A "számlával vagy számla nélkül" kérdés után új fordulat kezd meghonosodni a vevők és eladók közötti kommunikációban. "Nyugdíjaskedvezménnyel" vásárolni újabban annyit tesz, hogy az adott terméket vagy szolgáltatást szintén papír - számla, nyugta vagy blokk - nélkül, de féláfásan számítja meg az eladó, azaz a két fél megosztozik az elcsalt általános forgalmi adó összegén.

E nyelvfejlődési gyöngyszem is érzékelteti, milyen kimeríthetetlen a népi bölcsesség a második gazdaság különböző módozatainak megtalálásában. Nincs a fekete színnek annyi árnyalata, amennyit a rejtett gazdaság felmutatni képes, akár csak egy terület, a foglalkoztatás terén, ahol az egészen feketétől (munkaszerződés nélküli foglalkoztatás) a szürkén (minimálbérre bejelentett alkalmazott, zsebbe adott bérkiegészítéssel) keresztül a világosszürkéig (kényszervállalkozóként foglalkoztatott dolgozók) terjed a skála. Ráadásul a rejtett gazdaságnak a társadalmi közmegítélés által elfogadott puha formái is olyan változatosságban fordulnak elő, hogy összegyűjtésük és osztályozásuk szinte lehetetlen. Kinek jut eszébe például ide sorolni azt, amikor céges telefonról intézi a magánügyeit, noha adóhatósági szemüvegen át nézve ez is egyfajta jövedelemátcsoportosítás, ami után adót kellene fizetni.

A nemzetgazdaság illegális tartományának feltérképezésében, a rejtett gazdaság súlyának, kiterjedtségének felmérésében jó ideig még a legelszántabb kutatók is csak a felszínt karcolgatták. A téma ugyanis túlságosan is kényes ahhoz, hogy például egy kérdőív kitöltetése révén hiteles és őszinte válaszokra számíthattak volna. A mérési technikák finomodásával azonban az elmúlt években mind több kutatónak sikerült közel kerülnie a valós helyzet feltárásához: olyan módszerek alkalmazásával, amelyek áttételesen árulkodnak a feketegazdaság működéséről. Elsőként az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének főmunkatársa, Laczkó Mária próbálkozott ezzel: ő az OECD-országokban, a posztszocialista államokban és Magyarországon regisztrált hazai össztermék (GDP) és az áramfelhasználás összevetéséből következtetett a rejtett gazdaság kiterjedtségére. E számítás szerint például a kilencvenes évek elején a magyar gazdaság összteljesítményének egyharmada keletkezett a rejtett szférában.

HVG

Hasonlóan kreatív módon próbálta feltárni a fekete-szürke gazdaság jelenlétét az építőiparban Kutas János, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium főtanácsosa. Ő a Munkaügyi Szemlében ez év elején megjelent tanulmányában egyebek közt olyan adatokkal kombinált, mennyi volt 2002-ben az ágazatban hivatalosan foglalkoztatottak száma, hogyan változott a Kárpát-medencéből munkavállalási szándékkal érkezők aránya, mekkora volt az építőiparban hivatalosan kifizetett keresetek összértéke, illetve az építészkamara rezsióradíj-ajánlása, hány lakás épült az adott időszakban, s ezeket milyen négyzetméteráron kínálták. Ebből az adatmixből keverte ki, hogy 2002-ben 333 milliárd forint nem adózott jövedelemnek kellett keletkeznie az építőiparban.

A rejtett gazdaság egy-egy szegmensét vagy egészét rövid, illetve hosszabb távon elemző kutatóintézetek - a Tárki, az Ecostat, a Kopint-Datorg, a Közgazdaság-tudományi Intézet - vizsgálatainak egybevágó megállapítása, hogy a kilencvenes évek közepe óta a feketegazdaság folyamatosan szűkül Magyarországon. Az ezredforduló körül lelassult a folyamat, a kutatók ma is a hazai össztermék egynegyede-egyötöde közöttire - azaz még mindig az uniós átlag kétszeresére - becsülik részarányát a gazdaságon belül.

A rendszerváltás utáni első években - már csak a folyton változó jogszabályi környezet hatására is - a vállalkozások és a háztartások egy része számára túlélési stratégiának számított az adóelkerülés vagy az adócsalás. A Kopint-Datorg 1995-ben készült, lakossági felmérésre alapozott elemzése szerint például a fehérneműk 40 százaléka, a cipők 27, az illatszerek 18, a kávé, cigaretta 12 százaléka került úgy a kiskereskedelmi forgalomba, hogy az eladó nem - vagy nem teljes egészében - fizette meg utána a közterheket. Tóth István János és Semjén András, a Közgazdaság-tudományi Intézet tudományos főmunkatársai 1996-ban megkezdett s azóta több hullámban megismételt vizsgálatai ugyanakkor egyértelműen rámutatnak: a feketegazdaságban való részvételt korántsem a szűkösebb anyagi körülmények motiválják, sokszor egyszerűen mentalitás kérdése, ki milyen mértékig él a lehetőségekkel. A feldolgozó-, az építőipari és a kereskedelmi cégek (melyek együttesen a GDP 70 százalékát adják) körében végzett kutatásuk során megszólaltatott cégvezetők a versenytársaik magatartását értékelve - hiszen magukról aligha nyilatkoznának őszintén - 1996 óta folyamatosan úgy észlelik, hogy visszaszorul a számla nélküli értékesítés aránya. Míg kilenc évvel ezelőtt a megkérdezett cégek 43 százaléka vélekedett úgy, hogy konkurenseiknél egyáltalán nem fordul elő a számla nélküli vásárlás, ez az arány mostanra közel 60 százalékra nőtt.

Nem feltétlenül érvényes ez a fehéredési folyamat a feketefoglalkoztatásra. Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség felügyeleti főosztályának vezetője, Szárazné Zara Andrea mindenesetre a HVG kérdésére azt válaszolta, hogy évek óta változatlan, körülbelül 20 százalékos az általuk ellenőrzött munkahelyeken a feketén foglalkoztatottak aránya. A "legfeketébb" az építőipar, a második pedig a vendéglátás. Nemigen csökken a csupán minimálbért bevalló, az a fölötti összeget zsebbe kapó alkalmazottak aránya sem; a tavalyelőtti 31,9 százalékkal szemben tavaly a bérjövedelemről számot adók 31,2 százaléka írt be évi 600 ezer forintot vagy annál kisebb összeget adóbevallásába.

"Jótékony hatással van viszont a feketegazdaság visszaszorítására az ország magas importszükséglete" - mondja Tóth István János, hozzátéve: miután import esetén nincs túl sok lehetőség a számla nélküli beszerzésre, a külpiacok szerepének növekedése önmagában is hozzájárul a gazdasági folyamatok legális csatornába terelődéséhez. Az európai integráció pedig tovább gyorsítja ezt a folyamatot.

Nem így a hazai politikai minták: az utóbbi években nyilvánosságra került, politikai köröket is érintő adócsalási és korrupciós ügyek a kutatók szerint - bár erre vonatkozó empirikus vizsgálatok mindeddig nem készültek - hatékonyan erodálják az amúgy sem túl stabil alapokon nyugvó adómorált. Így az elemzők igencsak szkeptikusak a tekintetben, hogy például a bejárónők, bébiszitterek munkájának legalizálására kitalált kék könyv bevezetésére tett kormányzati lépések (HVG, 2005. augusztus 6.) bármilyen érzékelhető eredményt hoznának a szürkegazdaság kifehérítésében.

Az elmúlt hetekben bejelentett és a választási kampányban feltehetően gyakran felemlegetendő adócsökkentési tervek valóra váltásától sem igen várható a folyamat lényeges gyorsulása. Egy, az Ecostat által készített - a Statisztikai Szemlében tavaly Belyó Pál által ismertetett - reprezentatív felmérés tanúsága szerint ugyanis hatalmas az űr a még elviselhetőnek tartott köztehermértékek és a realitások között. A cégek minden, a munkabérhez kapcsolódó adót és járulékot egybevetve - a nettó munkabérhez viszonyítva - 23 százalékos munkáltatói terhet tartanának indokoltnak (szemben a mai 33,5 százalékkal). Ez lenne az a lélektani határ, ahol már komolyan érdemes számot vetni a rejtett gazdaságban való részvétel, illetve az attól való tartózkodás költségeivel és hasznával, és ahol - a kockázatok számbavétele után - már a legális megoldás felé billenne a mérleg.

DOBSZAY JÁNOS