Hol az igazság?
A közel évtizedes evolúció eredményeként kialakult hazai sztrádadíj-fizetési rendszer számos időzített bombát rejt.
A közel évtizedes evolúció eredményeként kialakult hazai sztrádadíj-fizetési rendszer számos időzített bombát rejt. Matricás országokban - egy uniós előírás értelmében - a tehergépkocsik számára egynapos lehetőséget is kell kínálni, miközben a személyautósok Magyarországon négy napnál rövidebb időre nem kapnak matricát. Így utóbbiaknak egyetlen rövid útért is annyit kell fizetniük, mint négynapi, akár éjjel-nappali autózásért, azaz a díj nincs arányban a használattal.
Az Európai Unió, bár kötelezően nem írja elő, a használatarányos díjszedés felé kívánja taszigálni a tagállamokat. A közösségi jogszabály ugyanis - miközben a kilométer-arányos tarifákat nem korlátozza - alacsony plafonárat szab a kamionmatricáknak (az egynapos legfeljebb 11, az éves 797 euróba kerülhet - igaz, a rosszabb környezetvédelmi besorolású járművekre e taksa többszöröse vonatkozik). Ezzel értelemszerűen behatárolja a személyautókra ragasztható vignetta árát is. Ennek jóval alacsonyabbnak kell lennie, hiszen a kamionok az előbbieknél sokkal intenzívebben károsítják az utat - a kopóréteget például egy közkézen forgó németországi felmérés szerint 85 ezerszer akkora mértékben.
Ennek fényében az egynapos magyarországi kamionmatricák 2000 forintról most 2750-re emelt ára is aránytalanul alacsonynak tűnik. Nem csupán a személykocsi-négynaposok nyáron 1520, télen 1170 forintjához képest, hanem azért is, mert egy matricával egy kamion átszelheti Magyarországot, miközben Ausztriában egy 400 kilométeres útért több mint 100 eurót (a gyengébb környezetvédelmi osztályzatot kapott teherkocsinak pedig még sokkal többet) kell leperkálnia.