Az emberiség mai formában való túlélése középtávon nukleáris reaktorok további beüzemelésén múlik - ekképpen summázható a tavaly (a matematikai Nobelként számon tartott) Abel-díjjal kitüntetett, Amerikában élő magyar származású Lax Péter teóriája. A 80 éves tudós tavaly novemberben a Magyar Tudományos Akadémia által szervezett Tudomány Világfórumán tartott előadásában hamarosan beköszöntő energiaválságot vizionált. Lax készséggel elismerte, hogy sem geológusi, sem közgazdászi végzettséggel nem rendelkezik, mégis erkölcsi kötelességének érezte felhívni tudóstársai és a világ figyelmét: a világ energiafelhasználási trendjeinek matematikai elemzéséből az következik, hogy hamarosan véget érnek az olajbő évek.

A kőolajszármazék-tartalékok kimerüléséről eltérnek egymástól a geológusok becslései. Lax a legszívesebben a matematikai módszerekkel dolgozó amerikai geofizikus King Hubbertet idézi, aki mintegy fél évszázada a holland Royal Dutch Shell kőolajipari multi alkalmazottjaként - az új olajmezők felfedezésének gyakoriságát is figyelembe véve - azt jósolta, hogy 1970 körül fog tetőzni az USA kőolaj-előállítása. Próféciáján a maga korában sokan mosolyogtak, ezért is döbbenhetett meg a világ, amikor kiderült: 1971-ben napi 9 millió hordó olaj előállításával valóban a zenitjére ért az Egyesült Államok olajtermelése, és azóta is folyamatosan csökken. Nem véletlen, hogy az amerikai Goldman Sachs brókerház elemzői néhány héttel ezelőtt közzétett tanulmányukban a jelenlegi hordónkénti 50 amerikai dolláros ár duplájára számítanak - már 2009 környékén. Persze csak akkor, ha a világ nem fektet be továbbra is óriási összegeket újabb olajlelőhelyek felfedezésébe és kiaknázásába.

Talán a beigazolódott jóslat miatt szentelnek manapság több figyelmet Hubbert másik előrejelzésének: e szerint a világ kőolajtermelése 2000 környékén éri el a csúcsot. Ez viszont mindeddig nem történt meg - szakértők szerint azért, mert az 1973-as és 1979-es olajválság nyomán a fejlett országokban néhány szektorban drasztikusan csökkentették az olajfelhasználást.

Jó lesz tehát - hangsúlyozza Lax -, ha a világ már most alternatív energiaforrás után néz. Ám a kínálat e tekintetben is szűkös. A szükséges energiának még az élen járó Dániában is csak nagyjából 3 százaléka származik szélerőművekből, s ez az arány a tervek szerint sem fog 10 százalék fölé emelkedni a közeljövőben, az amerikai államok közt e téren csúcstartó Kaliforniában pedig mindössze 1 százalékot biztosít a kedvező széljárás. Lax a többi energiahordozóval szemben is pesszimista, szerinte középtávon nincs más alternatíva, csak a maghasadáson alapuló nukleáris energia.