Furcsa haszonbérleti szerződések, "a közbizalmat aláásó negatív jelek" ügyében kérte Fodor Gábor környezetvédelmi minisztert "új vezérelvek" kidolgozására a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet gazdálkodóinak nevében három polgármester és egy mezőcsáti gazda-érdekképviseleti szervezet. A panaszosok valamennyien az egy évtized alatt a bükki nemzeti park igazgatóságával kialakított együttműködésükkel mintaterületté tett kistérség munkájának a gyümölcsét féltik - vagyis a családonként olykor több millió forintra rúgó agrár-környezetvédelmi kifizetéseket. A több ezer hektáron tájfenntartó, a természetvédelmi követelményekhez igazodó, többek között a túzok háborítatlan költését garantáló agrármódszereket alkalmazó gazdák most attól tartottak, kiszorulnak a földhasználatból.

Az új gazdálkodási lehetőségben annak idején sokan bíztak, sőt a távolba szakadt föltulajdonosok jó részét is rávették, ne akarjanak nagyot kaszálni, elérhető áron kínálják fel a védett területeket a nemzeti parknak, amely így 100 millió forint körüli összegért jutott 1996 körül 10 ezer hektárhoz. A föld helyben kialkudott árát a gazdák ma már nyomottnak érzik. Az adásvételi ügyletek megkötése párosult azzal a szokásjoggal, hogy a nemzeti park így megszerzett területeit a helyi gazdák kapták haszonbérbe. Néhány éve azonban több idegen kft állatokat kezdett tartani a szépen gyarapodó agrár-környezetvédelmi kifizetések megszerzésére, s ehhez a nemzeti parktól sikerült is földet bérelniük - a helyiek rovására. Az ő aggályaikat néhány hete személyesen oszlatta el Haraszthy László szakállamtitkár. A brüsszeli versenyszabályokkal nem ellentétes, ha a bérlőkijelölésnél előnyt élveznek a térségben élők - szögezte le. A tájfenntartó, természetvédelmi követelményekhez igazodó gazdálkodás támogatásának fontos eleme ugyanis, hogy a helyieknek nyújtson megélhetést, csökkentve az elvándorlási kényszert.

A helyben gazdálkodókat azonban továbbra is bőszíti a legnagyobb földbérlet ügye. A Délborsodi Állami Gazdaság felszámolója ugyanis 1995-ben több állattartó telepet sajátos konstrukcióban adott el. Az általa használt 4200 hektárnyi védett terület kezelői jogát ingyen adta át a nemzeti parknak, de azzal a feltétellel, hogy az utóbbi - amúgy jogellenesen - húsz évre szóló bérleti szerződést köt egy olasz céggel. A Battisti Mariano 90 százalékos és kézbesítési megbízottja, Varga Andrea 10 százalékos tulajdonában álló Mariano Kft. kezdetben a helyben szokásos bérleti díj huszadát fizette. Az azóta vezetőváltáson átesett bükki nemzeti park szerint azonban a szerződés érvénytelen, akkoriban ugyanis a földtörvény tíz évben korlátozta a földbérletek maximális idejét. Az igazgatóság felülvizsgálati kérelmére, hosszú pereskedés után végül a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta a semmisség kimondását, és új eljárásra utasította a Fővárosi Bíróságot. Miután a székhelyét 2001 óta háromszor megváltoztató cég - amelyre a munkahelyi állapotok miatt márciusban 150 ezer forintos munkavédelmi bírságot róttak ki - a természetvédelmi előírások ellenére kárt tett a védett gyepben, az igazgatóság perben próbálja elérni a szerződés megszüntetését. Csakhogy az egri városi bíróság ezt addig nem tárgyalja, amíg a másik ügyben nem születik döntés.

Így a Mariano tulajdonosai még sokáig bezsebelhetik az évi több százmillió forintra becsülhető agrártámogatásokat, miközben az ugyancsak állattartó helyi gazdák a földhiány miatt kevesebb ilyen jövedelemhez jutnak. Kérdés persze, mennyire járnak jól az olasz cég távozása után. A nemzeti parkok új stratégiája ugyanis az, hogy a nagyobb tömböket, így a túzokvédelmi földek magterületét - ilyen a visszaszerzendő ingatlan mintegy fele - maguk kívánják kezelni, itt legfeljebb néhány havi fűkaszálási jogot adnának az állattartóknak. Ők így szintén elesnek az ilyen területek művelése után járó agrár-környezetvédelmi támogatástól.

SZABÓ GÁBOR