HVG

Nem merte megkockáztatni a kormány, hogy utóbb esetleg alkotmányellenesnek bizonyuló jogszabállyal tegye könnyebbé és olcsóbbá a köztisztviselők létszámleépítését. Ezért a honatyák - nyilvánvalóan a szakszervezetek felszólamlásának eredményeként - a parlamenti végszavazás előtti utolsó pillanatban még becsempésztek egy mentőparagrafust a tervezetbe. Igaz, mindössze annyit, hogy a korábbi szándékok szerint teljes egészében e hét csütörtökén életbe lépő törvény néhány megszorítása csak a jövő év elejétől lesz hatályos. Elhalasztották például annak a passzusnak a bevezetését, amely szerint az elbocsátott köztisztviselőnek vissza kell fizetnie végkielégítését, ha a felmentési idő alatt újra költségvetési intézménynél helyezkedik el. Egy másik késleltetve életbe lépő rendelkezés pedig a végkielégítés kifizetésének időzítését szigorítja. A rapid korrekció oka az lehet, hogy annak idején a Bokros-csomag néhány rendelkezése azért minősült alkotmányellenesnek, mert úgymond nem hagyott elegendő felkészülési időt az érintetteknek.

HVG

"A kormány magán kezdi" jelszó összesen 15 300 fős, azaz 20 százalékos létszámcsökkentést jelent a megszorító csomag államigazgatás-karcsúsítási fejezetében. A minisztériumokból a következő két évben előreláthatóan mintegy 2 ezer embert küldenek el, a területi közigazgatási szervek 7 ezer munkatárstól válnak meg, a különböző háttérintézmények létszámát pedig 5 ezer fővel fogják csökkenteni 2008 végére. Bár a közszféra versenyszférásítását a kormányon belül főként az SZDSZ-es miniszterek szorgalmazták, éppen a változatlan felállásban tovább működő szabaddemokrata irányítású gazdasági, illetve környezetvédelmi tárcánál a legkisebb a leépítés mértéke: előbbi 139 embertől, azaz a munkaerő 15, míg utóbbi 46 főtől, vagyis az állomány mindössze 10 százalékától válik meg (lásd Halványuló zöld című írásunkat). A legnagyobb létszámcsökkentés érthetően az összevont tárcáknál lesz: az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium összesen 509 fővel kevesebb dolgozót alkalmaz majd, mint elődjei, a belügyi tárca és a területfejlesztési hivatal - vagyis a korábbi gárda 52 százalékát küldik el -, de az egyesített munkaügyi és szociális tárca is 364 fővel, azaz 44 százalékkal kénytelen csökkenteni az összlétszámot.

Az intézmények eredetileg már az idén csaknem a teljes, immár kormányhatározatban is megszabott leépítésen átestek volna, csakhogy a HVG információi szerint ehhez nem volt elegendő forrásuk, így későbbre halasztják annak folytatását. Ezzel nemcsak időt nyernek, hanem átmenetileg még pénzt is. A friss jogszabály-módosítással ugyanis csak a jövő év elején lép életbe az a változás, hogy a 2007. január 1-je után elbocsátottaknak csak a felmentési idő végén fizetik ki a végkielégítést. Az idén azonban még akár az utolsó munkanapon is lehet kérni a végkielégítést.

A törvény a legnagyobb igyekezet ellenére még így is az Alkotmánybíróságon köthet ki. A Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete (MKKSZ) ugyanis úgy véli, hátrányos megkülönböztetést jelent, hogy a munka törvénykönyvében megszabottaknál kedvezőtlenebb szabályok vonatkoznak a közszférából elbocsátottakra. Más kérdés, hogy egy törvényi kiskapu kihasználásával ez gyakran ma is így van. "Tartalékállományba kerültem, így a hat hónapos felmentési idő alatt továbbra is havonta kapom a fizetésemet, és csak a legvégén utalják át a végkielégítésemet" - számolt be a jól bevált módszerről a HVG-nek egy közelmúltban elbocsátott köztisztviselő. Aki még mindig jobban járt, hogy elfogadta a tartalékos státust, mert ha visszautasította volna, akkor csak a végkielégítés felére tarthatna igényt. Attól pedig a jelenlegi helyzetben úgysem kell tartania, hogy másutt ajánlanak fel neki egy köztisztviselői állást.

A spórolás jegyében az intézmények többsége az első lépésben a kisebb költséggel elküldhető munkatársaktól igyekszik megszabadulni, és azoktól, akiknek a munkaköre nem szervezhető át. "Szakértői javaslat alapján dőlt el, hogy az egyes minisztériumoknak hány dolgozót kell elbocsátaniuk, ám a személyek kijelölése a munkahelyi vezetők feladata" - reagáltak a leépítések esetlegességének problémáját felvetők kritikáira a Miniszterelnöki Hivatalban. Az viszont nem egyedi eset, hogy a középvezető inkább maga mond fel, mint hogy kollégái közül ő jelölje ki az elbocsátandókat. Szakszervezeti forrásaink szerint az egyik miniszter akként kívánta átvágatni a gordiuszi csomót, hogy nemes egyszerűséggel azt tanácsolta a 20 százalékos leépítéssel megbízott főosztályvezetőjének: húzza ki minden ötödik nevét a dolgozói névsorból.

A legtöbb vezető persze elsőként az önként távozni hajlandóktól válik meg, majd azok az idősebb dolgozók következnek, akiket előrehozott nyugdíjba lehet küldeni. "Ez jelentősen megterhelheti az állami nyugdíjkasszát" - figyelmeztetett viszont Fehér József, az MKKSZ főtitkára. Ez után kerülnek sorra a legolcsóbban elküldhető fiatal diplomások, az 1992-es köztisztviselői törvény szerint ugyanis csak háromévi munkaviszony után jár legalább egyhavi végkielégítés. (Öt év után két-, nyolc év után három-, tíz év után négy-, húsz év után pedig nyolchavi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítést kapnak az elbocsátott köztisztviselők.) A leépítés valóságos költségeire - a pontos összetétel ismeretének hiányában - nincsenek becslések. Szakértők mindenesetre több tízmilliárd forinttal kalkulálnak, miközben a kormány évi 20 milliárd forint körüli megtakarítást vár az intézkedéstől.

A lassítás és a sajátos szelekció következtében az állástalan köztisztviselők számának megugrása egy ideig még nem okoz nagyobb feszültséget a munkaerőpiacon, hiszen - az állásközvetítők tapasztalatai szerint - a távozók többsége nyelveket beszélő, viszonylag könnyen újra elhelyezkedni képes friss diplomás. Tény, hogy a Fővárosi Munkaügyi Központ speciálisan a közigazgatást elhagyók számára létrehozott szolgáltató centrumában az érdeklődők 90 százaléka diplomás. "Attól tartok, be kell érnem középfokú végzettséget igénylő munkakörrel, például vezetői asszisztensi állással" - mondta a központban a HVG-nek egy álláskereső, aki hét év után kapta meg felmondólevelét az egyik minisztériumi háttérintézményben. A centrum ajánlatai szerint a cégek számos ügyintézőt, irodai asszisztenst vagy HR-gyakornokot keresnek, míg a magán-munkaközvetítők ajánlatai közt a szintén középfokú végzettséggel is betölthető ügyfélszolgálati állásokból van a legtöbb.

Csakhogy a jelentkezőknek a magánszférában gyakran nem ajánlanak akkora fizetést, mint amennyit a közintézményekben kerestek. "Kevesebb a szabadság és a pótlólagos juttatás" - ismerte el a hátrányokat a HVG-nek Balázsy Krisztina, a Grafton Recruitment Kft. tanácsadója. Hasonlóak a tapasztalatai Papp Tóth Tímeának, a szolgáltató centrum képviselőjének, aki találkozott már olyan, korábban munkanélkülivé vált köztisztviselővel is, aki két éve azért nem vállal el egyetlen munkát sem, mert elégedetlen az ajánlott fizetéssel. Szakértők pedig attól tartanak, hogy a néhány éves gyakorlatot felmutatni képes, diplomás köztisztviselők éppen az amúgy is egyre nehezebb helyzetben lévő pályakezdők elől halásszák el az állásokat.

Drámaian romolhat a helyzet jövőre, ha a hosszabb ideje a közintézményeknél dolgozó és alacsonyabb végzettségű alkalmazottak is ezrével zúdulnak rá a munkaerőpiacra. Nem csoda, hogy az előrelátóbbak már most érdeklődnek a munkaközvetítőknél; még van munkájuk, de tartanak a további leépítésektől. Az MKKSZ felmérése szerint a legutóbbi, 2003-as leépítési hullám után - amikor csaknem 7 ezer köztisztviselő veszítette el az állását - az elbocsátottak több mint fele egy év elteltével sem tudott elhelyezkedni, és az újra munkába állók többsége is valamely más közintézménynél kapott ismét állást. A mostani leépítés becslések szerint legalább havi 1 milliárd forinttal dobhatja meg a központi költségvetésből kifizetendő álláskeresési támogatást. Ráadásul az eddigi csoportos létszámcsökkentések nemcsak demoralizálták a maradó köztisztviselőket, de a korösszetételt is rontották: a jelenlegi állomány mintegy 40 százaléka 50 év felettiekből áll.

G. TÓTH ILDA