeket. Egy felvásárlási vargabetű után, 2002 óta a jogtulajdonos a PGP Corporation, amelynek a kaliforniai Stanford Egyetemen is tanító Zimmermann a tanácsadója.

A piacnak a PGP Corp. még ma is meghatározó, ám már korántsem az egyetlen szereplője. A lakossági felhasználóknak - szolgáltatási csomagtól függően - általában 120-160 dollárért kínálják termékeiket a titkosítóprogram-gyártók, és megjelentek új megoldások is: az amerikai Seagate Technology önmagát titkosítani képes merevlemezt ígér, míg a japán Sony és a kínai Lenovo legújabb notebookjain biometrikus azonosítót alkalmaz (a gép életre keltéséhez a tulajdonos ujjlenyomatának beolvasására is szükség van). Zimmermann pedig új területet talált a titkosítás számára: az internetalapú telefonálást (VoIP), amely szerinte mai formájában védtelen. A lehallgatás szempontjából különösen sebezhetőeknek tartja az e technológiát költségcsökkentési céllal használó vállalatokat, ahol a teljes VoIP-kommunikáció megfigyeléséhez elég, ha egyetlen, a hálózatba bekapcsolt gépre sikerül feljuttatni a kémprogramot.

NAGY GÁBOR