A történetek az olyan könyvekben lakoznak, amelyek túllépnek a "végy egy tojást, egy deka sütőport, egy gramm sót"-típusú, kerékbetörés terhe mellett betartandó recept-terrorizálókon, a "nesze semmi, fogd meg jó drágán" szemfényvesztő gasztró diktátorokon.

A mostani könyvfesztiválon körülnézve viszont nem maradunk éhen, van mit felpakolni a gasztro- könyvespolcra, és akár még öröm-főzhetünk is, ha a szellem jóllakott. 

magyar konyha online

1. Vinkó József: Szellem a fazékból

A szánkból vette ki a szót a Magyar Konyha főszerkesztője, aki hosszú évek óta gyűjtőgető életmódot folytat. Éppenséggel pont gasztrotörténeteket gyűjt és pakol hónapról hónapra terítékre. Most kötetnyit összeválogatott, tálalta a saját ízlése szerint, ami véletlenül megegyezik Oscar Wilde-éval: "Az én ízlésem roppant egyszerű, mindenből beérem a legjobbal."

Hét fejezet, hetven történet fő a fazékban, és az az érzésünk, ami hozzávaló ebben nincs, az nem is volt. Esetleg legfeljebb majd lesz. A szakács azt mondja, a recept roppant egyszerű: "Végy egy ételnevet, tisztítsd meg a rárakodott előítéletektől, fűszerezd kultúrtörténettel, némi iróniával, főzd puhára, tálald közérthetően, de úgy, hogy sava-borsa megmaradjon, sőt meglepetést is okozzon."

Most kellene abbahagynunk, különben nem lesz meglepetés. De azért csak megemlítjük, hogy többek között benézhetünk Einstein konyhájába, megtudhatjuk mivel etette a bestiát Laborfalvi Róza, hol volt a betyárok barlangja, mi az a barátnőfüle, a Kádár-kolbász, és az igazi fekete leves. Személyes kedvencünk a világhírű magyar konyha jegyében a Csülökre, magyar! című fejezet. Kiderül, miért kell Dezsőnek meghalnia, a birkapörkölt szerelem kérdése, a gyomorirodalom sorozatgyilkosa a töltött káposzta, és miféle viszályokat bír generálni a babcsuszpájz / bableves/ a Nemzeti Csülökpárt, a Körömpárt és a Kolbászszövetség között, a Páros Kolbász Fórumról már nem is szólva.

cultura.hu

2. Dés Mihály: 77 pesti recept - gasztronómiai anyaregény

Annyira anyaregény, hogy Sütimama receptjei" kockásfüzetbe" nyomattak, az unoka Dés Marci rajzaival, a családtagok és konyhai törzsvendégek vallomásaival. Esterházy Péter, akit, mint kiderül, ugyancsak plátói viszony fűzött a Dés konyhához, egészen úgy képzeli, hogy most Szent Pétert kosztoltatja a mama. Figyelmeztetve a mennyország kulcsnokát, ne zörögjön az asztalnál, és tunkolja ki tisztességesen a tányért. Koltai Róbert mi mást is mondhatna, minthogy Magda néni sose hal meg, de nem is lesz belőle legenda, folyamatosan jelen van. Lukáts Andor szerint is ott van "minden jó-kanál levesben, frissen szeletelt süteményben, és szívből csomagolt útravalóban."

77 recept a pesti konyhából, amely igenis létezik: sokféle hagyomány kreatív fúziója, egyedi terméke. Ahogy ezt a szerző, Dés Mihály vallja s megéli "egy szakácskönyvnek álcázott családregényben, avagy családregénynek álcázott szakácskönyvben", ami  pluszban humoros gasztronómiai tanácsadó, egy családi képeskönyv, és az összes hozzávalónak így együtt "egy szórakoztató anyaportrét kellene kiadnia".

Mi pedig beleélhetünk egy család életébe, beleehetjük magunkat a fazekaikba, megkaphatjuk a mindenki mamája-nagymamája mindigjó islerének, borított almatortájának, szilvalekváros kiflijének - amit nem lehet abbahagyni- receptjét. A többi 74-et nem soroljuk fel, járjanak utána.

libri.hu

3. Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége

Azt beszéli a város, hogy ez a kisregény egy bizonyos szakácsról szól. Aki jó néhány évvel ezelőtt, hetedhét országból betelepedve egy hetedik kerületi szuterénbe, az elsők között kezdett bisztrókonyháskodni, mindjárt a  tábla és a piac szabadságában . A szerző, úgyis mint feleség, persze mit sem ad a szóbeszédre: " A regény szereplői egytől egyig kitalált alakok. Én is. Pilinszky János italfogyasztási szokásairól szóló információk Tarján Tamástól származnak. Amennyiben hibásak lennének, kérem feltétlenül szóljanak neki!"

Na, akkor még fel se lapoztuk a könyvet, de már tudjuk, hogy itt nem restek italozni sem, Sőt. Egész jól tűri a megszállott séf felesége. Mint azt is, amikor éjszaka arra ébred, hogy az ura egy kis citrusolajos pattogatott kukoricát, szarvasos gombócot vagy tintahallal újragondolt paprikás krumplit tömköd a szájába.

Furcsa szokásai vannak ennek a "boldog hentesnek". Miközben csak 95 százalékos csokoládéból hajlandó fagyit készíteni, bocsánatos bűnnek tartja a gyári zselés szaloncukrot. A kecskéknek maga állít össze receptet kakukkfűből, bazsalikomból, levendulából, hogy ne traktorgumi ízű legyen a tejük ,és még azt is meghagyja a Tejesnek, mikor pároztassa az ártatlan jószágokat, hogy garantáltan idális körülmények közül érkezhessenek a tepsibe valók. 

Van ebben a látomásos realizmusra hajazó kisregényben minden, ami egy: "reménytelenül beteljesült szerelem története. Egy megszállott séf feleségének gasztrokiáltványba oltott vallomása a hús gyönyöreiről és kínjairól, az evés és az etetés szentségéről, és arról, hogyan lehet egy étterem, egy konyha egyszerre pokol és mennyország."

Park Kiadó

3+ a ráadás. Kordos Szabolcs: Eszem-iszom Hungary

Hú, mi ez ? S mi köze a gasztronómiához? Csak annyi, hogy megtudhatjuk, miként válhat a konzerv töltött káposzta egy luxusétteremben főfogássá; mennyire gyorsan össze lehet hozni egymilliós számlát pezsgőből, borból, pár falat homárból, és senki sem akad fenn azon, ha egy párocska rendszeresen nem bír 300 ezer forint alatt megvacsorázni - ebből 296 ezer a nő, a maradék a férj fogyasztása.

Gasztronómia? "Vajon érdemes a budapesti közönségnek ilyen költséges, kifinomult ételeket kínálni? Elég érett az a bizonyos kétezer fő, hogy feltétlenül szükség legyen a házilag készített lepényre, Új-Zélandról hozatott bárányhúsra, az olasz főszakácsra vagy a konyhában gyártott kolbászára? Avagy elég egy kis cirkusz, púder és luxosérzés ahhoz, hogy bármit le lehessen tolni a torkunkon?"

Nem állíthatjuk, hogy hiteles válaszokat kapunk egy  gasztropallérozottság tekintetében eleve nem hitelesnek tekintendő szerzőtől, de van min gondolkodni. A szerző egyébként újságíró, riporter, aki szórakoztató riportkötetnek szánta művét:" bevezetve a pult mögé, a konyhai lengőajtón túlra." Egy olyan világba, amelyben az éttermesek és vendégek egyaránt pácba kerülhetnek, de a legkevésbé a drága steakek.