HVG

"Folytatnunk kell a változásokat a villanyáram előállításának módjában a tiszta szenes technológia, a nap- és szélenergia, illetve a biztonságos nukleáris energia felhasználásával. Haladást kell elérnünk az akkumulátorokkal, az elektromos és a hibrid gépkocsikkal kapcsolatos kutatásokban. Be kell fektetnünk az etanol előállításának új módszereibe, fölhasználva mindent, a faforgácstól kezdve az energiafüveken át a mezőgazdasági hulladékig." Ezek az intelmek nem a Greenpeace valamely aktivistájának szájából hangzottak el a múlt héten, hanem a Fehér Ház uráéból, aki "a nemzet állapotáról" tartott beszédében azt kérte az amerikai honatyáktól: szavazzanak meg 1,6 milliárd dollárt a következő évtizedre az alternatív energiaforrások kutatására, és 2 milliárd dollárnyi kedvezményes hitelt a bioetanolt előállító üzemek számára. A cél, mint mondta, hogy az ország olajfogyasztását a következő 10 évben egyötödével leszorítsák.

George W. Bush mondatai első hallásra jól csenghettek a klímaváltozás miatt aggódók fülében, de rá kellett jönniük, hogy egyvalamiről az elnök egy árva szót sem ejtett: a szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó kötelező limitekről. Philip Clapp, a National Environmental Trust környezetvédő szervezet elnöke szerint így végül "nem állt be forradalmi változás a globális fölmelegedéssel kapcsolatos politikában, bárhogy csűrje-csavarja is a dolgot a Fehér Ház".

De ami késik, nem múlik, az USA néhány állama máris jó példával jár elöl: Kalifornia tavaly hozott törvényt arról, hogy 2020-ig a negyedével csökkenti az üvegházhatást növelő gázok kibocsátását - a kormányzó, Arnold Schwarzenegger jórészt klímaügyi elkötelezettségének köszönhette újraválasztását. Hét északkeleti állam közösen szeretné az ott működő cégeket a szén-dioxid kibocsátásának csökkentésére kényszeríteni, Új-Mexikó, Minnesota, Dél-Karolina és Florida államok külön bejáratú törvényeiken dolgoznak, sőt tucatnyi nagyvárosnak is saját szén-dioxid-kibocsátási szabályai vannak.

HVG

Szövetségi szinten is érik a szén-dioxid-termelés korlátozása. Barbara Boxer, a washingtoni szenátus környezeti bizottságának elnöke lapzártánk utánra, január 30-ára hívta meg a téma nagy szakértőit a szenátusba, hogy meggyőzzék a honatyákat a szövetségi törvény szükségességéről. Néhány szenátor efféle ösztökélés nélkül is lépett, mégpedig párthovatartozástól függetlenül. Joe Lieberman, aki 2004-ben harcba szállt a demokrata elnökjelöltségért, a most ugyanerre készülő Barack Obama, valamint a republikánus JohnMcCain által demonstratív módon karöltve benyújtott törvénytervezet azt irányozza elő, hogy az üvegházhatásért felelős gázok kibocsátását 2012-ig szorítsák vissza a 2004-es szintre, azután csökkentsék évi 2 százalékkal, azaz 2050-ig összesen a kétharmadával. E javaslatot - a Pipa, illetve a Knowledge Networks közvélemény-kutatók friss fölmérése szerint - az amerikaiak négyötöde támogatja. Egy szerényebb törvénytervezet 2020-ra a 2013-as szinten stabilizálná a kibocsátást, egy harmadik változat ugyanakkorra az 1990-es mértékre szorítaná vissza. Egy negyedik, a kaliforniai Dianne Feinstein demokrata szenátor által propagált variáció kizárólag az áramellátókra vonatkozna - ezt, sokak számára meglepő módon, néhány nagy áramcég is támogatja. Tíz amerikai energiaipari menedzser közül ugyanis nyolc arra számít, hogy egy ilyen, az USA egészére kiterjedő törvény egy évtizeden belül megszületik, s a rossz nyelvek szerint, belátva, hogy nem képesek ellenállni a változásoknak, megpróbálnak az élükre állni.

A múlt héten ráadásul tíz nagyvállalat, köztük az Alcoa alumíniumipari konszern, a Caterpillar nehézgépjárműgyár, a DuPont vegyipari óriás, a Duke Energy, a General Electric, a Lehman Brothers befektetési bank - valamint, brit kakukktojásként, a BP olajcég - szorgalmazta közös felhívásban, hogy szövetségi törvények révén fogják vissza a szén-dioxid-kibocsátást, a következő 15 évben 10-30, 2050-ig pedig 20-40 százalékkal.

A tízektől függetlenül a Dell komputergyártó bejelentette: minden általa eladott laptop árából 2 dollárt fák ültetésére fordít, hogy ellensúlyozza a gépei működtetéséhez szükséges áramtermelés miatti szén-dioxid-kibocsátást, egy kaliforniai áramszolgáltató pedig elfogadtatta a fogyasztókkal a számlák néhány százalékos megfejelését, azt ígérve, hogy az így beszedett pluszpénzt az állam területén található erdők megóvására fordítja. Az idők szavát a jelek szerint még az ExxonMobil olajvállalat is meghallotta, amely a szén-dioxid-kibocsátási szabályok ellenzőinek élharcosaként 1998 óta közel 16 millió dollárt költött a klímaváltozást és annak hatásait bagatellizáló kutatásokra: vezetői már a "kibocsátási törvénykezés strukturálásáról" beszélnek.

Az esélyek azáltal is nőttek, hogy a képviselőházban tavaly a klíma kérdésére és a szövetségi szabályozás szükségességére mindig is nagyobb súlyt fektető demokraták szerezték meg a többséget. A házelnöki posztot átvevő 67 éves Nancy Pelosi kijelentette: legkésőbb július 4-éig, a függetlenség napjáig fölállítják azt a bizottságot, amelynek épkézláb ötleteket kell letennie az asztalra arról, miképp válhat az Egyesült Államok energiában is függetlenné. A republikánus és a demokrata szándékok az energia-önellátóság vágyának pontján összeérnek: a múlt heti beszédében Bush elnök is fölvetette a külföldi olajtól való függőség csökkentésének szükségességét.

Hogy még Bush elnöksége alatt összejön-e a szövetségi törvény, az kétséges, az viszont nagyon is valószínű: ha igen, gyakorlatilag elhárulnak az akadályok egy átfogó nemzetközi szén-dioxid-korlátozás elől. Az Egyesült Államok ellenállása miatt füstbe ment kiotói egyezmény vállalásainak első szakasza 2012-ben jár le, s a megfigyelők nem tartják kizártnak, hogy a világ nyolc legerősebb hatalma már a júniusi németországi G8-csúcson megállapodik a hogyan tovább kérdésében.

A környezetvédelmi kérdésekben a tengerentúliaknál régóta harcosabb európaiak ugyancsak új csatákra készülnek. Az Európai Bizottság elnöke, José Barroso szerint itt az ideje, hogy "Európa az új, posztipari forradalom zászlóvivőjévé váljék", s az unió új, január elején nyilvánosságra hozott energiastratégiai terve arra hívja föl a tagállamokat, hogy 2020-ig legalább 20 százalékkal csökkentsék szén-dioxid-kibocsátásukat. Addigra az energiafelhasználás hatékonyságát 20 százalékkal kellene javítani, az autók tankjába pedig összességében legalább 10 százalékos arányban biodízelt kell majd tölteni. A stratégiát a tagállamok képviselői várhatóan márciusban fogadják el.

Miután fehéren feketén kiderült, hogy a nagy európai autógyártók nem tartották be önkéntes vállalásaikat az általuk készített kocsik szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére, az unió környezetvédelmi biztosa, a görög Sztavrosz Dimasz is begurult. A minap azzal fenyegetőzött, hogy kötelezővé teszi a normát, miszerint a négykerekűek kilométerenként legföljebb 120 gramm szén-dioxidot bocsáthatnak ki. E határértéket jelenleg még a legmodernebb szériaautók többsége sem teljesíti, a nagy benzinfalók előállításának költségét pedig az új szabályok darabonként több mint kétezer euróval dobnák meg. "Ideje úgy beszélni a klímaváltozásról, mint egy háborúról" - jelentette ki ellentmondást nem tűrően Dimasz, aki a légitársaságoknak már tavaly hadat üzent, mondván: nem szennyezhetik tovább ingyen a légkört, vegyenek részt a szén-dioxid-kibocsátási kvóták kereskedelmének rendszerében.

Midőn az európaiak januárban pulóverben mászkáltak az utcán és százezerszám mondták le az Alpokban a sízésre foglalt szállásokat, a közvélemény-kutatók azt találták: a vén kontinens lakosainak több mint 90 százaléka tartja olyan aggasztónak a globális fölmelegedés ügyét, ami "azonnali cselekvést" követel (ennél jobban csak a magas munkanélküliség aggasztotta őket). A kitűnő ismeretterjesztő filmjeiről híres Sir David Attenborough mellett püspökök és színészek is fölhívásokat intéztek a politikusokhoz, hogy most már tényleg tegyenek valamit az emberiséget fenyegető klímakatasztrófa ellen.

A vén kontinensen is megmozdultak a vállalatok. A Nagy-Britannia energiájának 0,7 százalékát egymagában felhasználó British Telecom a múlt héten jelentette be, hogy a következő 9 évben 80 százalékkal fogja vissza szén-dioxid-kibocsátását. A brit telekomóriás eddig is élharcos volt: 2004 óta 60 százalékkal csökkentette kibocsátását, részint épületei energiafelhasználásának hatékonyabbá tételével, részint gépkocsiparkja dízelesítésével, amin állítólag még spórolt is, évi 100 millió fontot. A cégnél most azt latolgatják, hogy a 33 ezer járművet és a 11 ezer menedzser szolgálati autóját átállítsák-e biodízelre. A Tesco jóval szerényebben annyit ígért, hogy 70 ezer termékének címkéjén a hagyományos adatok mellett azt is föl fogja tüntetni, mennyi szén-dioxid-kibocsátás árán született a produktum. A Barclays bank, a British Airways légitársaság, az Aviva biztosító vezetői is részt vettek azon a január 11-ei tanácskozáson, melyen megállapodtak: egyrészt jó példával járnak elöl, másrészt javaslatokat tesznek le a kormány asztalára. Egyre több cég hirdeti magáról, hogy "karbonsemleges" módon működik, vagyis hogy tevékenysége nem növeli a légkörbe kerülő szén-doixid mennyiségét. Köztük van a HSBC bank, a Marks and Spencer kiskereskedelmi lánc, illetve a BSkyB tévétársaság.

A globális hangulatváltást még a befektetők is igyekszenek meglovagolni. Tavaly Észak-Amerikában kockázati tőkések és más magánbefektetők mintegy 3,5 milliárd dollárnyi tőkét adtak "tiszta energia" előállítását ígérő cégeknek, több mint háromszor annyit, mint Európában, a Közel-Keleten és Afrikában együttvéve - állítja a New Energy Finance londoni konzultánscég vezetője, Ken Bruder. A tőzsdén viszont az európai "tiszta energiás" cégek voltak képesek több pénzt vonzani, 2006-ban együttesen mintegy 4,4 milliárd dollárt.

A fekete kontinenst ismét becsapja az iparosodott Nyugat - panaszolta a BBC-nek a napokban Jacob Nyanganji, a nigériai Maiduguri Egyetem tanára. "Afrika alig bocsát ki szén-dioxidot, mégis kiszáradnak a tavaink és a folyóink. Azért, mert Amerika megtagadta a kiotói egyezmény ratifikálását." Ám ez ügyben éppen Nigéria nem ártatlan, hiszen az olajmezőin égetett "fáklyák" jelentős mennyiségű szén-dioxiddal szennyezik a légkört.

A legnagyobb kockázatot mégsem a nigériai olajfáklyák, hanem a rohamosan iparosodó és gazdagodó India és Kína jelentik. A két, a kiotói egyezményt aláíró, ám "fejlődőként" a határértékek betartása alól felmentett ország mintegy hétszáz szénerőmű építését tervezi a közeljövőben. Kína - az Egyesült Államok mögött - már most is a földkerekség második legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója, és nemsokára világelső lesz.

LŐKE ANDRÁS