HVG

Bár a lehető legkisebb növekedési áldozattal kívánja helyreállítani a gazdasági egyensúlyt a magyar kormány - legalábbis a Brüsszelnek benyújtott konvergenciaprogram ezt a célt jelöli meg -, a jelek szerint egy időre lemondhat arról, hogy közelebb kerüljön az uniós átlaghoz. Erre utal, hogy jószerével még el sem kezdődött a kiigazítás, hatása máris érződik. A tavaly ősszel válságveszély-elhárítási szándékkal meghozott gazdasági-pénzügyi intézkedések, a hatósági árak és egyes adók emelése meglehetősen erős gyeplőnek bizonyultak. A gazdaság növekedése ugyanis visszazökkent az európai átlagra - derül ki a legutóbbi, a tavalyi negyedik negyedévre vonatkozó előzetes adatokból. Az unió statisztikai hivatala, az Eurostat gyorsbecslése szerint az euróövezet gazdasági növekedése 3,3, a 27 tagállamé pedig 3,4 százalékra gyorsult az előző negyedév 2,7, illetve 3 százalékáról, ami hatéves csúcsot jelent. Ugyanakkor a hazai össztermék (GDP) Magyarországon az április-szeptemberi időszak 3,8 százalékos bővülése után mindössze 3,2 százalékkal gyarapodott az előző év azonos időszakához viszonyítva (a Központi Statisztikai Hivatal gyorsbecslésének hibahatára plusz-mínusz 0,2 százalékpont).

HVG

Fő exportpiacai, vagyis Németország és Ausztria évek óta várt gyorsuló növekedéséből - amelyet a tavalyi negyedik negyedév 3,4, illetve 3,7 százalékos adatai jeleznek - így aligha profitál számottevően a magyar gazdaság, amelynek üzleti ciklusát a 2001-2006 közti időszak kormányzati költekezése, majd az azt követő megszorítások eltérítettek az európai konjunkturális folyamatokról. A kivitel 2006-ban - euróban számolva, folyó áron - még csaknem 16, a behozatal 13,4 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához viszonyítva, ezzel szemben például az Ecostat az idei évre 10,8, illetve 9 százalékos bővüléssel kalkulál. Mindazonáltal a belföldi kereslet mérséklődésére számítva a gazdaságelemző intézet megkockáztatja azt is, hogy az év második felében a külkereskedelmi mérlegben többlet alakulhat ki, amire emberemlékezet óta nem volt példa. Alapvetően az exporton múlik, mekkora lesz az idei gazdasági növekedés, a háztartások fogyasztása ugyanis valamelyest csökken, a beruházások pedig a tavalyi, váratlan visszaesés után aligha kezdenek el szárnyalni. A kutatók a GDP bővülését 2007-ben a 2,5-3 százalékos sávban képzelik el, az óvatos pénzügyi tárca pedig csak 2,2 százalékot vár. Mivel az uniós expanzió még egy ideig alighanem folytatódik, az idén a magyar gazdaság nem felzárkózó, hanem éppenséggel leszakadó pályára kerül, ami 1997 óta nem fordult elő.

Gyors felzárkózási pályáról az elmúlt években sem lehetett beszélni, hiába büszkélkedtek a magyar politikusok az uniós tempót 2 százalékponttal meghaladó növekedéssel, pannon tigrissel (Matolcsy György) vagy pannon pumával (Kóka János). Az Eurostat vásárlóerő-paritáson mért adatai alapján a 2002-2005 közötti időszakban a magyar gazdaság nagyjából 8 százalékponttal került közelebb az uniós átlaghoz, miközben Csehország, Lettország és Litvánia 12 százalékpont körüli mértékű, Észtország pedig csaknem 20 százalékpontos felzárkózást produkált (lásd grafikonunkat a 90. oldalon). Az uniós átlagot leginkább megközelítő Szlovénia január 1-jével belépett az eurózónába, a tavaly nagyjából 6 százalékos növekedést elérő Csehország pedig még jobban elhúzott Magyarországtól, amelyet a londoni Lombard Street Research kutatóinak elemzése szerint egyenesen "kínai" teljesítményt nyújtó Észtország is megelőzött, a 2006 második félévétől 9 százalék fölött tempózó Szlovákia pedig csaknem beért (a gyorsbecsléseknél pontosabb GDP-adatok a tavalyi évről csak idén májusban várhatók).

HVG

Mindez látványos cáfolata annak, hogy a bőkezű állami jövedelempolitikával és erőltetett infrastruktúra-fejlesztésekkel operáló gazdaságpolitika a növekedés erőteljes gyorsítására volna képes. Viszont az államháztartást egészen biztosan szétveri, ezért ezt a felzárkózási kísérletet a jövőben kár lenne erőltetni, még akkor is, ha a magyar politikai paletta különféle színezetű pártjaiban változatlanul akadnak hívei. A térség sikeres országai jóval kiegyensúlyozottabb költségvetési politikát folytattak, mint Magyarország - ami egyébiránt nem nagy kunszt -, és nála kisebb államadósságot halmoztak föl; kormányzataik a szociális jellegű költekezés helyett a vonzó gazdasági környezet kialakítására fokuszálva nyerték el a nemzetközi pénzpiacok és befektetők bizalmát.

Kétszer ad, ki gyorsan ad, tartja a népi bölcsesség, ám a magyar gazdaságban ez sem bizonyult igaznak. 2002 és 2006 között a keresetek reálértékben 10 százalékponttal gyorsabban növekedtek, mint a GDP, ám a következő három évben ennek éppen az ellenkezőjére lehet számítani (lásd grafikonunkat). Nyolc év átlagában a keresetek növekedése nagyjából a GDP bővüléséhez illeszkedik, csakhogy óriási kilengésekkel. Tavaly még csaknem 4 százalékkal javult a keresetek vásárlóereje, az idén pedig 3-4 százalékkal csökken, ami elsősorban a költségvetési kiigazítás első, rapid bevételnövelő intézkedéseiként elfogadott adó- és hatóságiár-emeléseknek tulajdonítható. Januárban a fogyasztói árak átlagosan 7,8 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi szintet, az árrobbanásban a kormányzati-önkormányzati tarifamódosítások vitték a prímet: egy év alatt a távfűtés ára 40,8, a vezetékes gázé 30,1, a tömegközlekedésé 12,8 százalékkal nőtt. Ami az energiaárakat illeti, a szakértők elsöprő többsége már évek óta elkerülhetetlennek tartja a korrekciót, ám annak mértéke - főleg a távfűtés drasztikus drágulása - meglepetésszámba ment.

Bár az elmúlt évek pártpolitikai összetűzései a lakossági gázárra koncentrálódtak, annak emelkedését legfeljebb csillapították, de teljes egészében nem fogták le a kormányok: 2001 óta minden évben nagyobb mértékben drágult a háztartási energia - s ezen belül a vezetékes gáz is -, mint amekkora az átlagos infláció volt. A késleltetett áremelés sajátossága, hogy míg Magyarországon soha korábban nem kellett annyit fizetni a lakossági gázért, mint napjainkban, a környező országok némelyikében - a világpiaci ármérséklődést követve - már csökkennek az árak.

Nem a januári volt az inflációs csúcs, a havi indexben például a gyógyszerek január közepén megtörtént áremelésének csak a fele szerepel (a támogatott medicinák ára a KSH szerint 2006 decembere és 2007 januárja között 9 százalékkal nőtt). A támogatási rendszer megváltozása következtében kialakult, családonként eltérő új gázár hatása először a februári árindexben, az elektromos energia februári drágulása pedig a márciusiban mutatkozik meg, a számbavétel ugyanis a számlázáshoz igazodik - ugyanúgy, mint a víz- és csatornadíjé. Szintén februárral nőtt a távolsági közlekedés tarifája, és a hónap közepétől vizitdíjat kell fizetni, utóbbinak a fele a februári, másik fele a márciusi inflációs adatot hajtja fölfelé - összegezte a már tudható áremelkedések statisztikai elszámolását a HVG-nek Mináry Borbála, a Központi Statisztika Hivatal főosztályvezető-helyettese. Az infláció tehát március és május között várhatóan 9 százalék körül tetőzik, majd az év második felében hanyatlik. A fogyasztói árak éves átlagos növekedése a pénzügyi tárca előrejelzése alapján 6,2 százalékos, a kutatók szerint ennél némiképp magasabb lesz. Az áremelkedést tompítja, hogy a világpiaci kőolajárak csillapodni látszanak, ennek következtében a magyarországi üzemanyagárak átlagos árszintje januárban 3 százalékkal alatta maradt a decemberinek.

Három-négy évbe is beletelik, míg az inflációt ismét 3 százalék alá lehet szorítani, vagyis abba a tartományba, ahol egy évvel ezelőtt, 2006 januárja és júliusa között már járt. Csakhogy az akkori inflációs rátában az árindexben mintegy 20 százalékos súllyal szereplő hatósági árak átmeneti befagyasztása, illetve 2006. január 1-jétől az általános forgalmi adó (áfa) 25 százalékos kulcsának 20 százalékra történt csökkentése játszott elsődleges szerepet, nem a piaci tényezők. A mostani árrobbanás pedig főleg az előbbiek korrekciójának, valamint tavaly szeptembertől a 15 százalékos áfakulcs 20 százalékra növelésének tulajdonítható. Az infláció tavaly tavaszi mesterséges lehűtése hosszú távon nem lett volna fenntartható, az csupán a választások előtti ámítás kategóriájába sorolható. Az infláció - szintén mesterséges - felpörgetése, amire a költségvetési bevételek növelése igézetében került sor, viszont azzal a veszéllyel jár, hogy az üzleti élet és a lakosság inflációs várakozásai romlanak, ami megnehezíti, elnyújthatja a visszatérést az árstabilitáshoz. Mindeközben az eurózóna 13 tagországának átlagos inflációja az Eurostat első gyorsbecslése szerint januárban 1,9 százalék volt, 8 százalékot megközelítő adatot pedig a 27 uniós tagország egyike sem produkált.

FARKAS ZOLTÁN