A vébék történetében a legnagyobb gólkülönbségű győzelmet az 1982-es csoportmérkőzések során Magyarország aratta, amikor 10:1-re győzött El Salvador ellen. A második helyen szintén Magyarország osztozik - 1954-ben Dél-Korea ellen 9:0 - Jugoszláviával, amely ugyanilyen eredménnyel mosta le 1974-ben Zaire csapatát. A legtöbb gól 1954-ben, az osztrák-svájci negyeddöntőn (7:5) esett. A vébék során egy tornán a legtöbb gólt 1958-ban a francia Just Fontaine szerezte 13-mal, míg az örökranglistát 14 találattal a német "Nemzet bombázója", Gerd Müller vezeti; a jelenleg is aktív játékosok közül a legtöbbet (12) a brazil Ronaldo mondhatja a magáénak. Egy mérkőzésen a legtöbb gól az orosz Oleg Szalenko nevéhez fűződik, akinek ötösével a szbornaja hiába győzte le 1994-ben 6:1-re Kamerunt, a csoportból egyikük sem jutott tovább. Az afrikaiak gólját ezen a meccsen Roger Milla szerezte, aki ezzel 42 évesen és 39 naposan a vébék legidősebb góllövője. Legfiatalabb játékosként, 17 évesen és 239 naposan a brazil Pelé szerzett gólt (1958-ban, Wales ellen), és ő a legifjabb focivilágbajnok is. A leghamarabb esett gól birtokosa a török Hakan Sükür, aki 2002-ben a középkezdés után 11 másodperccel talált be a dél-koreai kapuba. Selejtezőn a rekord a San Marinó-i Davide Gualtierié, akinek 1993 novemberében kilenc másodperc alatt sikerült meglepnie az angol kapust. A leggyorsabb mesterhármas a magyar Kiss Lászlóé, aki csereként a 70., a 74. és a 77. percben is rúgott egyet El Salvador ellen. A 17 vébén eddig 1916 gól esett.

Az eddigi vébék mindegyikén csak Brazília vett részt. Egyetlen edző, a világjáró, jugoszláv származású Bora Milutinovic irányított öt különböző válogatottat is - Mexikót (1986), Costa Ricát (1990), az USA-t (1994), Nigériát (1998) és Kínát (2002) - a tornán. Németországban behozza őt a brazil szövetségi kapitány, Carlos Alberto Parreira, aki 1982-ben Kuvaittal, 1990-ben az Egyesült Arab Emírségekkel, 1998-ban Szaúd-Arábiával vett részt a vébén, míg 1994-ben győzelemre vezette a brazilokat. Ha csapata nyer, ő lehet a második kétszer is diadalmaskodó kapitány; ez eddig csak Vittorio Pozzónak sikerült, aki 1934-ben és 1938-ban hódította el a kupát az olaszokkal. Játékosként is és szövetségi kapitányként is ketten lettek világbajnokok: a brazil Mario Zagallo (1958-ban és 1962-ben, illetve 1970-ben) és a német Franz Beckenbauer (1974-ben, illetve 1990-ben).

A legtöbb mérkőzésen a német Lothar Matthäus játszott, a 25 találkozót 1982 és 1998 között öt tornán gyűjtötte össze. A legtöbbször Helmut Schön irányított válogatottat szövetségi kapitányként, aki 1966 és 1978 között 25 alkalommal ült a nyugatnémetek kispadján. Két válogatott színeiben hatan léptek föl: Luis Monti (Argentína, 1930; Olaszország, 1934), Puskás Ferenc (Magyarország, 1954; Spanyolország, 1962), José Santamaría (Uruguay, 1954; Spanyolország, 1962), Mazola (Brazília, 1958; majd José Altafini néven Olaszország, 1962), valamint Robert Prosinecki és Robert Jarni (Jugoszlávia, 1990; Horvátország, 1998).

A vébéken eddig 114 játékost állítottak ki (1970 óta piros lappal), a legtöbbet, összesen kilenc-kilenc focistát a brazilok, illetve az argentinok közül. Elsőként 1930-ban a Románia elleni mérkőzésen a perui Mario Galindót - piros lappal 1974-ben a chilei Carlos Caszelyt -, a leggyorsabban, 56 másodperc alatt pedig 1986-ban az uruguayi José Batistát küldték le a pályáról. Kapusként első ízben az olasz Gianluca Pagliucának kellett távoznia az 1994-es Norvégia elleni meccsen. Fináléban először 1990-ben az argentin Pedro Monzon kapott pirosat, nem sokkal később csapattársa, Gustavo Dezotti is követte az öltözőbe; rajtuk kívül még 1998-ban a francia Marcel Desailly zuhanyozhatott idő előtt. A legtöbb pirosat a mexikói Arturo Brizio Carter játékvezető osztotta ki: 1994-ben és 1998-ban összesen hetet.