Neutronkutató nagyhatalom lehet Magyarország, ha itt épül meg az EU által szorgalmazott, anyagszerkezeti vizsgálatokhoz szükséges Európai Spallációs Neutronforrás (European Spallation Source - ESS). A tagállamok igényeit kiszolgáló központ az alapkutatások mellett a high-tech cégek megrendeléseire is számíthatna (lásd írásunkat a 77. oldalon). Az unió már elszánta magát az építkezésre, 18 európai kutatóintézet szakemberei 2003 végére, közösségi támogatással, 30 millió euró értékben elkészítették a spallációs forrás terveit. Az előzetes számítások szerint az építkezés - akkori áron - 1 milliárd euróba kerülne, fenntartása pedig évi 80 millióba. A megaprojekttel Európa megőrizné vezető szerepét a neutronkutatásokban, a tervezett berendezés ugyanis jóval nagyobb teljesítményű lenne, mint az Észak-Amerikában, illetve Japánban jelenleg épülő központok.

Csak a helyszín kiválasztása van hátra, amire jelenleg öten aspirálnak. Svédországban, Nagy-Britanniában, Németországban, Spanyolországban is befogadnák a projektet, Magyarországon pedig két jelentkező is akadt: Debrecen, illetve a Zsámbéki-medencében tervezett "tudásvölgy". Utóbbi, a Kenyeres Sándor üzletember nevével fémjelzett Talentis program például e célra ingyen átengedné a beruházáshoz szükséges 100 hektáros területet. A magyar esélyeket némileg növelheti, hogy már a tervezési fázisban felmerült, az ESS egy újonnan csatlakozó országba kerüljön. Márpedig a tízek közül - másutt nem lévén meg a szükséges tudományos háttér - Magyarország az egyetlen jelölt. A magyar helyszín mellett szólhat, hogy a spallációs forrás EU által elfogadott terve a világszerte elismert neutronkutató, Mezei Ferenc elképzelésein alapul. Ráadásul az unió tudományos infrastruktúrával foglalkozó, a projektet forszírozó fóruma, az ESFRI (European Strategy Forum on Research Infrastructures) neutron-munkacsoportját is magyar tudós, Kroó Norbert, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke vezeti.

Az ajánlatokat elbíráló ESFRI a nyár végére vár állásfoglalást a magyar kormánytól, hajlandó-e befogadni az ESS-t, és kész-e kidolgozni egy ezt szolgáló részletes hatástanulmányt. A neheze ez után következne: meg kellene alkudni a többi tagállammal a finanszírozásnak és a berendezés használatának a részleteiről. Ha sikerül megegyezni, vagyis Magyarországé az összességében legjobb ajánlat, akkor hosszú távú szerződésekkel létre kell hozni azt a nemzetközi konzorciumot, amely 2016-ig felépíti, majd negyven éven keresztül üzemelteti a neutronforrást. Az építési költségek egy részét a berendezés használatában érdekelt államokból és iparvállalatokból álló konzorcium finanszírozná, így Magyarországnak is meg kellene jelölnie a beruházásban vállalt önrészt. Azt ugyanis az EU közvetlenül nem finanszírozza, arra viszont van mód, hogy az önrész uniós segítséggel - a strukturális alap támogatásával - kerüljön a projektbe.

A hazai, magát neutronközösségnek nevező mintegy 150 fős kutatócsapat teljes mellszélességgel támogatja a projektet. Rosta László fizikus, a Budapesti Neutronkutató Központ kutatási igazgatója úgy kalkulál, hogy a befektetett összeg a beruházás nyolc, illetve az üzemeltetés negyven éve alatt megtérül a magyar államnak. Azzal számol ugyanis, hogy a jórészt külföldi államokból és iparvállalatokból álló konzorcium finanszírozta építési költségek összegének legalább 70 százaléka magyar vállalkozásoknál landolna, majd tőlük e summa jelentős része adó és járulék formájában visszakerülne a kincstárba. Rosta szerint az adó- és járulékbevételek, valamint a 4 ezer külföldi kutató által itt töltött évi 60 ezer vendégéjszaka és az általuk Magyarországon elköltött összeg jóval meghaladná az üzemeltetési költségek hazánkra jutó részét. A kutatások eredményei pedig középtávon megjelennének a gazdaságban, és az új technológiák előre nem látható mértékű hasznot hajthatnak - véli a fizikus.

Kevésbé látszik lelkesnek a jelentkezésről döntő kormányzati apparátus. Az ügy két éve bukdácsol a tárcák között, és még kormány-előterjesztésig sem jutott el, holott a neutronközpont terve elnyerte Medgyessy Péter akkori miniszterelnök tetszését, aki még 2004 nyarán kiadta a feladatot az Oktatási Minisztériumnak, vizsgálja meg a lehetőségeket. Az oktatási tárca aztán továbbadta Boda Miklósnak, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) elnökének, de az ügy csak nem akart haladni. Tudományos körökben még olyan szóbeszéd is járja, miszerint a hosszú ideig Ericsson-alkalmazottként Svédországban élő Boda inkább skandináv helyszínt támogatna. Boda ezzel szemben azt fejtegette a HVG-nek, hogy néhány évet várni kellene az ESS-szel, megismerni a japán és amerikai tapasztalatokat, mert - szemben az ESFRI-munkacsoport állásfoglalásával - jelenleg nincs akkora igény ezen a tudományterületen, ami indokolna egy ekkora beruházást, a meglévő berendezések pedig képesek kiszolgálni a kutatókat.

Az első Gyurcsány-kormány hivatalba lépésével az ESS ügye a gazdasági tárcához került, de döntés továbbra sem született. Balogh Tamás, a GKM innovációs főosztályának vezetője a HVG-nek azt mondta, elismerik egy ilyen nagyberendezés létesítésének kedvező hatásait: csökkenne az agyelszívás, erősödnének az érintett tudományágak, nőne az ország presztízse. Ugyanakkor - mondta - számszerűsíthető érvek sora szól ellene is, mivel mindössze 3 ezer munkahelyet teremt (szemben a hasonló nagyságrendű, gazdasági versenyképességet segítő programmal, amely 2004-2006 között 39 ezer új állást hozott). Ezenkívül - tette hozzá - a nagy importigény kedvezőtlenül hathat a külkereskedelmi mérlegre, és hosszú időre leköti a forrásokat. Túl sok a bizonytalanság, túl hosszú a futamidő - foglalta össze a kétségeket Balogh.

Mindezek dacára az ESS időközben mégiscsak felbukkant a második nemzeti fejlesztési terv előkészítő dokumentumaiban, majd a szocialisták választási programjában is. Balogh Tamás a HVG-nek most azt mondja, a nyár végére elkészítenek egy előterjesztést a kabinetnek, de előtte konzultálnak a Magyar Tudományos Akadémiával. Ez nem lesz egyszerű menet, hiszen az MTA-nak nincs hivatalos álláspontja az ESS-ről, ők a kormánytól várják, tegyen le az asztalra egy részletes gazdasági elemzést. Márpedig ilyen eddig nem készült. Balogh saját számításai szerint mindenesetre akkor térülhet meg számunkra a beruházás, ha az ország az építés költségeinek legfeljebb 33 százalékát vállalja magára. Kérdés, a leendő külföldi partnerek elég vonzónak találják-e ezt a feltételt.

Mások szerint viszont nagyobb önrész mellett is pozitív lehet a mérleg. A tudósok kezdeményezésére Debrecen és a beruházásban, illetve a használatban érdekelt cégek - a már említett Talentis, a Rosta és Mezei résztulajdonában lévő Mirrotron Kft., a KFKI-ban működő KPE Kraft Kft., az ipari robotokat, precíziós termékeket előállító Pintér Művek Rt. - összeadták a pénzt az első gazdasági hatástanulmányra. A Stratis tavalyi elemzése szerint Magyarország számára a beruházás 40 százalékának (körülbelül 400 millió euró) vállalása esetén is nyereséges lehet a projekt, illetve a működési kiadások 15 százalékos finanszírozása esetén is megtérül a befektetett összeg. Az NKTH által megrendelt, idén januárban elkészült tanulmány szerint pedig még körülbelül 43 százalékos beruházási és 15 százalékos működtetési önrész (évi 12 millió euró, azaz 3,2 milliárd forint) mellett is megérné belefogni a vállalkozásba.

A számításoknak persze csak akkor van értelmük, ha az érdekelteknek sikerül kilobbizniuk, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség uniós támogatásra érdemesnek találja a projektet. Az augusztus 1-jén társadalmi vitára bocsátott Új Magyarország fejlesztési terv mindenesetre nem említi a témát. Igaz, ezzel sem dőlt el semmi, hiszen a dokumentum a közlekedési és környezetvédelmi nagyberuházásokon kívül más konkrét projektlistát sem tartalmaz.

KOVÁCS ÁRON