Miként lehet másfél év alatt gatyába rázni a gazdaságot? - erre adott receptet tavaly áprilisban megjelent könyvében két SZDSZ-közeli közgazdász, a volt gazdasági miniszter Csillag István és az egészségügyi szakértő Mihályi Péter. S vajon mi maradt az általuk javasolt teendőkből 2007-re? - a kérdésre maguk a szerzők válaszolnak.

Kettős kötés: A stabilizáció és a reformok 18 hónapja című könyvünk megjelenését tudatosan a választások második fordulója elé időzítettük, jelezve, hogy a feladatok ugyanazok, akárki nyeri majd a választást. A cím utalt elkötelezettségünkre is: a "kettős kötés" kifejezésbe azt is beleértettük, hogy a szocialisták és a liberálisok együttes erőfeszítésére lesz szükség. Az év elején, a könyv írásakor még "csak" 8 százalékra tettük az államháztartás GDP-arányos hiányát, s nem gondoltuk, hogy a teljes adósságállomány a GDP 70 százaléka fölé kerül, vagyis még alul is becsültük a problémákat.

Könyvünk legfőbb üzenete az volt: 18 hónap elegendő arra, hogy a reformokhoz szükséges összes fontos döntés, jogszabály megszülessen, vagyis a 2008-as költségvetés elfogadásával az elengedhetetlenül szükséges "műtét" időszaka véget érhet. Ehhez nem elég a spórolás, gyökeresen át kell alakítani a közteherviselés egész rendszerét: adóreformra van szükség, és biztosítási alapra kell helyezni a nyugdíj-, illetve az egészségfinanszírozás intézményeit. Az adózás és a társadalombiztosítás mai rendszere - írtuk - a szürke- és feketegazdaság melegágya. Érvelésünkben központi helyre állítottuk azt a tételt, miszerint az ikerdeficit - a költségvetés és a fizetési mérleg együttes egyensúlyhiánya - hosszabb távon nem maradhat fenn. Vagy úgy szűnik meg, hogy a kormány végrehajtja a stabilizációt és a reformot, vagy úgy, hogy a forint árfolyamának összeomlása és az elszabaduló infláció állítja helyre a nominális mérlegegyensúlyokat.

A táblázatban összevetettük eredeti javaslatainkat és azok eddigi megvalósulását. Nincs okunk az elégedettségre. A szükséges intézkedések még nem, vagy nem a kellő határozottsággal, vagy nem elég korán születtek meg. A műtét folyamatossá, az irány kissé cikcakkossá vált. A kormány nagy szavak köntösébe burkolt józan paraszti ésszel belátható intézkedéseket (az importált gáz árának érvényesítése például nem reform), ugyanakkor szándékosan elbagatellizált olyan hatalmas lépéseket, mint a korengedményes nyugdíjazás radikális visszaszorítása. Azzal, hogy a kormányzó pártok a választói bázis tekintélyes részét mentesíteni szeretnék a szükséges változás hatása alól, a közteherviselés elkerülhetetlen reformjának lépései, illetve e lépéseknek az igazságérzetre gyakorolt hatásai elenyésztek. Még a reformpárti közvélemény szemében is zűrzavarosnak tűnnek egyébként ésszerű lépések is, mint például a vizitdíj bevezetése.

Könyvünk megjelenésekor még azt gondoltuk, hogy a piacok türelme véges, mi több, igen hamar lejár. Aztán - jóllehet a kormány első intézkedései a választás második, április 23-ai fordulója után jó két hónappal születtek csak meg - a forint mégsem omlott össze. A régi-új miniszterelnök hazardírozó stratégiája bejött. A piacok engedékenyebbnek bizonyultak, mint ez az elméleti megfontolások alapján várható volt. A piacok türelmesek, mert látják, merre tart a kormány hajója. A haladás lassúsága nem aggasztja őket különösebben, mert a magasan tartott kamatszint kényelmes profitlehetőséget biztosít számukra.

De ettől még nem gondoljuk, hogy áprilisban megfogalmazott javaslataink és legfőképpen a 18 hónapra szabott határidő elhibázott lett volna. Továbbra is úgy véljük, a stabilizáció és a reform végrehajtása nem húzható tetszés szerint. Előbb-utóbb el fog szakadni a rétes tésztája. Ha nem a pénzpiacok türelme, akkor a kormánypárti képviselők támogató szavazatai fognak erodálódni. Ha még azok is kitartanak, akkor pedig a közvélemény elfáradása, a politikai közhangulat romlása fog idő előtt véget vetni a stabilizációs erőfeszítéseknek, a reformnak. És akkor megint ott leszünk a szakadék szélén, nyakunkban egy 2-3 milliárd euróval megnövekedett adósságteherrel, s kezdhetünk mindent elölről.

CSILLAG ISTVÁN, MIHÁLYI PÉTER