HVG

"Soha nem a kormány teremt munkahelyeket, ahogy azt sokan hiszik" - magyarázkodik a munkanélküliség növekedése miatt a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium stratégiai főosztályának vezetője, Tóth László. Igaz, hozzáteszi: a kormánynak olyan gazdaságpolitikát kell folytatnia, melynek eredményeképpen a befektetők új munkahelyeket hoznak létre. 2004-ben ez nem sikerült: az elmúlt év utolsó három hónapjában 31 ezerrel többen vártak munkára, mint egy évvel korábban - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb adataiból. Az utolsó háromnegyed évben nyilvántartott 263 ezer - az éves átlagnál tízezerrel több - állástalan 6,1 százalékosra nyomta fel az éves munkanélküliségi rátát.

Még mostohább képet mutatnak a Foglalkoztatási Hivatal (FH) más módszerrel gyűjtött adatai (míg a KSH reprezentatív felmérése keresőnek tekint mindenkit, aki a kérdezés előtti héten legalább egy órát dolgozott, az FH-adatsor a regisztrált munkanélküliek számát tükrözi. E szerint 2004 decemberében 400 597 regisztrált munkanélküli volt az országban, bő 40 ezerrel több, mint az előző decemberben. Tavaly összesen 5581 fő helyezkedett el újonnan létesült munkahelyen, a meglévők pedig 50 816 főt szívtak fel, így egy híján ezerrel kevesebben léptek állásba, mint 2003-ban.

A munkanélküliség növekedése ellenére, paradox módon, nem csökkent a foglalkoztatottak száma; 2004-ben a KSH adatai szerint a 15-64 éves korosztály 60,5 százaléka volt aktívan jelen a munkaerőpiacon - igaz, ez majdnem 10 százalékkal elmarad az Európai Unió átlagától. A munkanélküliség és a foglalkoztatottság közötti paradox "össze nem függést" részben az magyarázza, hogy tavaly 1,5 százalékkal több 50-64 éves volt munkában, mint tavalyelőtt, a nyugdíjkorhatár fokozatos kitolása ugyanis minden évben megdobja valamelyest ezt a számot. Az is igaz, hogy a foglalkoztatottság csak az év átlagában mutatott stagnálást, az esztendő utolsó hónapjaiban már ez a mutató is "erodálódni" kezdett: október és december között 43 ezerrel kevesebben voltak állásban, mint a 2003-as év hajrájában. Leginkább a mezőgazdaságban és a feldolgozóiparban - ezen belül is különösen a textilt, bőrterméket és lábbelit készítő ágazatokban - dolgoztak a korábbinál kevesebben. Az előző évinél többen találtak viszont munkát az építőiparban és a szolgáltatásokban, és a szezonalitás is a szokásosnál kevésbé viselte meg a munkaerőpiacot.

Különösen "sok baj van" a fiatalokkal. Míg 2003 utolsó negyedében a 15-24 évesek 13,3 százaléka nem tudott elhelyezkedni, tavaly év végén már 16,6 százalékuk nem kapott munkát. Aggasztó, hogy egyetlen év alatt a másfélszeresére nőtt azok száma, akik tanulmányaik befejezése után rögtön belekóstolnak az állástalanságba; szakemberek szerint ez nagyrészben a sorkatonaság eltörlésének tudható be: azok ugyanis, akik eddig a diploma után bevonultak, most rögtön rázúdulnak a munkaerőpiacra.

HVG

Nem változnak viszont a régiók közti különbségek. A legjobb helyzetű Közép-Magyarországon 12,5 százalékkal magasabb volt a foglalkoztatási ráta, mint a sereghajtó Észak-Alföldön, ahol - szemben a 4,6 százalékos munkanélküliségi rátával dicsekvő központi régióval - 9,7 százalékos munkanélküliséget mutatott ki a KSH. Hasonló az aránytalanság az új munkahelyek tekintetében is: a közép-magyarországi régió toronymagasan vezet a maga 17 424-es számával. Az ország közepét az észak-alföldi és a dél-dunántúli térség követi 8948, illetve 8663 új álláshellyel, a sor végén a három dél-alföldi megye kullog, összesen 5418 új hellyel.

Az állást keresők nagy része nem is reménykedhet gyors happy endben: miközben az FH-nál országszerte alig több mint 60 ezer betöltetlen munkahelyről tudnak december végén, munkára 400 ezernél is többen vártak. E szerint egy-egy állásra több mint hatan pályázhatnának - ám közülük a jelek szerint egy sem felel meg a munkáltatók ízlésének. A cégek elsősorban segédmunkásokban, őrökben, szabó- és varrónőkben, mezőgazdasági munkásokban, gyártósori összeszerelőkben és sofőrökben szenvednek hiányt. Országszerte több mint 8 ezer segédmunkást keresnek, de sok forgácsoló és hegesztő is elkelne, és például közel ötszáz hentest és 165 péket várnak tárt karokkal - csakhogy általában nem ott, ahol lenne jelentkező ilyen állásokra. Hajdú-Biharban például mindössze húsz, Pest megyében viszont több mint 2 ezer segédmunkást keresnek, miközben az előbbi megyében 6551-en, az utóbbiban pedig 2316-an ácsingóznak ilyen állásra; Borsodban, ahol 436 helyet hirdettek meg, több mint 18 ezren szeretnének segédmunkásként elhelyezkedni. Csongrádban pedig 447 mezőgazdasági dolgozóra lenne igény, ám csak hetven jelentkező van.

A legnagyobb létszámcsökkentő 2004-ben is a versenyszféra volt. A Medgyessy-kormány idején elhatározott, a közszférát érintő 10 százalékos létszámcsökkentés nem látszik meg a 2004-es adatokban, pedig a minisztériumok bejelentése szerint 6700 embert bocsátottak el. Ehhez képest tavaly az egy évvel korábbinál száz fővel többen, 818 800-an dolgoztak a közszférában, ami Vadász János közszolgálati kormánymegbízott szerint azzal magyarázható, hogy sok helyütt csupán kiszervezték a tevékenységeket, tehát csak formálisan váltak meg munkatársaiktól.

A kormány azonban nem kizárólag az efféle látszatleépítések gyakorlatával próbál megfelelni saját szlogenjének, miszerint "2005 a munkahelyteremtés éve lesz". Az év elejétől "jutalomra" számíthatnak azok a munkáltatók, amelyek pályakezdőket, szülési szabadságukról visszatérő nőket vagy 50 évesnél idősebb munkanélkülieket alkalmaznak: az állam átvállalja tőlük a bér után fizetendő társadalombiztosítási járulék felét (a kedvezmény csak 90 ezer forintos jövedelemig jár, e "plafonesetben" havonta és alkalmazottanként 13 ezer forintot takaríthat meg a munkáltató). A munkaügyi tárca stratégiai főosztályának vezetője szerint erre 2005-re összesen 8,3 milliárd forintot, míg a munkahelyteremtésre (lásd Új munkateremtő támogatások című anyagunkat) további 2,5 milliárd forintot különítettek el.

HERMANN IRÉN