A Harvard Egyetem kutatói nemrég lefolytatott vizsgálatukban arra keresték a választ, milyen arányban blokkolják a kínai hatóságok az országban elérhető weboldalakat. A 204 ezer vizsgált honlap nem kevesebb mint egynegyedének az elérését nem teszik lehetővé. A hatóságok mindent megpróbálnak, hogy a világhálón érkező, általuk károsnak tartott információkat kiszűrjék, ezért a felhasználó gépétől az internetszolgáltatón át egészen az állami gerinchálózatig minden szinten folytatnak ellenőrzéseket. A korlátozó törekvések következtében a kínai nethasználók többsége megtanult együtt élni a cenzúrával. Akiket érdekel, azok a szexoldalakat is letöltik, nem törődve a kilátásba helyezett szankciókkal.

A hatóságok 2000-ben még 22,5 millió felhasználót tartottak nyilván, az idén februárban már 94 milliót. A korlátozások nagyrészt kampányszerűek, és általában az éppen kényes témával foglalkoznak; a Tibet függetlenségével vagy a Falung Gong vallási csoporttal foglalkozó oldalak látogatása mindenesetre ma is szigorúan tilos. Gyakori hogy a felhasználók külföldi szerverekre helyezik fel a "tiltott gyümölcsöket", így próbálva kijátszani a cenzorok éberségét. Valóban komoly változás az internetkávézók használatánál érzékelhetők, a kezdeti szabályozatlanság után ma már igen szigorú megkötések vonatkoznak a létrehozásukra és az üzemeltetésükre.

Az utóbbi öt évben Vietnamban is ugrásszerűen nőtt az internethasználat, a 82 millió lakosú országban a felhasználók száma most már 5,3 millió felett van. A vietnami pártvezetés Kínát igyekszik követni a világháló szabályozásában: figyeli az elektronikus levelezést, és blokkolja a politikailag vagy kulturálisan károsnak ítélt oldalakat. A hanoi kormány nemzetközi összehasonlításban is az egyik legszigorúbb tartalomszűrő. Az interneten elkövetett államellenes cselekedetekért rendszeresen ítélnek letöltendő börtönbüntetésre felhasználókat. A Postai és Telekommunikációs Minisztérium fennhatósága alá tartozó tartalomszűrők számára a legnagyobb fejtörést az internetkávézók okozzák. Vietnamban a netcafé használata olcsó - egy óra 30 forint -, és a fiatalok növekvő hányada tölti ott rendszeresen az idejét, nem kis részben a széles sáv rohamos terjedésének köszönhetően. A kávézók anonimitása miatt a fiatalok bátrabban töltenek le a politikai rendszer szempontjából kétes tartalmakat, illetve látogatnak szexuális témájú oldalakat. Ezért született meg 2003 elején az a törvény, amely az internetszolgáltatók és a cyberkávézók tulajdonosait teszi felelőssé a hálózataikon letöltött oldalakért. Phan An Sa kulturális és információs miniszter szavai szerint "a szolgáltató nem szolgálhat fel mérget fiatal felhasználóinak".

Kubában sem elnézőbb a rendszer az "államellenes, bomlasztó" oldalak dolgában. A fő különbség, hogy az ország internetellátottsága meg sem közelíti a kínait vagy a vietnamit. A jelenleg 120 ezer internetes hozzáféréssel rendelkező Kubában a Castro-rezsim igen komolyan veszi a forradalmi eszmék védelmét, s a fő bomlasztó elemnek a világháló begyűrűzését tartja. Az információs forradalomért nem lelkesedő pártvezetés ugyanakkor gondban van. Félti ugyan információmonopóliumát az új technológiák terjedésétől, de a korlátozások az ország gazdasági hatékonyságának rovására mennek. Jellemző az állapotokra, hogy az állami kommunikációs eszközök egy része még mindig az 1930-as évekből való, a kubai telefonhálózat 40 százalékát például a második világháborút megelőzően helyezték üzembe.

Az első internet-hozzáférés Kubában 1992-ben létesült egy torontói szerveren keresztül - az Egyesült Államok gazdasági embargója akkor még a telekommunikációra is kiterjedt. De még 1996-ban is csak négy internetes hozzáférés működött, betárcsázós eléréssel. A világháló terjedésének további gátja a nehézkes számítógép-bevitel, amely csak harmadik országokon keresztül történhet, szintén az USA embargója miatt. Ráadásul a kubai átlagkeresethez viszonyítva horribilis, havi 60 dollárba kerül a korlátlan netelérés, ezért is használják gyakran megosztva a jelszavakat a felhasználók.

Dúl is az internetezni vágyók között a hozzáférések és jelszavak feketekereskedelme. A zárolt oldalakat e-mailben, csatolt fájlokként terjesztik, az ingyenes levelező szolgáltatások pedig magát a szólásszabadságot jelentik. A szoftverek illegális letöltését a kubai köznyelvben Frankenstein-megoldásnak nevezik. A kubai tartalomszűrőket a hozzáértők külön kódnyelvvel cselezik ki. Ám az oldalakon szabadon szörfölő guruk a szigetországban is a börtönnel játszanak, "forradalomellenes" tevékenységükkel.

A koreai háborút követően 1995-ig lényegében nem volt telekommunikációs kapcsolat Észak-Korea és a világ között. 1995-ben az amerikai kormány a kommunikációs cégeket kivonta a gazdasági embargó hatálya alól, és az amerikai AT&T telefonszolgáltató létrehozta az ország első nemzetközi telefonkapcsolatát - az Egyesült Államokkal. Jellemzi az állapotokat, hogy a nyolcvanas évek végén országszerte csak két nagyvárosban - Phenjanban és Keszongban - működött automata telefonközpont, máshol kézi kapcsolással dolgoztak a kezelők. A KNDK vezetése 1996-ban hozott létre ideológiáját népszerűsítő internetes oldalakat először japán, azt követően kanadai, amerikai és ausztrál szervereken. Az észak-koreai propaganda támogatására kerülnek fel a hivatalos hírügynökség jelentései is a világhálóra - "hogy ellensúlyozzák a kapitalista eszméket".

A phenjani vezetés 2000-ben optikaikábel-hálózatot telepített, létrehozva Kwangmyong 2000 elnevezésű belső hálózatát, kizárólag saját nézeteinek terjesztésére. 2001 szeptemberében a kínai Senjang városán keresztül kapcsolódott először a rendszer a világhálóra, ekkor fogadta az első e-mailt az országhatáron túlról. Az észak koreai statisztikák arról azonban nem szólnak, hány internethasználó van az országban.

A kommunista vezetés mindenütt kétarcú a világhálót illetően - mutat rá a washingtoni Carnegie Békekutató Központ az Autokrata rezsimek internethasználata és szabályozása című elemzésében. Jól tudják ezekben az országokban, hogy a gazdasági és műszaki előrehaladás függ az internet elterjedésétől, és tisztában vannak az internetes propaganda értékével is. A tartalmak ellenőrzése azonban körülményes, a hálón "beszivároghatnak" demokratikus eszmék, veszélyeztetve az információ állami monopóliumát, és végső soron a kommunista rendszerek létét.

FOLK GYÖRGY