Letette a hivatali esküt Németország első kancellárnője, az 51 éves, fizikus végzettségű kereszténydemokrata (CDU) Angela Merkel, aki a szociáldemokratákkal (SPD) és a bajor keresztényszociális párttal (CSU) közösen nagykoalíciós kormányt alakított. Az előrehozott választásokat Gerhard Schröder szociáldemokrata kancellár és Franz Müntefering pártelnök előremenekülésként kezdeményezte a májusi, észak-rajna-vesztfáliai tartományi választások elvesztése után. A szeptemberi országos választásokon patthelyzet alakult ki: a biztos győztesnek látszó CDU-CSU 35,2 százalékos eredményével csak egy ponttal előzte meg az SPD-t, s reménybeli koalíciós partnerével, a konzervatív-liberális FDP-vel sem ért el többséget. A hosszas alkudozások után létrejött nagykoalíció áfaemeléssel és adókedvezmények eltörlésével, valamint a magas jövedelmekre kivetett pótadóval ígérte rendbe tenni a deficites állami költségvetést. Schröder utódja beiktatásának másnapján parlamenti mandátumáról is lemondott, s a svájci Ringier médiakonszern tanácsadója, valamint - nem kis felháborodást kiváltva - a német-orosz gázvezetéket építő, Gazprom vezette konzorcium felügyelőbizottságának elnöke lett. Váltás volt az SPD élén is: Müntefering miniszter és alkancellár lett ugyan az új kormányban, ám a párt elnöki posztjára az 52 éves Matthias Platzeck mérnököt, Brandenburg tartományi miniszterelnökét választották, aki Merkelhez hasonlóan az egykori NDK-ban nőtt fel. Visszakerült a parlamentbe a reformkommunista utódpárt PDS, amely Baloldali Párt néven a nyugati szakszervezeti és ex-szociáldemokrata csoporttal állt össze. A kormányból kiszorult zöldek vezéralakja, Joschka Fischer volt külügyminiszter mandátumát megtartva a háttérbe vonult.