A pártot mélyen megosztó, zulu nemzetiségű Zuma 1942-ben a mai KwaZulu-Natal tartományban - az ANC több más vezetőjével, például Nelson Mandelával ellentétben - mély szegénységben született, és még általános iskolai tanulmányait sem fejezte be. 17 évesen lépett be az ANC-be, három évvel később pedig az időközben betiltott párt katonai szárnyához is csatlakozott. 1963-ban elfogták, és kormányellenes összeesküvés vádjával tíz évre ítélték. Büntetését Robben Island börtönszigeten töltötte, ahol Mandela is raboskodott. Szabadulása után Szváziföldre, Mozambikba, majd Zambiába ment, az ANC végrehajtó bizottságának tagja lett, és az illegális fegyveres ellenállás hírszerzésének és elhárításának vezetőjeként a kollaboránsokkal szembeni eljárásokért is felelt.

Az ANC 1990-es legalizálása után az elsők közt tért vissza Dél-Afrikába, és a pártvezetés egyetlen zulu tagjaként kulcsszerepet játszott a szintén zulu Inkatha Szabadság Párttal kirobbant fegyveres konfliktus elsimításában. Bár nem övezi a Mandeláéhoz hasonló kultusz, afféle népvezérként ő ért a legjobban az ANC-t támogató tömegek nyelvén. A ma már Johannesburg egykor fehérek lakta előkelő negyedében élő, Mbeki piacgazdasági vonalával ellentétben balos szocialista elveket valló Zuma legfontosabb politikai szövetségese az ANC ifjúsági szervezete, a dél-afrikai szakszervezetek konföderációja, valamint az ANC-vel koalícióban lévő kommunista párt. Annak ellenére kitartanak mellette, hogy Mbeki 2005-ben korrupció gyanújával hat év után leváltotta az ország alelnöki posztjáról. A pénzügyi visszaélést éppúgy nem sikerült rábizonyítani, mint azt, hogy megerőszakolta néhai bajtársának HIV-pozitív lányát. A vádakat a Mbeki-tábor machinációinak tartja az ANC alelnöki posztját mindvégig megőrző politikus, aki háromszor nősült - második neje a jelenlegi külügyminiszter, Nkosazana Dlamini-Zuma volt -, s állítólag kilenc nőtől összesen 18 gyereke van.