Hány, a madridihoz és a londonihoz hasonló merénylet kell még ahhoz, hogy felgyorsuljon a terrorizmus elleni közös uniós politika és intézményrendszer létrehozása? - kérdezhetik az EU tagállamainak polgárai. Nagy többségük a közvélemény-kutatások szerint azt várná, hogy az unió határozottabban és hatékonyabban vegyen részt a terrorizmus elleni küzdelemben, ami egyébként központi helyet kapott az EU soros elnökségét átvevő brit kormány féléves programjában.

Az amúgy is lassú kormányközi egyeztetés azonban különösen nehézkessé válik, ha a nemzeti szuverenitást olyan közvetlenül érintő kérdésekről van szó, mint a bel- és igazságügyi, netán a nemzetbiztonsági együttműködés. Az EU úgynevezett harmadik pillére továbbra is meglehetősen ingatag alapokon áll, bár 2001. szeptember 11-e, majd a tavaly márciusi madridi terrortámadások után érezhetően megnőtt a tagállamok hajlandósága a közös cselekvésre. Az egyelőre hibernált állapotban lévő alkotmányos szerződés egyik fő újdonsága éppen az, hogy megszüntetné a bel- és igazságügyi politika egyelőre szinte kizárólagosan kormányközi jellegét.

Az uniós terrorellenes együttműködés kezdetei "szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség" létrehozását célzó 1999-es tamperei programig nyúlnak vissza, ám az első - azóta háromszor is átdolgozott - terrorellenes akciótervet csak 2001. szeptember 11-e után hagyta jóvá az EU. A madridi tragédiát követően a tagállamok a holland Gijs de Vries személyében terrorellenes ügyekben illetékes koordinátort is kineveztek, ám ő csak kis apparátussal és igen korlátozott lehetőségekkel rendelkezik. A helyzetre jellemző, hogy nem minden EU-tagország ratifikálta a nemzetközi terrorizmus elleni konvenciókat, sok helyütt a bíróságok vagy éppen a civil szervezetek súlyos személyiségi jogi, adatvédelmi aggályokat fogalmaznak meg. Némi haladás persze történt, a szakértők idesorolják a pénzmosás elleni harcról elfogadott direktívát, a korábbi hosszadalmas kiadatási procedúrákat felváltó európai elfogatási parancs tavalyi bevezetését vagy például a határőrizeti ügynökség minapi felállítását Varsóban. A brit elnökség most elsősorban három területen szeretne megállapodást elérni. Szorgalmazni kívánja a távközlési adatok, különösen a mobiltelefon-hívások - a kiszivárgott elképzelések szerint legalább egy évre történő - rögzítésének előírását, a bírósági bizonyítékok cseréjéről szóló jogszabálytervezet mielőbbi elfogadását és a közösségi titkosszolgálati információcsere megteremtését.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL