Bor, irodalom, improvizáció egy töltetre. Happening, amire a Momentán Társulat és a Vylyan vállalkozott.
Amint beléptünk a budapesti Impró Kreatív Töltőállomás Ó utcai szentélyébe, a Momentán Társulat állandó tetthelyére, máris a kezünkbe nyomtak egy pohár friss Vylyan Chardonnay-t, amit hiába írnak Hërkának, Harkának kell ejteni. Előbbi másfajta tudatmódosító, utóbbi viszont egy gyönyörű leány neve, akire még a legenda szerint maga az ördög is szemet vetett. Pedig a parázna patás nem is kóstolhatta ezt a 2011-es nedűt, ami maga a gömbölyűség, a csábítás. Nem mintha a 2009-es - éppen "ősbemutatott",Vylyan Ördög nem bírna legalább annyira csábítani vica versa. A Syrah 2008-asukról meg egyenesen azt vallják, maga a mediterrán macsó, csak éppen palackba bújtatva.
Lehet, hogy csábításnak már elég is lett volna a bor, meg Horváth Kata / Büfé Budapest / vaníliás-körtés-gorgonzolás párnácskái, Madras currys répamártása, tepertős házikalácsa áfonyás meggyes rilette-ttel, valamint narancsos syrah-s tejeskávékréme. De ez a júniusi 5-i este arról szólt, hogy bor és irodalom nélkül lehet élni, csak nem érdemes – és az irodalom se tud bor nélkül élni. Mondhatni, közös hitvallása ez az Imprónak, Vylyanéknek – tessék csak a nyári Ördögkatlan fesztiváljaikra gondolni – és a Momentánnak. A társulattal egyébként tavaly egy BorJour rendezvényen találkoztak először Debreceni Mónikáék. Olyan jól sikerült az első randi, hogy tartós kapcsolat látszik kibontakozni közöttük,amit ez az este is bizonyított.
Az irodalom iránt nyitott füllel és szívvel vártuk hát a Momentán Társulat produkcióját. Az est első felében borhoz kapcsolódó novellák, versek olvasódtak fel, amelyek persze nem (csak) a borról szólnak. Örkény kevésbé ismert Badacsonya sem azért érdekes, mert sok bort isznak benne. „Hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátot / ittak a fürge barátok a szépszemü karcsú pohárból?” – írja Radnóti À la recherche című versében, és ha máshonnan nem, az utolsó sorokból -„Ülnek az asztalnál, megbújnak a nők mosolyában / és beleisznak majd a poharunkba, kik eltemetetlen, / távoli erdőkben s idegen legelőkön alusznak.” - sejtjük, nem vidám poharazgatásról van szó az 1944-ben született versben.
Talán éppen a bor teszi elviselhetővé ezeket a sorokat – vagy még az sem. A bor és az irodalom együtt dupla adag tudatmódosító, egyik is, másik is az igazságról beszél, amely paradox módon csak úgy lesz kikutathatóvá, ha eltávolodunk az aktuális realitástól. Bor, irodalom e távolodásban segít, és a távolságban hozza közel azt, amit megragadni talán sohasem lehet.
Mert mit lehet kezdeni Petri György művével, Az alkoholisták dalával? „Az ember néha, néha tán / megesik, hogy seggre esik, / de végül hazatántorog, / gyomra és agya háborog. / És reggel elnézi a fát, / ami most még csupa virág: / melyik ágra akassza magát?” Nyilván semmit. Mielőtt még azonban maga alá gyűrne minket a spleen, szünet következik, és jönnek az improvizációk.
A közönség időnkénti közreműködésével a társulat például színre viszi, hogy kecske tévedt az autópályára, vagy éppen abszurd párválasztásra „kényszerítenek” gyanútlan nézőt. Egyébként a 9 éve alakult Momentán társulatnak éppen az improvizáció az erőssége, állítólag sokszor még ők maguk sem tudják, mi lesz a következő öt percben. Itt most minden ihlet adott volt a gömbölyded lányka, az Ördög és a macsó jegyében.