Mintha húsz vagy harminc évvel forgatták volna vissza az idő kerekét. 1985-ben a vébéselejtező csoportját Hollandia, Ausztria és Ciprus előtt megnyert magyar válogatott és szövetségi kapitánya, Mezey György dicséretét zengte Európa, majd 1986 tavaszán már Dél-Amerika is, amikor a Népstadionban Détáriék 3:0-ra intézték el - a kétségtelenül tartalékos - Brazíliát. Mexikóra ismét a csillagos ég lett a felső határ, ám egy négyperces zuhanás minden reményt szétzúzott. Az irapuatói kánikulában a szovjetek első két támadásuk után 2:0-ra vezettek, és az évszázados magyar futballhistória egyik legkeservesebb, legmegfejthetetlenebb vereségét mérték csapatunkra. A 6:0-tól kóválygó társaságot a harmatgyenge Kanada feletti 2:0 után a franciáktól elszenvedett 3:0 ütötte ki végleg. Mezey azon melegében lemondott, és az első külföldi ajánlaton kapva meg sem állt Kuvaitig, a rejtély pedig, ha volt egyáltalán, azóta sem oldódott meg.

Sem az ausztriai magaslati edzőtábor, sem a mexikói déli hőségben vezetett edzés, sem a "tésztakúra", sem Nyilasi Tibor kihagyása nem elegendő magyarázat, az elhibázott vérdoppingról szóló pletykák pedig soha nem nyertek még informális megerősítést sem. Így nem meglepő, hogy két évtized távlatából Kiprich József, az egykori hetvenszeres válogatott sem mondhat semmi megrendítőt a HVG kérdésére: "Akkor sem tudtuk, mi történt, és azóta sem lettünk okosabbak, mert nem próbáltuk ki, mi lett volna, ha nem magaslaton készülünk, nem tésztát eszünk, nem délben edzünk. Persze, hallottam a vérdoppingról is, de hogy az én véremet nem cserélték le, az biztos. Ettől még igaz, hogy Irapuatóban enyhén szólva nem éreztem kirobbanó erőben magamat, pedig egy héttel korábban semmi gondom nem volt. Ráadásul sokkolt, hogy szinte még a himnuszt hallgatjuk, és máris 2:0-s hátrányban vagyunk."

Détári Lajos 61-szer szerepelt a nemzeti együttesben, napjainkban pedig Bozsik Péter segítőjeként irányítja azt. Az egyenes beszéd híveként neki a mexikói csapásra is van egy önálló verziója: "Hibás döntés volt állítólagosan gyenge erőnlétünk miatt a vébé előtt újra alapoztatni a csapatot. Mivel a bajnokság megnyerése után kapott három szabadnapon fogadásról fogadásra jártunk, és még véletlenül sem almalevet ittunk, nem kellett volna mindjárt az első felmérés eredményétől pánikba esni. A túlzott terhelés miatt úgy vánszorogtunk fel a pályára a szovjetek ellen, mintha kilencven perc már a lábunkban lenne. És aki fizikailag nincs rendben, az a lelki problémáin is képtelen úrrá lenni, ezért az első percekben bekapott két gól mindent eldöntött."