Nem állítjuk, hogy tömegek tavaszi-nyári kedvence a kapros tökfőzelék. Ki a tököt nem szívleli, ki a kaprot ki nem állhatja, a kettő együtt pedig jó sűrű, lisztes rántással valóságos konyhai mumus lehet. Mi mégis megpróbálunk újabb híveket verbuválni ennek a nem-hivatalos hungarikumnak.
A tök sosem tartozott az európai konyha közkedvelt alapanyagai közé, és a modern konyhai irányzatok sem helyezték arra a konyhapolcra, amire joggal nyújthatná be igényét. Arról nem beszélnénk, hogy a tökfélék sokasága, a sütőtöktől a patisszonig mennyi újdonságot jelenhetne akár a családi, akár – tisztelet a kivételnek, mert azért akad már néhány – az éttermek menüiben. Arról azonban szót ejtenénk, hogy melyek azok az okok, amik a tökkel, és főleg a kapros tökfőzelékkel szemben megfogalmazódtak.
A főzelék hiába magyar sajátosság, alapvetően kiveri a biztosítékot a leginkább sűrű lisztes rántáson szocializálódott magyar emberben. Tízből kilencnek a menzai nyomasztó ebédek, hétről hétre visszatérő csírizek jutnak az eszébe. Magán-közvéleménykutatásunk szerint az üzemi koszt mellett bizony még a nagyi főzelékei is a gyermekkor rémségek közé tartoztak. Minden alany – még a főzelékkedvelők is – csak a legifjabbkori sokkra emlékezett. „Ha ezt megeszed, erős leszel”, vagy a „finom ez a főzelék, edd meg, és ha tiszta lesz a tányérod sütök neked palacsintát”, esetleg „ha nem kell, mars a szobádba” típusú étvágycsinálókat idézi az emlékezet. Tisztelet a kivételnek, de a többség kódolva lett a tökfőzelék-fogyasztás ellen.
Hogy mi segíthet ezen? Először is fel kell nőni. Aztán jönnie kell valakinek, aki nem feltétlenül kinevezett kormányzati egészségtudatos táplálkoztató, nem is mesterszakács, viszont a kedvéért sok mindenre hajlandóak vagyunk. A fentebb említett "valaki" esetünkben az új nő, aki törölte e sorok írójának gyermekkori traumáját, amikor a tökfőzelék jelentette a déli megpróbáltatások csúcsát. Jött, látott és főzött, és immár a toroksimogató, gazdagon kapros, tejföllel habart tökfőzelék egyik kedvenc étele lett.

Nem gondoljuk, hog ez a recept valamely legújabbkori szofisztikált konyhai trend képviselője, de annak is érdemes kipróbálnia, akinek nincs új nője, vagy pasija. Még szerezhet vele.
KAPROS-TEJFÖLÖS TÖKFŐZELÉK ÚJ NŐ MÓDRA
Hozzávalók:
1 kg gyalult tök
1 nagy fej vöröshagyma apróra vágva
3 evőkanál olvasztott vaj
2 evőkanál olaj
2,5 dl tejföl
2 dl tejszín
3 evőkanál liszt
1 nagy csokor kapor apróra vágva
1 citrom reszelt héja és leve
só
frissen őrölt feketebors
frissen őrölt szerecsendió
1 evőkanál méz
cukor
víz
Elkészítés:
Az olaj-vaj keverékén megpároljuk az apróra vágott vöröshagymát és a kapor felét. Rátesszük a gyalult tököt, és fedő alatt 4-5 percig pároljuk, majd felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi. Időközben kézi habverővel simára keverjük a tejfölt a tejszínnel és a liszttel. Amikor a tök már megpuhult, akkor sózzuk, leheletnyit borsozzuk, jöhet a csipet szerecsendió, a reszelt citromhéj és a maradék kapor, jól elkeverjük. Folyamatos keverés mellett belecsorgatjuk a tejfölös-tejszínes habarást. Addig főzzük további keverés mellett, amíg besűrűsödik és egyet rottyan. Levesszük a tűzről, és ízlés szerint még citromlével, mézzel (esetleg cukorral) ízesítjük.
Javasolt feltétek: tükörtojás, fasírt, pörkölt, rántott hús, sült csirkemell vagy -comb. Megjegyzés: nagy melegben leginkább hidegen kanalazva, magában a legfinomabb.
És ha nem válna be a mutatvány, akkor próbálkozzunk meg valami mással, ami ránézésre olyan, mintha nem is tökből lenne.
TÖKGOLYÓK
Hozzávalók:
1 kg tök
1/2 liter tej
2 tojás
liszt
olaj
zsemlemorzsa
só
Elkészíités:
A tökből kb. 2 cm átmérőjű golyókat vájunk (a karalábévájó erre tökéletesen alkalmas). Sós tejben kb. 5 percig főzzük . Leszűrjük, lecsorgatjuk, lisztben, tojásban és zsemlemorzsában megforgatjuk, majd forró olajban kisütjük. Szűrőlapáttal papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsíradékot felitassuk. Tartárral, citromos, zöldfűszeres, fokhagymás mártogatóssal akár sörkorcsolyának is eladhatjuk...