,,Felterjeszteném Nobel-díjra, aki anélkül tudja a népesség korábban dolgozni nem kívánó részét munkakeresésre bírni, hogy közben ideiglenesen ne növekedjen a munkanélküliség" - így kommentálta a HVG-nek Csizmár Gábor munkaügyi miniszter a hétéves csúcsot megdöntő, 7,2 százalékos tavalyi átlagos munkanélküliségi rátát. Szerinte az egy évvel korábbi statisztikai adathoz viszonyított 1,1 százalékpontos ugrás azzal magyarázható, hogy egyre többen regisztráltatták magukat munkanélküliként a tavaly novemberben álláskeresési járadékká reformált, magasabb segély reményében (HVG, 2005. június 4.).

HVG

Az úgynevezett inaktívak - akik nem sorolhatók sem a foglalkoztatottak, sem a munkanélküliek közé - aránya a 15-74 éves népességen belül 2005-re kétségkívül csökkent valamelyest, a 2004-es 46,2-ről 45,5 százalékra, ám egyáltalán nem biztos, hogy az "aktivizálódó munkanélküliek" találnak is munkát. Egyelőre legalábbis nem ez látszik az adatokból: miközben a munkanélküliek 310 ezres száma tavaly az utolsó negyedévben 47 ezerrel haladta meg az egy évvel korábbit, a foglalkoztatottaké gyakorlatilag stagnált.

A tartós munkanélküliek aránya is nő, tavaly év végén már az állástalanok 47,3 százaléka - az egy évvel korábbinál 1,7 százalékponttal nagyobb része - legalább egy éve hiába keresett munkát - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adataiból. "A tartós munkanélkülieknek nincsenek meg a készségeik a gyors munkába álláshoz" - adott hangot pesszimizmusának Székely Judit, a munkaügyi tárca helyettes államtitkára, aki szerint a mai magyar munkaerőpiac nem vevő az alacsony végzettségű munkavállalókra. A tárca statisztikai adatai szerint még az egy százalékot sem éri el a foglalkoztatottak között a nyolc általánosnál alacsonyabb végzettségűek aránya. De még a szakmunkások is mindössze 28,4 százalékot hasítanak ki maguknak, miközben az EU 15 régi tagországában 49,5 százalékos az arányuk. "Nálunk még nem terjedtek el azok a Nyugat-Európában mindennapos szolgáltatások, amelyek az alacsony végzettségűek tömegeinek adnak munkát" - indokolta az elmaradást Székely Judit, példaként a betegápolást, a ház körüli munkákat, a vendéglátóipart és a turizmust - azaz Magyarországon tipikusan feketén foglalkoztató területeket - említve.

Főként a szakmunkásképzés visszaesésében keresendő az oka, hogy mindeközben a munkáltatók 30-35 ezer, többségében szakmunkásvégzettséget igénylő munkahelyet nem tudnak betölteni. Míg ugyanis az 1990-1991-es tanévben még 168 ezer szakmunkás került ki az iskolapadokból, a 2002-2003-asban már csak 130 ezer. Az uniós csatlakozás foglalkoztatási hatásai egyelőre nem számottevőek, a Magyarországon munkavállalási engedélyhez jutott tavaly több mint 53 ezer külföldi közül a legtöbben, közel 34 ezren az EU-n kívüli Romániából érkeztek. Igaz, egyetlen év alatt megduplázódott - 10 ezerről 20 ezerre nőtt - a szlovákiai magyar falvakból a határ menti megyékbe ingázók száma is, akik nem engedéllyel, hanem regisztrációval vállalnak munkát. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat felmérése szerint a cégek 14 százaléka alkalmaz - legalábbis törvényesen - külföldi munkavállalót, a 300 fősnél nagyobb cégeknél pedig 30 százalékos ez az arány. A legtöbb külföldi munkavállaló a feldolgozó- és az építőiparban jut kenyérkeresethez.

Érdekes kontraszt, hogy miközben a foglalkoztatottak 77 százaléka szakképzett, ez a kör adja a regisztrált álláskeresők felét is (lásd grafikonunkat). "Pontosabb munkaügyi statisztikára volna szükség ahhoz, hogy az oktatás a valós piaci kereslethez tudjon igazodni, részletesen kellene ismerni az inaktívak összetételét az egyes térségekben" - bírálta a munkaügyi tárcát Pogátsa Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia kutatója. Azt ugyan már kiszámolták a minisztériumban, hogy 2007 és 2013 között legalább 200 ezer szakmunkás fog hiányozni az építőiparból, ha minden, a második nemzeti fejlesztési tervben szereplő beruházás megvalósul, ám egyelőre nem hallani róla, hogy megugrott volna az érintett szakmák képzése.

HVG

Leginkább az oktatási rendszert hibáztatják a szakértők a diplomás pályakezdők növekvő állástalansága miatt is. "A regisztrált diplomás álláskeresők egyharmada pedagógus" - hívta fel a figyelmet a legszembetűnőbb aránytévesztésre Székely Judit, hozzátéve, hogy míg 2000-ben 1900 diplomás munkanélkülit regisztráltak a kirendeltségeken, tavaly több mint 4500-an folyamodtak támogatásért ebből a körből. Igaz, hogy az 1989-es 37 százalékról 2004-re a 15-24 évesek 56 százalékára ugrott a főiskolák és egyetemek nappali tagozatán tanulók aránya. A diplomások közül ma inkább a tapasztaltabbaknak van több esélyük az elhelyezkedésre. "A frissen diplomázott fiatalok álláskeresési ideje megnőtt" - mutatott rá a felsőoktatási képzésből kikerülők helyzetének romlására Berde Éva, a Budapesti Corvinus Egyetem docense.

Nem sok jót ígér a minisztérium a munkanélküliségi ráta jövőbeni alakulását illetően. "Egy jó ideig még biztosan 7 százalék fölött marad az arány, hiszen a munkaképes korú népesség csökkenésével csak az inaktívak jelenthetnének tartalékot a munkaerőpiac számára: azok, akik - jelenleg - nem akarnak dolgozni" - vélekedik Csizmár. Tartalék pedig bőven van még a népesség 2,7 milliós inaktív felében, ám kérdés, ez elegendő-e ahhoz, hogy a jelenleg 57 százalékos foglalkoztatási ráta 2010-ig a nemzeti foglalkoztatási akciótervben EU-tagként vállalt 63 százalékra emelkedjen. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a minisztérium közelmúltbeli felmérésének tanúsága szerint a potenciális munkaerőforrásnak számító, semmiféle ellátásban nem részesülő 390 ezer "egyéb inaktív" kétharmada egyáltalán nem szeretne dolgozni.