Eric Schmidt, a Google főnöke már tavaly év végén amiatt sopánkodott, hogy a cég világméretű hirdetési hálózatának növekedését csak az akadályozza, hogy a helyi stábokba nem tudnak elég sebesen embereket felvenni, s nem képesek elég gyorsan bankszámlákat nyitni, hogy begyűjtsék a pénzt.

A túloldali táblázat azt mutatja, hogy Schmidt aligha volt vicces kedvében, amikor erre a megállapításra ragadtatta magát. S bár a kedélyét a cég minden képzeletet felülmúlóan javuló pénzügyi eredményei nyilván nem engedik nagyon elromlani, másoknak a hagyományos média területén alapos okuk van az aggodalomra. S nem csak Amerikában.

Az úgynevezett új média (ideértve a CD-ket, DVD-ket, műholdas tévéket, digitális tévéket, a digitális zenét, a műholdas rádiókat, a PC-s és konzoljátékokat, az e-könyveket és az online sajtót) lassan a hagyományos média egyenrangú ellenfelévé válik. A PricewaterhouseCoopers tanácsadó cég 2003 és 2007 közötti időszakra vonatkozó szórakoztató- és médiaipari elemzése, és az újabban a médiaüzlet felé kacsingató IBM üzletiérték-analízise is erre a következtetésre jutott. A "hagyományosba" beleszámítják a mozikat, a VHS-kazettás szórakoztatást, az analóg (hagyományos) rádiózást és tévézést, a kábeles és rádiós műsorszórást, a nem CD-alapú vagy VHS-re rögzített zenét, a nyomtatott könyveket, magazinokat és újságokat. Ha a felméréseknek hinni lehet, akkor csak az Egyesült Államokban 2007-re a hagyományos médiaiparban elköltött fogyasztói dollárok elérik a 330 milliárdot, az új média fogyasztói bevételei pedig a 110 milliárdot.

Bár még igen nagynak látszik a különbség, a kilencéves növekedés éves átlaga a hagyományos médiában 3,1 százalék, az új médiában pedig 15,8 százalék. A jövedelmezőségi és hatékonysági mutatók (lásd a táblázatot) a befektetéseket egyre inkább az új médiába terelik.

Niko Waesche, az IBM üzleti konzultációs szolgálatának a szórakoztatóiparért és a médiáért felelős vezetője figyelmeztet: bizonytalan időszak vár erre az ágazatra, amely kénytelen lesz lépni a közeljövőben: egyes tevékenységeket összevonni, másutt a szervezetek pénzügyi konszolidációját végrehajtani. Nemcsak a médiahasználat mennyisége, hanem minősége is megváltozik: a televíziózás, ahogy eddig ismertük, egyszerűen megszűnik. A fiatalabb korosztályok tagjai ugyanis tévé helyett túlnyomórészt az internetet választják. Akiket a tévéműsorok érdekelnek, azok is a televíziók valós idejű szolgáltatásainak linkjeire kattintanak, magyarán a weben tévéznek. Eközben a megrögzött tévénézők egyre idősebbek lesznek.

A médiavásárlók maguk is termékek előállítóivá válnak. A széles sáv terjedésével ugyanis a felhasználók is megosztják videoanyagaikat, az online játékokkal szerzett tapasztalataikat, vagy egyszerűen csak kommunikálnak. Az interneten elérhető médiatermékek előállítása egyre olcsóbb lesz. Európában 2008-ra érheti el a szélessávú-penetráció az 50 százalékos kritikus határt, amely felett már arra lehet számítani, hogy a felhasználók jelentős számban fogadnak vagy küldenek videotartalmakat.

Korábban ennek jelentős akadálya volt, hogy az átlagos végfelhasználóknak nem volt lehetőségük megfelelően nagy tárolókapacitás kiépítésére. A fenti grafikon azonban jól mutatja, hogy a közepes költségű merevlemezek tárolóképessége robbanásszerűen fog növekedni az elkövetkező években. És akkor még nem is vettük figyelembe az írható DVD-k és más nagy kapacitású tárolóeszközök terjedéséből fakadó lehetőségeket.

De az internet nemcsak a televíziózást alakítja át teljességgel, hanem a többi médiafogyasztási szokást is. A klasszikus napilapok napjai például - legalábbis Niko Waesche megítélése szerint - meg vannak számlálva. A 18-34 éves korosztályban 44 százalék látogat meg mindennap valamilyen hírportált, de csak 19 százalék vesz kézbe napilapot. Ezzel az adattal nem akárki, hanem Rupert Murdoch állt elő az Amerikai Újságszerkesztők Egyesületében idén áprilisban elmondott beszédében. A napilapokat megtépázza tehát, hogy a híreket ma már jobbára interneten olvassák, az apróhirdetések a kifejezetten ilyen célokra kifejlesztett weboldalakra vándorolnak, a speciális érdeklődést pedig a piaci rések lefedésére létrejövő weblapok elégítik ki. A webes kommunikáció - például az elektronikus levelezés - miatt a rendszeresen internetező olvasók számára kézenfekvő, hogy gyorsan átkattintsanak az őket érdeklő szájtokra. S hogy még a nyomtatott médiából is jöjjön egy támadás, az olyan ingyenes lapok, mint a nálunk is ismert Metro, egyre több embert tántorítanak el attól, hogy napi rendszerességgel pénzt adjanak ki az újságosstandokon.

MEIXNER ZOLTÁN