Gasztro Kádár Mónika 2010. szeptember. 17. 09:17

Hol tart a magyar cukrászat? – 2. rész

A magyar cukrászat jelenlegi helyzetét körül járó sorozatunk következő állomása Vác. Valószínűleg, nagyon sokan maguktól is mindjárt hozzáteszik, hogy akkor: Mihályi László.

“Egy sötét szobában ülünk, nézünk ki a kulcslyukon és figyeljük, ahogy a többiek a kertben dolgoznak ” – ezekkel a szavakkal jellemezte Mihályi László a hazai cukrászatot, amikor a szakma jelenlegi helyzetéről kérdeztük. A fentiekből már egyértelmű, hogy  sorozatunk legfrissebb része ismét nem a felhőtlen boldogság és ujjongó lelkendezés jegyében fogant. Bár, azért Mihályi is lát némi fényt az alagút végén.

Mihályi mester
diningguide.hu

Nem mondhatnánk, hogy túlságosan meglepődtünk, amikor a pillanatnyilag leghíresebb magyar cukrásznak számító Mihályi László szenvedélyesen, szinte már indulatosan írta le a hazai cukrászatot jellemző állapotokat. "Annyira be vagyunk zárva a saját sötét köreinkbe, hogy esély sincs az elmozdulásra – kezdte, de ennél jóval konkrétabb problémákat is megosztott velünk ."Az a baj, hogy hiányzik a szakmai kontroll. Hogyan lehetek én még mindig mestercukrász egy 1994-es vizsgával? Miért nem kell megvédeni kétévente a címet, nemzetközi referenciákat felmutatni, ahogy ez Franciaországban történik? Egy kemény és folyamatos szakmai kontroll biztosíthatná a receptek állandóságát és minőségét is" – állítja.

De ha egy cukrászban mégis megvan az elszántság és az érdeklődés, képezi magát, a hazai alapanyagok hullámzó minősége és a külföldről beszerezhető megfelelő színvonalú, ám az árfolyamok miatt egyre csak dráguló termékek újabb akadályt jelentenek. "Le kell mondanunk az árrés nagy részéről a minőség érdekében. Egy 800 forintos desszert esetében csak az alapanyag belekerülhet 400 forintba vagy akár ennél is többe, és akkor még nem beszéltünk az elkészítéshez szükséges munkáról" – szögezi le.

Rovatunkban, valamint a travelline.hu és a life-style.hu oldalakon megjelent cikkeinkhez érkezett hozzászólásokból pedig tudjuk, a vásárlók nagy része elfogadhatatlannak tartja, hogy egy szelet sütemény ezer forintba vagy jóval többe is kerülhet a csúcscukrászatokban – helyszíntől függően, hiszen a minőség mellett a kiszolgálást és a luxuskörülményeket is bizony meg kell fizetni.

 

A Váci desszerszalon különlegességei
Lassan, de biztosan kialakulni látszik azonban egy megváltozott ízlésű vevőkör, amelynek tagjai nem tartják savanyúnak a valódi csokoládéból készült fagylaltot és romlottnak a mentás citromot, pusztán azért, mert még nem volt alkalmuk igazi ízekkel találkozni. Mihályi Váci Desszertszalonja például a maga csekély két éve ellenére már komoly rajongótábort tudhat magáénak. "Vannak már gyerekek, akik máshol nem is hajlandóak megenni a fagylaltot, úgy tűnik, a következő generációnál még jók az esélyeink. Sajnos az elmúlt 40-50 évben kiölték a magyar népből az ízlést, de az is igaz, hogy a jelenlegi vásárlói kör egyre bővül. Vendégeink 50 százaléka nem is váci, alkalmi tortáinkat pedig az ország minden tájára rendelik, szállítottunk már Debrecenbe és Kaposvárra is, egyik sem a szomszéd falu” – árnyalja a képet a cukrászmester.

 

A média fokozódó érdeklődése további javulást jelenthet. A nyomtatott és az online sajtó után a televízió is kezdi felfedezni a minőségi gasztronómiát. A Mihályi által hirdetett szigorú minőségi elveknek újabb híveket szerezhet egy amatőröknek megrendezett, 12 részes cukrászverseny a TV Paprikán, amelynek zsűrijében a váci desszertkészítő is bírál és dicsér hamarosan a képernyőn. Bár a “sztárcsinálás” önmagában nem teremt értéket, ha ez kell a Mihályi által is képviselt elvek elterjedéséhez, akkor csak örülhetünk a minél szélesebb tömegek elérésének. Ránkférne még néhány befektető, aki hisz a minőségi desszertekben (és/vagy a hírnévvel járó presztízsben) és nem gyorsan megtérülő kalandban gondolkodik, hanem hosszú távú fejlődésben.