Közbeszerzés
Sokan éppúgy a sajátjuknak érzik a kórházat, mint egykor a dolgozók a szocialista nagyüzemeket: elvisznek mindent, ami mozdítható. Ahhoz pedig, hogy otthonosan érezzék magukat a kórteremben, hoznak is ezt-azt - amivel szintén okozhatnak kellemetlenséget.
"Éppen viziteltem, amikor éktelen csörömpölésre lettem figyelmes. A zaj a szekrények felől jött, így megnéztem, mi történt. Kiderült, hogy az egyik beteg minden áldott nap szépen elmosogatva eltette a kórházi edényeket. Mivel a gyűjtögető történetesen hosszú ápolásra szorult, 27 darabos étkészletet sikerült felhalmoznia a szekrényében" - emlékszik vissza egy korábbi esetére Golub Iván, az Uzsoki Kórház főigazgatója, a Magyar Kórházszövetség elnöke. A zuglói gyógyintézmény régi épületeiben és az új szárnyban egyaránt lába kelhet bárminek, ami mozdítható. A legveszélyeztetettebbek a lifthez közeli betegszobák; ide csak beugrik a tolvaj, és ha tiszta a levegő, már viszi is, amit talál. De nem csak az értékes holmik kelendőek, volt, aki a folyosókra kitett muskátlikat vitte el. A főigazgató a százéves kapu kilincsét sajnálja a legjobban, "egy szép, szecessziós rézgömböt".
Nemcsak visznek, olykor hoznak is ezt-azt a betegek és hozzátartozóik, s ebből is megannyi kellemetlenség adódhat. A komfortérzethez szükséges otthoni hálóing és köntös, a rádió vagy a kis televízió mindennapi felszerelés. "Emlékezetes látvány volt, amikor egy cigányprímás betegünk érkezett, aki hozta magával a hegedűjét, amelytől egy percre sem volt hajlandó megválni. Néhány lépéssel mögötte pedig a felesége a tollpárnáját cipelte, amely csaknem akkora volt, mint más háztartásokban a dunna" - eleveníti fel a családi bevonulást Golub. A kiskunhalasi kórházban pedig az okozott felbolydulást, hogy egyszer csak egy 4 méter magas szobafenyő bukkant fel az aulában. Az eset különlegessége az volt, hogy egyetlen szemtanú sem akadt - beleértve a portást -, aki látta volna, hogyan került oda fényes nappal ez a kapitális példány. Később kiderült, hogy az otthoni belmagasságon túlnőtt kedvencnek így akart új helyet találni az amatőr szobakertész, aki az ötletével valóságos zöldáradatot indított el, amelyet a kórház azóta nem győz elhárítani - mesélte a HVG-nek Füzes Attila gazdasági igazgató.
Ha a kéretlen többletek ügyében bajnokságot hirdetnének, a fővárosi Szent László Kórház nagy eséllyel pályázhatna a dobogós helyezésre. Az nem zavarja Rapi Katalin főigazgatót, hogy a betegeket jó kiadós otthoni koszttal látják el a vidéki rokonok, annak viszont nem örül, hogy parkjuk távolabbi szegleteibe néha sittet raknak le, sőt elhelyeztek már ott kimustrált, rozsdásodó hűtőszekrényt is. Ennél is kellemetlenebb volt, amikor kiderült, egy autótolvajlásra szakosodott banda a kórház területén parkoltatja a frissen elkötött járműveket, hogy legalább egy ideig ne legyenek szem előtt. Ezért is kellett bevezetni az intézmény kapuin belül a parkolási díjat, no meg azért, mert a metróval továbbutazók kedvelt "park & ride" helyként hasznosították a Nagyvárad térhez közeli Szent László és Szent István kórházak kertjét.
Gyakran okoz kellemetlenséget, hogy eltűnik ez-az, véli Rapi Katalin, de nagyobb károk szerencsére eddig nem keletkeztek. Igaz, volt egy szinte már "sajátnak" tekintett bejáró szarkájuk, aki az udvari távhővezeték fóliaburkolatát hámozta meg rendszeresen. Amikor fülön csípték, a rendőrség rövid időre kivonta a forgalomból. Ám amikor szabadult, azonnal megjelent a kórházban, és újra "munkába állt". A legnagyobb baleknak járó címre pedig az az "anyagbeszerző" pályázhatna, aki a fertőző, hepatitiszes betegeket ápoló osztály fürdőszobájából éppen egy használt beöntőeszközt (egy tartályt gumicsővel) vitt el, ráadásul a kapunál le is bukott vele. A kórházszövetség elnöke szerint nem teljesen szokatlan az efféle ízlés: a hánytál és az ágytál sem számít tabunak, ha éppen nincs más...
Szervezett csoportok is "dolgoznak". Kifigyelik, mit érdemes elvinni, aztán visszatérnek - bővíti a tapasztalatok tárházát Harmat György, a fővárosi Madarász Utcai Gyermekkórház főigazgatója. Néhány éve, egy éjszaka betörtek a felvételi irodába egy számítógépért, a közelmúltban pedig a gégészeti váróból vitték el a televíziót. Bár az ott várakozó szülők nem gyanakodtak, hogy illetéktelenek ragadják meg a készüléket, a kórház mögött lakók közül valakinek feltűnt, hogy a kerítésen át adják ki a tévét. Riasztó telefonjára az intézmény rendőri segítséget kért, de nem kapott. "A vécéknél is résen kell lenni, a csaptelep szinte fogyóeszköz, de még ennél is aggasztóbb, hogy a környékbeli csövesek be-bejárnak, mivel a közelben nincs nyilvános illemhely, a szemközti plázából meg egyszerűen kipenderítik őket" - magyarázta Harmat, miért volna szükség több őrző-védő alkalmazottra.
"A védelmi beruházás és szolgáltatás sokba kerül. Nálunk a havi 200 millió forintos bevételből 2 millió erre megy el. Ráadásul az intézmény nyitott, mindenki akkor jön és megy, amikor akar, a vagyonőrök pedig senkit nem vizsgálhatnak át, mit visz ki a táskájában" - ad számos kollégája véleményével egybecsengő diagnózist Falus Ferenc, az angyalföldi Nyírő Gyula Kórház főigazgatója. A védelmi költség persze nem kidobott pénz: itt nincsenek jelentősebb lopások, bár a csaptelepekben lévő apró, műanyag fogaskerékbetétek igencsak kelendőek. Akadnak, akik életvitel- és hivatásszerűen járnak a kórházakba - pénztárcát, mobiltelefont gyűjteni. Csak maroktelefonokból egy kisebb üzletre való tűnik el minden évben.
Fontos védelmi feladat a Nyírőben a "behozatal" korlátozása, mivel drog- és alkoholfüggő betegeket is ápolnak. Ezért minden eszközzel megpróbálják a környéktől távol tartani a dílereket és a "szeszcsempészeket". "Múltkoriban az őrök a kerítésen átkelő csapatra lettek figyelmesek, ám kiderült, hogy ők nem narkóban utaztak. Tisztességes pénzbehajtóknak mondták magukat, megnevezve azt az adós beteget, akit meg kellett volna látogatniuk" - mesélte a főigazgató.
Bár momentán nem a lopások, hanem a halottaskamrában történt cserék miatt fáj a feje Gerő Gábornak, a Dél-pesti Kórház főigazgatójának, a HVG kérdésére elmondta, a legtalányosabb eset az volt, amikor egy vécét ürítettek ki a tolvajok. Alapos munkát végeztek: csak a csövek maradtak a falban, a csésze, a tartály, de még az ajtó is eltűnt, tokostól. Az előző két évben becslése szerint összesen 40 millió forintra rúghatott a lopáskár. "Ez semmi ahhoz képest, amennyivel az Országos Egészségbiztosítási Pénztár rövidítette meg a kórházakat. Az idén ugyanazért a munkáért, mint tavaly, 370 millió forinttal kaptunk kevesebbet, az infláció pedig további 200 milliót vett ki a zsebünkből" - hoz új szempontot a kórház ez évi mérlegének összeállításához.
GÁTI JÚLIA