"Gyurcsány Ferenc nem merte végiggondolni, mit jelent ellátogatni fontos erdélyi területekre, ezért Bukarest inkább pótcselekvés volt számára" - vázolt a HVG-nek egy erdélyi magyar berkekben terjedő véleményt a bukaresti közös kormányülésről Bakk Miklós kolozsvári politológus. Bő egy héttel az esemény után e körökben megfogalmazódott a kérdés, vajon nem csupán Románia EU-csatlakozási esélyeit szolgálta-e az október 21-ei összeborulás. Mert a protokolláris nyilatkozatokat félretolva kiderül, hogy a jobboldali és máskülönben liberális nézeteket valló román kormány kisebbségi alapkérdésekben tulajdonképpen hajthatatlan maradt, és egyelőre hallani sem akar az erdélyi magyarság kollektív közjogi státusának megteremtéséről.

Markó Béla, a bukaresti kormányban részt vevő RMDSZ elnöke a HVG információi szerint a közös kormányülés előkészítésekor külön kérte, hogy a tárgyalások napirendjéről húzzák ki az autonómiát, mert ezt az ügyet majd "elintézik ők" a koalíción belül. E nem éppen mellékes szempontból a kormányülés valóban nem sokat ért, mert három nappal a nagy esemény után a román szenátus elutasította az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvényt. Igaz, ez önmagában még nem veszélyezteti a törvény parlamenti jóváhagyását (a döntő szót a képviselőház mondja majd ki), de mint Eckstein-Kovács Péter, az RMDSZ szenátora a HVG-nek megjegyezte: még ha zöld utat ígérne is Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök a törvénynek, kérdés, betarthatja-e a szavát, amikor hajszálon múlik kormánykoalíciójának parlamenti többsége. Tariceanu viszont - annak tudatában, hogy a budapesti parlament gyorsan hozzájárult Románia EU-csatlakozásához - nem is ígért semmit, értésére adta magyar kollégájának, hogy a nemzeti kérdésben ő adagolja az engedményeket. Pedig Gyurcsány Ferenc igazából akkor tapaszthatta volna be a kettős állampolgárságról rendezett népszavazás erdélyi sebét, és billenthette volna a maga javára a történelmi találka mérlegének nyelvét, ha kipréseli a román kormányfőből a kisebbségi törvény megszavazásának ígéretét.

"Attól függetlenül, hogy mi valósul meg a közös kormányülésen megvitatott kérdésekből, az eseményt bátran történelminek lehet nevezni, elsősorban azért, mert ilyen még nem volt" - foglalta össze viszont a HVG kérdésére a másik nézőpontot Cristian Preda román politológus. Hozzátette persze, hogy ő egész Románia szempontjából igyekszik értékelni az eseményt, jól tudva, hogy az erdélyi magyarokat az autonómia foglalkoztatja, így érthető módon ők kritikusabban látják a történteket. Sokat elárul, hogy a vezető román lapok jobbára csak a kormányülésen történtek száraz és hivatalos felsorolására szorítkoztak, kommentátoraik kerülték a témát. Sajtóelemzők szerint azért, mert a román olvasó rettentően érzékeny a "magyar kérdésre", az erdélyi magyarság igényeire, így az esemény túlzott taglalása, netán megtapsolása "magyarbérencségnek" tűnt volna a közvélemény szemében.

Megint máshonnan, jelesül Brüsszelből szemlélve az eseményeket, a közös kormányülés vélhetően inkább Romániának jött jól, főképp mivel a román külpolitika píárosai a francia-német megbékélési modell mintájára festettek képet az európai sajtóban. Bakk Miklós szavaival: "Márkanevet kellett adni a román-magyar kapcsolatrendszernek." A francia-német megbékélési hasonlatot azonban sutának tartja Bakk. Párizs és Bonn néhány évvel a második világháború után látott hozzá a két - évszázadokon át rendszeresen háborúzó - állam közötti barátság megalapozásához, nagy szerepet szánva az új nemzedék közeledésének, és évtizedes munkával sikerült a történelemkönyvek lapjaira száműzni az ellenségeskedéseket. Bár román és magyar katonák is álltak már szemben egymással, a történelmi viszály kevésbé vészterhes - rendezetlen viszont az erdélyi magyarság státusa. Elemzők szerint Gyurcsánynak, Markónak és Tariceanunak ezért nincs könnyű dolga, mert úgy tűnik, a nemzetiségi ellentétek maradéktalanul beivódtak az újabb generációkba is.

Az állóvizek valamennyire mégis megmozdultak. Kötő József, a román oktatási minisztérium államtitkára a HVG-nek elmondta: a közös kormányülés keretmegállapodásának tanügyi fejezeteit november 10-éig a két szaktárca kidolgozza. Így például biztosra vehető, hogy a magyarországi támogatással létrehozott csíkszeredai Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet 2006-ban már a román költségvetés is finanszírozni fogja.

IRHÁZI JÁNOS / ARAD