Ha nem ostromolná a hőmérő higanyszála fölfelé a 40-et, akkor ezt a receptet igazából egy másik recepttel kellene kezdeni, nevezetesen a marhahúslevesével. Az adja meg ugyanis az ilyesfajta, nem gyümölcsből készülő tányérba valóknak a gerincét, noha fejlődéstanilag ez egy értelmetlen majdnem-metafora, hiszen a leves soha nem tartozott a gerincesek rendjébe.
Arra momentán senkit nem biztatnánk – bár a héten már száraz meleget ígér a meteorológia, ami állítólag jobban elviselhető - , hogy egy leves kedvéért főzzön egy másikat. Ráadásul jóval drágábbat is, mint a célleves.
De alkalom adtán jusson majd eszünkbe, ha marhahúslevest főzünk – amely egyébként az égieknek és a családunknak felettébb tetsző cselekedet -, hogy mérjünk ki a léből félliternyit, és tüntessük el a mélyhűtőben. S amikor újra jő a hőhullám, ne felejtsünk el vele hideg burgonyakrémlevest főzni. Természetesen savanykásat, lime-mal.
Nincsenek illúzióink, hogy hány háztartásban akadhat momentán lefagyasztott alaplé. Így összeszedve a bátorságunkat, halkan súgjuk, hogy senki meg ne hallja: koncentrátummal, sőt végszükség esetén vízzel is működik, de tessék megígérni, hogy legközelebb…, szóval értjük, ugye? El lehet hinni nekünk, hogy a házi marhahúslé nélkül is többet ér kánikulában ez a leves, mint egy elcseszett álnyaralás egy Zimmer Feriben. Ez olyan élmény, amely felér egy last minute-tel. S biztos, hogy minden bosszankodást és rengeteg pénzt megtakaríthatunk, ha inkább lime-os burgonyakrémlevest főzünk.
A hőség elleni megoldás, mint látjuk, egyszerű, noha nem kézenfekvő.
Kézenfekvő csak akkor lesz, ha már főztünk hideg burgonyakrémlevest.
Nem tudom, észrevették-e, hogy általában a krumpli szót használjuk. A burgonya olyan biológiakönyves, ismét hetedikesnek érezheti magát az ember, és nem találkoztunk olyannal, aki valódi társalgás során burgonyának nevezte volna a krumplit. A krémleves ellenben nagyon kiművelt szó, a krémleves diplomás leves, minimum főiskolát végzett, nem lehet összeboronálni a proletár krumplival, pláne nem a jobbágysorsú pityókával. Ide burgonya kell, azaz krumpli frakkban, de aki akarja, formabontóan nevezze csak krumplikrémlevesnek.
Hozzávalók:
50-60 dkg burgonya
2 vöröshagyma vagy 3 csokor újhagyma
1 liter húsleves, alaplé (koncentrátumból) vagy víz
2 dl tejföl
2 dl tej
1 lime leve és lereszelt héja
só, fehérbors
ha van: 2-3 szárított kaffir lime-levél ( Ázsia boltokban, gourmet üzletekben, hipermarketekben kapható )
Elkészítés:
1. A vöröshagymákat vagy az újhagymákat aprítsuk fel, és forró olajon dinszteljük 4-5 percig. Ha vöröshagymát használunk, erősebb hagymaízt kapunk, az újhagyma viszont jobban beleolvad a levesbe. Mindkét változat jó.
2. A meghámozott, felkockázott krumplikat – vagyis burgonyákat – a hagymára dobjuk, 2-3 percig együtt pirítjuk, aztán felöntjük a levessel vagy alaplével (koncentrátumból is készíthető), illetve ezek híján vízzel.
Ha van kaffir lime levelünk – akinek van alapleve, annak nagy valószínűséggel van kaffir lime levele is – tegyük azt is a levesbe. Ez is erősíti a citrusos ízeket (a főzési idő végén dobjuk ki).
3. Főzzük közepes tüzön, lefedve kb. 20 percig, míg a krumpli megpuhul.
Adjuk hozzá a tejfölt, a tejet, a jól megmosott lime kifacsart levét és lereszelt héját, fűszerezzük sóval-fehérborssal, majd merülőmixerrel 1-2 perc alatt alaposan krémesítsük.
4. Hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni, aztán legalább 2-3 órára tegyük a hűtőszekrénybe, hogy átjárják egymást az ízek, és a lime kiereszthesse aromáit. A lime és a hideg jól összeillenek – gondoljanak a jeges mojitóra –, talán azért, mert természetes körülmények között sose találkoznak. Így kölcsönösen nagy újdonságot és jóságot jelentenek egymásnak. Aztán legfőképpen nekünk.