Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!Terézvárosi Oktoberfest: igyunk szűretlen sört!
Óh, azok a boldog nyolcvanas évek! A sörhiányos nyarakon komoly túrákra vállalkoztunk, hogy a mindennapi betevő kőbányai világosunkat magunkhoz vegyük. Aztán a rendszerváltozás meghozta a boldogságunkat, egyeseknek pedig munkahelyüket vesztve a kényszervállalkozást. Néhányan nem másban remélték boldogulásukat, mint egy kisüzemi sörfőzdében.
A sörfogyasztásban rekordnak számító 1990-es évben évente 106 liter sör csúszott le minden magyar ember torkán és ez komoly reményt adott arra, hogy további növekedés várható. Így egy söripari vállalkozás biztos jövővel kecsegtetett. Volt, aki megalapozott anyagi háttérrel, a joghézagok ismeretében, a könnyű profitszerzés reményében, és volt, aki kényszervállalkozóként, mindent kockára téve próbált új egzisztenciát teremteni.
Általánosságban elmondható, hogy szakmai ismeretek nélkül vágtak bele az új sörös életbe. A gazdagabbak megfizettek egy képzett – a Kertészeti Főiskolát végzett – sörfőzőt, a szegényebbek ilyen-olyan gyorstalpalókon, vagy innen-onnan szerzett ismeretekkel vágtak bele, hogy felvegyék a piaci versenyt az akkor még létező, hét – bőcsi, komáromi, kőbányai, nagykanizsai, martfűi, pécsi és soproni – nagy sörgyárral.
A fénykorszakban, 1994-ben – a tendenciózusan évi 3-4 százalékkal csökkenő sörfogyasztás mellett – több mint 300 (!) kisüzemi sörfőzde működött Magyarországon. Évi termelésük 350-400 ezer hektoliter, a hazai fogyasztás 5 százalékát tette ki. Ennek legnagyobb részét a sörfőzdéhez tartozó és az annak környékén található sörözőkben értékesítették és csak kevés kis sörfőzde jutott el – a hosszabb szavatosságot feltételező, de újabb befektetést igénylő – palackozásig.
Az Osterbräu, a Jäger és a HBH – a legnagyobb berendezés-gyártók – biztos nyertesei voltak a sörfőzdék elszaporodásának. A berendezésekkel kapcsolatban eleinte sok kifogás merült fel, de a tömeges bezárásoknak a tőkehiány, a nagy sörgyárak lobbi tevékenysége hatására megváltozó adófeltételek és a szakértelem hiánya inkább lehetett oka. A legfontosabb azonban valószínűleg, hogy eleve rossz volt a megcélzott piaci szegmens. A kis üzemek az olcsó sörök piacán próbáltak pozíciót szerezni. Ebben viszont – az időközben multinacionális tulajdonba került – nagy sörgyártók verhetetlenek bizonyultak. Ha nem segített az ár, vagy a marketing, kivásárolták azokat a sörözőket, amelyek a kisüzemek söreit forgalmazták.
Tíz év alatt emiatt harmadára csökkent a kis üzemek száma. Akik nem tudták berendezéseiket eladni – állítólag sok száz magyar berendezés üzemel Romániától, Kínáig számos országban –, súlyos árat fizettek, amiért söripari vállalkozással próbálkoztak. Szerencsére azok, aki fennmaradtak, immár új utat választottak. Kihasználva, hogy a hazai sörgyárak kizárólag lager söröket gyártanak – bőven megspékelve adalékanyagokkal – a kicsik felismerték, hogy igazi keresnivalójuk a sörkülönlegességek főzésében rejlik. Így a megszokott világos sör mellett immár igazi ínyencségekkel is próbálkoznak. A felsorolás nem lehet teljes, de azért néhányat megemlítenénk sörkülönlegességeik közül: a Gyertyános gesztenyés söre, a Serrforrás Kortya, a nagykátai Bauer Drakulája, a békésszentandrási Black Rose, a mályi búzasör, a tapolcai Stari Irish Red-je, a domonyi mézes-gyömbéres vagy a pilisvörösvári Rotburger szűretlen söre – mind-mind válasz arra, hogy Magyarországon is lehet más sört is főzni, mint a lager, sőt még vevők is vannak rá.
A Sopron és Kőbánya között komoly márkanév-vitát váltott ki az ászok elnevezés. Pedig igaz ászoksört manapság csak ezekben a kis sörfőzdékben kóstolhatunk. Mert mi is az ászoksör? A frissen elkészült úgynevezett fickósört sört csővezetéken az ászokpincébe vezetik, ahol az elvárt minőségtől függően két-három hétig, esetenként több hónapig zárt tartályokban vagy hordókban történik az utó- vagy másodlagos erjedés és az érlelés. Ami az ászokpincéből kikerül az ászoksör. Ez a szűretlen sör természetesen nem kristálytiszta, a benne lebegő élesztőtől még opálos, de ízvilága izgalmasabb, teste teltebb, mint az Ászoknak vagy bármi másnak nevezett szűrt söröké.
Aki ezekre az izgalmasabb sörökre kíváncsi, annak feltétlen ott a helye szeptember 24-én és 25-én Budapesten, a Nagymező és a Király utca sarkán, a Templom téren, ahol 10 hazai sörfőzde mutatkozik be az Első Hazai Kézműves Sörfesztiválon, amelynek idei tematikája a szűretlen sör lesz, amit mindenkinek ajánlunk kóstolásra: egy próbát mindenképpen megér.
