Noha lapzártáig még nem állították fel a kormány karácsonyfáját, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV) már átadta "ajándékát" a Pénzügyminisztériumnak (PM). Azon nem kellett hosszasan töprengenie, mit tegyen a fa alá, a PM ugyanis egyértelműen jelezte, hogy mit akar kapni: az ÁPV december 31-én esedékes, a magánosításból származó befizetéseit szeretné minél előbb a kincstár számláján látni, ráadásul egy kis plusszal, azaz az állami cégektől elvont osztalékelőleggel megfejelve.

A büdzsé novemberben már be is zsebelt az idén várható mintegy 400 milliárd forintos ÁPV-bevételből hozzávetőleg 100 milliárd forintot (az év végéig a privatizációs bevétellel és az osztalékkal együtt több mint 200 milliárd forintot kell átutalni a költségvetésnek). Ugyancsak novembertől, részletekben érkezik az állam kasszájába az a mintegy 20 milliárd forintnyi osztalékelőleg, amit az idei évre tervezett 23 milliárd forintnyi osztalékon felül a 2004-ben szépen fialt állami tulajdonú társaságoktól vontak el. Az így összejött rekordösszegű 43 milliárd forint csaknem duplája az előző évinek.

A vállalati sarc jól jött az idei büdzsé kozmetikázásán dolgozó PM-nek, hiszen az osztalék - az uniós elszámolási módszer szerint mint a vagyongazdálkodás többlete - csökkenti a költségvetési hiányt, szemben a privatizációs bevétellel, amely nem javítja az államháztartás folyó egyenlegét. Draskovics Tibor pénzügyminiszter az ÁPV múlt pénteki - egyébként éppen az ő kérésére megrendezett - konferenciáján a HVG-nek megjegyezte: a magánosításból származó bevételekből részben az államháztartás hiányát finanszírozzák, részben hitelfelvételeket váltanak ki, illetve a következő generációra örökül hagyott adósságot mérséklik. Mindenesetre a novemberre előrehozott privatizációs bevétel úgy kellett a pénzügyi tárcának, mint egy falat kenyér: a HVG információi szerint ugyanis gyorssegélyként mentesítette a PM-et a folyó kiadásokat fedező újabb hitel felvételétől.

Az osztalékelőleg formájában "megcsapolt" cégeket, köztük a Szerencsejáték Rt.-t, a Magyar Villamos Művek Rt.-t (MVM), a Budapest Airport Rt.-t vagy a Magyar Posta Rt.-t az elvonás nem dönti romba - jegyezte meg Macher Ákos, az ÁPV gazdasági vezérigazgató-helyettese a HVG-nek. Osztalékelőleget ugyanis csak azoktól a társaságoktól vontak el, amelyek gazdálkodása stabil, és amelyek szükség esetén képesek külső forrást bevonni, magyarán hitelt felvenni.

A privatizációs szervezet bevételi toplistáján a mintegy 400 milliárd forintos summával második helyezést kivívó 2004-es esztendő - az élen változatlanul az 1995-ös év 481 milliárd forintja szerepel - valójában mintegy nettó 300 milliárd forintot jelent. Az összegből például közel 78,1 milliárd forint úgynevezett technikai tétel: a Postabank Rt. tavaly év végi eladásából származó 101 milliárd forint nagyobbik részével ugyanis az ÁPV az idén számolt el a bank korábbi tulajdonosával, a Magyar Posta Rt.-vel. A fennmaradt 300 milliárd forintnyi privatizációs bevétel összehozását pedig nem kellett elapróznia a vagyonkezelőnek. Az összeg oroszlánrésze két nagy eladásból jött össze: a Mol Magyar Olaj- és Gázipari Rt., valamint a Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Rt. részvényeinek értékesítéséből.

Az igazán nagy üzletet az idén a Richter 25 százalék plusz egy szavazatnyi részének értékesítése jelentette: ebből összesen mintegy 160 milliárd forintot söpört be a vagyonkezelő. A tranzakció nem csak a bevétel miatt számít kuriózumnak: a mind ez idáig újnak számító kötvénykibocsátási konstrukció keretében a részvényeket el is adták, meg nem is. A tranzakció lényege, hogy az állami részvénycsomag azonnali értékesítése helyett 2009-ben Richter-részvényekre váltható kötvényeket bocsátott ki az ÁPV (HVG, 2004. szeptember 25.). Amely így nemcsak az ellenőrzését hosszabbította meg öt évig a cég felett, hanem ez idő alatt osztalékra is számíthat. A Mol 10,4 százalékos részvénypakettjének tőzsdei eladása pedig 77,02 milliárd forintot hozott a konyhára.

Az idei sikerek közé sorolta Mészáros Tamás ÁPV- elnök a Dunaferr Dunai Vasmű Rt. eladását is: a 80 százalékos állami részesedésért szerény összeget, 444 millió forintot fizetett ugyan az ukrán-svájci befektető, de magára vállalta a cég 60 milliárdos adósságát és a 100 milliárd forintot meghaladó, esedékes fejlesztést is (HVG, 2004. január 3.). Az ÁPV nyakán maradt viszont az egyik legfőbb állami pénznyelőnek számító Malév Rt., miután a tendert novemberben eredménytelennek nyilvánították (HVG, 2004. november 27.). Noha az ÁPV ismét nekifeszül az eladásnak, az mindenképpen a jövő évre csúszik át. A siker érdekében könnyít a pályázati kiíráson: a leendő befektető a Malév hiteleinek átvállalására rugalmasabb ajánlatot tehet, és a pontozásban - ahogy Deák Péter, az ÁPV vezérigazgató-helyettese a HVG-nek fogalmazott - nem fogják túlhangsúlyozni a nemzeti légitársasági jelleg megőrzését. Ezt megelőzően azonban alighanem ismét vezércserére kerül sor a Malévnál: bár a cég menedzsmentje az elvárásoknak megfelelően nullszaldó körüli eredményről szóló jelentést tett le a múlt héten a tulajdonos asztalára, a HVG információi szerint az üzemi veszteség több mint 6 milliárd forintra rúg, és a költségek között tavaly óta kiugróan magas, 19,1 milliárd forint a személyi ráfordítások összege, amit az idén 2,9 milliárd forinttal növelt meg a menedzsment. Az ÁPV e héten értékeli a Malév bizonyítványát, és ezt követően dönt arról, hogy a cég december végéig megkaphatja-e a hátralévő 3 milliárd forintos állami tőkejuttatást. Múlt pénteki sajtótájékoztatóján Draskovics a döntést részben előrevetítve jelezte: az állam többé nem önti veszteséges cégekbe az adófizetők pénzét.

Pirruszi győzelmet aratott viszont az idén az ÁPV a kormánnyal karöltve az önkormányzatok felett: bár az év elején még lázasan taglalt ingyenes, tehát az állami vagyont apasztó önkormányzati vagyonjuttatásról már nem sok szó esik, a vagyonkezelő emiatt nem nagyon örvendezhet. A Volán-cégekről folytatott vitát Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egy november végi kijelentésével zárta le, amely szerint a 24 állami tulajdonú társaság eladása nincs napirenden. Igaz, év közben a helyhatóságok lelkesedése is alábbhagyott, hiszen az elodázhatatlan jármű-rekonstrukciós program a következő években összesen több mint 100 milliárd forintot igényelne, ráadásul az uniós jogszabályok átvételével a tulajdonos felelőssége is nagyobb: az általa megrendelt szolgáltatásokból eredő veszteségeket meg kell téríteni. Így az ÁPV megtarthatta ugyan a cégeket, de kénytelen lesz költeni rájuk. Sovány vigasz lehet a számára, hogy az év elején még tucatnyira becsült ingyenes önkormányzati vagyonátadásból már csupán kettőnek van esélye: nem kizárt, hogy a pécsi Zsolnay Porcelán Manufaktúra Rt.-t megkapja a szocialista Toller László által vezetett város, továbbá a Balatoni Hajózási Rt. 49 százalékos állami pakettjéhez nagy valószínűséggel ingyen juthat hozzá a már amúgy is birtokon belül lévő 22 Balaton-parti település.

Alighanem jövőre utoljára kell nagyot domborítania az ÁPV-nek: a kabinet mintegy 300 milliárd forintos bevételt vár a szervezettől, aztán - a pénteki konferencián elhangzottak szerint - akár már az év végén, vagyis a tömeges privatizáció befejezésével megszüntetik. A kormány által elvárt bevételt aligha lesz nehéz összehoznia a szervezetnek. A Mol utolsó, mintegy 11 százalékos állami részesedésének eladásából a tőzsdei szakértők szerint 100-120 milliárd forint jöhet be, az Antenna Hungária Rt. (lásd Átjátszás című írásunkat a 78. oldalon), a Budapest Airport Rt., valamint a Földhitel- és Jelzálogbank Rt. állami pakettjéért pedig összesen több mint 100 milliárd forint bevételt remél a privatizációs szervezet. A házból "kisöprik" még egyebek között a Hungexpo Rt.-t, a Mahart-csoport megmaradt cégeit, majd ismét kezdődhet a vita a megmaradó, tartós állami tulajdonba sorolt állami mamutok - például az MVM Rt., a Paksi Atomerőmű Rt., a Magyar Posta Rt., a Volán-cégek, az erdőgazdaságok - sorsáról és finanszírozásáról (a csoportban kakukktojásnak számít a Szerencsejáték Rt., amelyet a pénzügyminiszter szerint akár most is jó áron el lehetne adni, ám miután erről nincs konszenzus, a kabinet az értékesítésről letett).

Az 1997 óta zajló "örökösödési háború" - akkor jelentette be első alkalommal Csiha Judit privatizációs miniszter a tömeges magánosítás lezárását - egyelőre a régi koncepciók körül forog. Csiha ma országgyűlési képviselőként az MSZP munkacsoportját irányítja; szerinte az állami holdinggá alakított ÁPV-nek kellene végeznie a maradék állami vagyon kezelését, kiegészítve a kincstári vagyonnal. Sárközy Tamás jogászprofesszor viszont - akit még Medgyessy Péter kért fel a zárás koncepciójának kidolgozására - éppen fordítva gondolja: a kincstárnak kellene létrehoznia egy új vagyonkezelő szervezetet, amelybe azután beolvadna az ÁPV-vagyon is.

MINK MÁRIA