Tavaly két könyv is megjelent a változásokra bőségesen megérett sörpiacon fújdogáló új szelekről. A sörforradalomnak is nevezett jelenség alatt a kisüzemi sörök előretörését és jó néhány újra felfedezett – többnyire tradicionális – sörtípus újbóli megjelenését szoktuk érteni. A Vétek-Rosenstein féle Sörkönyvről már írtunk, most az Alinea Kiadó Kézműves Sörkalauzát vesszük szemügyre.

Faragó József újságíró könyve tisztességesen, amennyire az összeszedhető, végigveszi a hazai kínálatot, de a teljességre nem is lehet törekedni, hiszen hetente jelenik meg új márka a kínálatban – elsősorban a gerillafőzőknek köszönhetően. Ők azok, akik nem rendelkeznek saját főzdével, hanem receptjeiket egy-egy kisüzem berendezésén valósítják meg. A kínálat állandó változásához hozzájárulnak a kisüzemek is, hiszen ők is követik a trendet, és a jól bevált söreik mellé egy-egy újdonsággal is bemutatkoznak, ám ugyanakkor egyes sörök főzését abbahagyják.

A könyv azonban elsősorban a sörfőzőkről szól – mindenki természetesen a karcsú kötetbe nem kerülhetett bele –, de a válogatás szerencsés, hiszen bemutatja a hazai „kézműves” sörfőzés pionírjait, megismerkedhetünk a kilencvenes évek elejének kényszervállalkozóival, akik közül sajnos a többség belebukott a sörfőzésbe.

Ilyenek pedig nem kevesen voltak, hiszen volt olyan időszak, amikor háromszáznál is több sörfőzde a hazai termelés tíz százalékát adta. Természetesen szóba kerülnek a bukás okai is: a rosszul kiválasztott, olcsó árú piaci szegmens, a hitelek bedőlése, a megváltozó adózási rend és a gyatra minőségű berendezések, hogy csak néhányat említsünk. Az 1993-as „csúcshoz” képest 2009-re a sörfőzők alig tizede maradt talpon, ők mindenképpen főszereplők, hiszen többségük elsők között reagált a változó piaci igényekre és adta a 2011-es Főzdefeszt törzsgárdáját.

Természetesen időközben többen – Domján István, Vaskó György – abbahagyták, de helyükre szép számmal vannak új jelentkezők, akik most már mondhatjuk, egy sikertörténetből szeretnének profitálni. Velük is megismerkedhetünk a könyv lapjain és helyzetükből megtudhatjuk azokat a nehézségeket, amelyekkel ma kell szembenézni egy sörfőzőnek.

A Kézműves Sörkalauz bátran ajánlható, mindenki figyelmébe, aki maga is rajongója a sörkülönlegességeknek, melyekre a hazai gyártásban, tulajdonképpen csak ezektől a kézműves sörfőzőktől számíthatunk. Hiányérzetünk talán csak azért maradt, mert nem ártott volna az eligazodást segítő név- és tárgymutató a kötet végén.