Hentesbúcsú
"Láttam egy könnyes szemű tőkést" - számolt be a Zalahús Rt.
"Láttam egy könnyes szemű tőkést" - számolt be a Zalahús Rt. közgyűlésének egyik részvevője arról, hogyan jelentette be Farkas Imre, a húsipari társaság 71 éves tulajdonos elnök-vezérigazgatója, hogy eladta a cégben birtokolt közel 72 százalékos részesedését. A meghatottság érthető: a honi húsosszakma rangidőse attól a cégtől vált meg, amelynek alapjait még az édesapja rakta le. Az idősebb Farkas az 1930-as évek közepén kis hentesüzlettel kezdte, majd fokozatosan bővítette az üzemet, amelyben fia a klasszikus dinasztiatörténeteknek megfelelően tanulta a szakmát. "Nekem kellett elsőként kelnem, s én zártam este az üzemet" - emlékezett ezekre az időkre egy tavalyi, Magyar Hírlap-beli interjújában. Az államosítás 16 éves korában érte, egy évig fuvarozásból élt, majd apjával együtt visszakerült az üzembe, ahol 12 évig szakmunkásként dolgozott. A főiskolai élelmiszer-ipari mérnöki diplomát 1973-ban megszerző Farkas 1977-től igazgató, 1990-től elnök-vezérigazgató, 2002-ig 11 éven át az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének elnöke. A Zalahús E-hitelből finanszírozott 1991-es privatizációja után fokozatosan szerzett többségi tulajdont a cégben, amely az utóbbi években drasztikus piacvesztést szenvedett el, amiből a kiutat Farkas már nem látta, és saját szavai szerint "a cég megmentése érdekében" adott túl rajta.