Borítékolható az újabb csúszás a 4-es metró tervezett átadásánál, a végsőkig elmérgesedett ugyanis a megrendelő és az alagútfúrást – valamint egyes kiegészítő munkálatokat – végző kivitelező elszámolási vitája. A Bamco konzorcium március közepén adott ultimátumot a fővárosnak: harmincnapos határidőt szabott arra, hogy a BKV által a projektvezetéssel megbízott DBR Metró Projekt Igazgatóság úgymond „teljeskörűen” fizesse ki 115 millió eurós többletkövetelését, különben felbontja az összesen 207 millió euró értékű szerződést.

A pluszcsomag legnagyobb tételét, egy önmagában is 66 millió eurós követelést a Bamco azzal indokol, a beruházó nem tette lehetővé időben, hogy a fúrópajzsok megkezdjék a munkát a Fővám téri állomáson. Csakhogy a késés nem a DBR, hanem a Hídépítő miatt következett be. Márpedig a Hídépítő akkor éppen annak a francia Vincinek a tulajdonában volt (a mai tulajdonos, Apáthy Endre csak 2008 márciusában vette át az irányítását), amely a Bamco konzorcium vezetője. Ráadásul a Bamcónak nem is okozhatott kárt a késés, hiszen a fúrópajzsok még most is a Duna túloldalán, a Gellért térnél dekkolnak. A Bamco-követelés nagyságrendjét érzékelteti, hogy az egész Fővám téri állomás építésének a költsége 39 millió euró. A fenyegetés ellenére a kivitelező április 16-án nem bontotta fel a szerződést, viszont a fúrópajzsokat leállította.

A Bamco konzorcium – amelyet 35 százalékban a francia Vinci Contsruction S. A. mint konzorciumvezető, ugyanilyen arányban az osztrák Strabag, 15-15 százalékban pedig a Strabag magyarországi leányvállalata és a Hídépítő Zrt. alkot – az alagútfúrás megkezdése óta újabb és újabb követelésekkel áll elő. Kissé leegyszerűsítve a helyzetet: míg a mélyben a fúrópajzsok dolgoznak a konzorcium bevételéért, addig a felszínen a jogászok próbálnak a beruházóból a szerződésben rögzítetteken felül minél nagyobb összeget kicsikarni. Így már nehezen érvényesül a BKV-nak a közbeszerzési tenderen nyert előnye, miszerint a munka elvégzését a legrövidebb idő alatt és legolcsóbban ígérő konzorciumot választhatták ki. A Bamco-követelések tételszáma mára megközelíti a 190-et, túlszárnyalva a 4-es metró építésén dolgozó többi mintegy húsz nagyvállalkozás összes pluszigényét. Mindezt a megbízó DBR irreálisnak tekinti, a bevetett eszközökről pedig közleményében nemes egyszerűséggel azt állítja: „a Bamco magatartása már túlmegy az üzleti életben megszokott minden határon”. Másutt a DBR azt hangsúlyozza, a konzorciumvezető Vinci nem először él „zsarolást súroló eszközökkel”, példaként pedig fölemlegeti, hogy a francia cég az athéni olimpiára készülő metró építését is leállította egy évre, mert a város nem akarta teljesíteni csillagászati többletkövetelését. Csakhogy a közbeszerzési tenderen a pályázó „sportszerűtlen” előélete nem volt kizáró ok.

Más kérdés, hogy a DBR egyszer már meghátrált, és tavaly szeptemberben kifizetett plusz 13 millió eurót a konzorciumnak, mégpedig későbbi elszámolásra, úgynevezett jogfenntartással, amíg az ügyet tárgyaló, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett választottbíróság meg nem hozza a döntést a bírság összegéről. Erre a kifizetésre első körben a megbízó és a kivitelező delegáltjából, valamint egy közösen választott képviselőből álló döntőbíróság kötelezte a DBR-t, miután a főváros nem adta át időben a területet a fúrópajzs Etele téri beindításához. Így a szerződésben foglaltnál tíz héttel később és kisebb területen kellett elkezdenie a fúrást a Bamcónak, amely akkor is a munkálatok leállításával fenyegetve csikarta ki a pluszpénzt. A további késéseket azonban a két fél gyökeresen ellentétesen értelmezi, onnan kezdve, hogy kinek a hibájából következett be a csúszás, egészen addig, hogy az mekkora többletköltséget okoz. A Bamco szerint az évekre visszamenő követeléseikről szóló tárgyalások zsákutcába jutottak, ezért már csak a leállással lehet közelebb jutni a megállapodáshoz.

Válaszképpen a múlt héten a DBR kijelentette: a munka leállításával a Bamco megteremtette a jogi feltételeket ahhoz, hogy felbontsák vele a szerződést, s ezt meg is teszik, amennyiben a kivitelező két héten belül nem folytatja a munkát. A sajtóban zajló kölcsönös üzengetés azonban azt mutatja, hogy a két fél közül most a konzorcium hajlik az engedményre. A Bamco nevében nyilatkozó Vermesy Sándor, a Strabag-MML Magas- és Mérnöki Létesítmény Építő Kft. ügyvezető igazgatója, immár békülékenyebb hangnemben, arról beszélt, hogy a fúrópajzsok leállításával nem a végső szakítás volt a céljuk, hanem az, hogy „egy esetleges gyors és konstruktív megállapodás után a munka azonnal folytatható legyen”. A Klubrádióban pedig a riporter kérdésére beismerte: nem azt várják, hogy a beruházó „kontroll és kritika nélkül” kifizesse a mintegy 35 milliárd forintot, hanem azt, hogy érdemben vizsgálják felül a követeléslistát, és állapodjanak meg a megrendelő által jogosnak ítélt összegről, illetve fizetésének ütemezéséről. Apáthy Endre, a Hídépítő Zrt. vezérigazgatója a HVG-nek azt mondta: a szerződésbontás egyik félnek sem érdeke. Úgy látja, a Bamco – amely komoly nemzetközi jogi háttérrel dolgozik – hajlandó lesz kompromisszumra. S bár a konzorcium belső konfliktusairól nem nyilatkozott, annyit elárult, „a taktikai, stratégiai lépések előkészítésénél gyakran eltér a véleményünk”, utalva rá, hogy általában a Vinci ragaszkodik a legkeményebb eszközök bevetéséhez a megbízóval folytatott vitákban.

Most már komolyan fontolgatja a DBR, hogy szerződést bont, és megválik a számára egyre kezelhetetlenebb kivitelezőtől. Arra számít, hogy ha jogosan bontja fel a szerződést, a Bamco nem viheti el a fúrópajzsokat, amelyeket a Strabag vásárolt meg, és ad bérbe a konzorciumnak. Klados Gusztáv, a DBR Metró Projekt Igazgatóság vezetője szerint a berendezések birtokában egy másik cég vagy akár maga a BKV, illetve a DBR is be tudja fejezni a fúrást, a gépek bérleti díját pedig – a Bamco egyéb követeléseivel együtt – majd utólag, a kamarai választottbíróság közreműködésével számolják el, amint az szokás a nemzetközi gyakorlatban. A fúrópajzsok a 4-es metróhoz készültek, másutt aligha lehetne azokat felhasználni, a gyártó pedig csak az ár töredékéért venné viszsza a használt gépeket.

Az uniós támogatásról szóló brüsszeli döntés a BKV pályázatáról legkorábban a nyár elejére várható. A DBR és a Bamco közötti vita akkor érinti az eljárást, ha hatással van a projekt fő jellemzőire – például a beruházás befejezésének időpontjára, avagy a költségvetésére –, ez esetben Budapestnek módosítania kell a támogatási kérelmet, amelyet az Európai Bizottság ismét pontról pontra bírálna el. A napokban Brüsszel a hivatalos költség–haszon elemzés megalapozatlansága, valamint az 1996-ból származó, elavult forgalomszámlálási adatok miatt a pályázat pontosítását kérte (feltehetően erre hivatkozva állította hétfőn a fideszes Pelczné Gáll Ildikó, hogy a pályázat megbukott). A bonyodalmak láttán a szakértők már a 4-es metró eddig is többször kitolt, a legutóbbi ígéretek szerint 2011-es átadását sem tartják reálisnak, és a próbaüzem a DBR szerint is átcsúszik 2012-re.

SÁGHY ERNA