Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Fagylaltversenyen jártunk és néhány remek ízt találtunk. De ízlésünk nem nagyon egyezett a döntéshozókéval.
Magyarországon az embernek egy idő után mindenféle előítéletei lesznek a hivatalos szakmai szövetségekkel, kamarákkal és hasonló egyletekkel kapcsolatban. Meglehet, ez már maga is előítélet. Próbáljuk ugyan levetkőzni, de a konkrét tapasztalatok sajnos mindig ráerősítenek. Íme a legújabb mínuszos történet. A 13. magyar fagylaltversenyen jártunk.
Pedig akartuk, nálunk jobban senki nem akarta, hogy jó legyen. Vérmes reményekkel indultunk a tetthelyre, még ha kicsit hosszúnak is találtunk az egész napos, celebes programot. Ígérték, az ország legjobb fagylaltjai egy helyen.Micsoda borzongató távlatok, mennyi izgalom. Még úgy is,hogy tudtuk, legfeljebb cukrászdákra vonatkozik. Közülük is értelemszerűen csak azoknak a fagylaltja versenyzett, akik neveztek. Azért nagyon készültünk az országos fagylalt versenyre. Nekünk a téma szent, sikerült is néhány csodálatos emléket begyűjtenünk.
A rendezvény valami furcsa elegye volt a népünnepélynek és a szakmai találkozónak, ami egyáltalán nem vált előnyére. Mondhatnánk azt is, hogy a ma oly divatos retro idők tutti-frutti fagylaltját juttatta eszünkbe, merthogy arról sosem lehetett tudni, mi került éppen bele. Szép dolog, hogy a rendező Zila cukrászdában hétfőn ingyen volt a fagylalt és sütemény. De mi egy komoly szakmai versenyre készültünk és nem cukros lében ázó kicsik-nagyok hadát kívántuk kerülgetni, bármennyire is támogatjuk egyébként, különösen az apraja fagylaltfogyasztásának nemes ügyét.
Amikor végre sikerült kihirdetni a győzteseket és nekiláthattunk a lényegnek: a kóstolásnak, már nem is bántuk volna, hogyha ez inkább egy utólagos gyereknapnak nyilváníttatik. Az év fagylaltja a szakmai zsűri döntése alapján a Házias Vidámság fantázianevű termék lett, amely nálunk eleve hátrányos helyzetből indult, lévén,hogy fehér csokoládéból készült. De ezen túllépve sem tudtunk benne semmi eredetiséget felfedezni, a cukor elnyomta az ízeket. Az úgynevezett társadalmi zsűri által legjobbnak értékelt sárgadinnye fagylalt szintén úszott a cukorban, pedig egy ennyire átható ízű gyümölcs megérdemelte volna a főszerepet. A díjazottak közül egy aranyérmes étcsokoládét és valami amaretto jellegű fagylaltot sikerült megkóstolnunk, egyiknek sem lettünk a rajongói. A csokoládé tagadhatatlanul végre valóban csokoládéból készült, amit az index.hu cikkében az egyik nyilatkozó eredményként értékelt /mi szerint vége a kakaópor korszaknak.../. Mi inkább szégyennek véljük, hogy a hosszú éveken át tartó igénytelenségről ilyen könnyedén lehet beszélni. A díjazott fagyik és megkóstolt fagylaltok közül egyet találtunk igazán érdekesnek: a füge ugyan nem kapott aranyérmet, de legalább valódi gyümölcs íze volt, még a magokat sem lúgozták ki belőle. Egyébként,hogy melyik fagyit ki készitette, az nem derült ki, mivel csak a helyezését tartotta érdemesnek feltüntetni a tisztelt zsűri.
A tömeg miatt nem volt már kedvünk tolakodni a további versenyfagylaltokért , pláne az élmezőny okozta csalódottság miatt, majdnem elindultunk haza. De isteni sugallatra mégis beálltunk egy rövidebb sorba és ezzel életre szóló élményeket szereztünk. A mogyorós, mandulás pisztácia fagylalt, bárki is csinálta, maga volt a mennyország, egyszerre volt benne a hagyomány és a haladás. A Vitaminforrás nevű változat, ha jól éreztük, paradicsom, sárgarépa és zeller alapokon nyugodott, épp csak annyi cukorral, hogy kellemesen kísérje a zöldségek természetesen édes ízét. Volt benne egy halvány utalás a Bock bisztró féle szalonna fagylaltra, a paradicsomos jegy miatt. Lehet, hogy mi voltunk az egyetlenek, akik a kókuszos kukorica fagylalt tápiókával nevű versenytermékből fogyasztottunk, de ha ez vígasztalja a készítő cukrászt, minket nagyon boldoggá tett. Szintén hagyta érvényesülni a valódi ízeket, nem próbálta agyoncukrozni. Számunkra az esemény csúcspontja a bio homoktövis fagylalt volt nyírfacukorral, amely élménnyé varázsolt egy különben hiperegészséges gyógynövényt. A zsűri egyik tagja, a deszki Vörös László a délmagyar.hu-nak azt mondta róla, hogy ehetetlen volt. Hát, a nagytiszteletű mester biztosan erősen köpködött volna múlt héten a Dining Guide Top 10 magyar éttermeket bemutató rendezvényén, ahol bizony volt sóskából és paprikából készült, meg curryvel ízesített fagyi is.
Az egy dolog, hogy egy országos szakmai szövetség nem képes profi módon megszervezni az egyik legnagyobb éves rendezvényét, amely által tagjai extra médiafigyelemhez juthatnának. (A sajtóanyagot még mindig várjuk.) Az azonban különösen ijesztő, hogy egy országos szakmai szervezet ennyire igénytelen" ízlésű" legyen a saját szakterületén. Hahó, vannak itt emberek, akik próbálják a magyar gasztronómiát érdekessé tenni és közelíteni a világhoz! De nehogy támogassuk őket, minek? Jó lesz a magyaroknak a cukros por vízzel felöntve. Ha még ingyenes népünnepélyt is kanyaríntunk alája, merje valaki megkérdőjelezni a hivatalos ízlés/telensége/t.
Pedig akartuk, nálunk jobban senki nem akarta, hogy jó legyen. Vérmes reményekkel indultunk a tetthelyre, még ha kicsit hosszúnak is találtunk az egész napos, celebes programot. Ígérték, az ország legjobb fagylaltjai egy helyen.Micsoda borzongató távlatok, mennyi izgalom. Még úgy is,hogy tudtuk, legfeljebb cukrászdákra vonatkozik. Közülük is értelemszerűen csak azoknak a fagylaltja versenyzett, akik neveztek. Azért nagyon készültünk az országos fagylalt versenyre. Nekünk a téma szent, sikerült is néhány csodálatos emléket begyűjtenünk.
A rendezvény valami furcsa elegye volt a népünnepélynek és a szakmai találkozónak, ami egyáltalán nem vált előnyére. Mondhatnánk azt is, hogy a ma oly divatos retro idők tutti-frutti fagylaltját juttatta eszünkbe, merthogy arról sosem lehetett tudni, mi került éppen bele. Szép dolog, hogy a rendező Zila cukrászdában hétfőn ingyen volt a fagylalt és sütemény. De mi egy komoly szakmai versenyre készültünk és nem cukros lében ázó kicsik-nagyok hadát kívántuk kerülgetni, bármennyire is támogatjuk egyébként, különösen az apraja fagylaltfogyasztásának nemes ügyét.
Amikor végre sikerült kihirdetni a győzteseket és nekiláthattunk a lényegnek: a kóstolásnak, már nem is bántuk volna, hogyha ez inkább egy utólagos gyereknapnak nyilváníttatik. Az év fagylaltja a szakmai zsűri döntése alapján a Házias Vidámság fantázianevű termék lett, amely nálunk eleve hátrányos helyzetből indult, lévén,hogy fehér csokoládéból készült. De ezen túllépve sem tudtunk benne semmi eredetiséget felfedezni, a cukor elnyomta az ízeket. Az úgynevezett társadalmi zsűri által legjobbnak értékelt sárgadinnye fagylalt szintén úszott a cukorban, pedig egy ennyire átható ízű gyümölcs megérdemelte volna a főszerepet. A díjazottak közül egy aranyérmes étcsokoládét és valami amaretto jellegű fagylaltot sikerült megkóstolnunk, egyiknek sem lettünk a rajongói. A csokoládé tagadhatatlanul végre valóban csokoládéból készült, amit az index.hu cikkében az egyik nyilatkozó eredményként értékelt /mi szerint vége a kakaópor korszaknak.../. Mi inkább szégyennek véljük, hogy a hosszú éveken át tartó igénytelenségről ilyen könnyedén lehet beszélni. A díjazott fagyik és megkóstolt fagylaltok közül egyet találtunk igazán érdekesnek: a füge ugyan nem kapott aranyérmet, de legalább valódi gyümölcs íze volt, még a magokat sem lúgozták ki belőle. Egyébként,hogy melyik fagyit ki készitette, az nem derült ki, mivel csak a helyezését tartotta érdemesnek feltüntetni a tisztelt zsűri.
A tömeg miatt nem volt már kedvünk tolakodni a további versenyfagylaltokért , pláne az élmezőny okozta csalódottság miatt, majdnem elindultunk haza. De isteni sugallatra mégis beálltunk egy rövidebb sorba és ezzel életre szóló élményeket szereztünk. A mogyorós, mandulás pisztácia fagylalt, bárki is csinálta, maga volt a mennyország, egyszerre volt benne a hagyomány és a haladás. A Vitaminforrás nevű változat, ha jól éreztük, paradicsom, sárgarépa és zeller alapokon nyugodott, épp csak annyi cukorral, hogy kellemesen kísérje a zöldségek természetesen édes ízét. Volt benne egy halvány utalás a Bock bisztró féle szalonna fagylaltra, a paradicsomos jegy miatt. Lehet, hogy mi voltunk az egyetlenek, akik a kókuszos kukorica fagylalt tápiókával nevű versenytermékből fogyasztottunk, de ha ez vígasztalja a készítő cukrászt, minket nagyon boldoggá tett. Szintén hagyta érvényesülni a valódi ízeket, nem próbálta agyoncukrozni. Számunkra az esemény csúcspontja a bio homoktövis fagylalt volt nyírfacukorral, amely élménnyé varázsolt egy különben hiperegészséges gyógynövényt. A zsűri egyik tagja, a deszki Vörös László a délmagyar.hu-nak azt mondta róla, hogy ehetetlen volt. Hát, a nagytiszteletű mester biztosan erősen köpködött volna múlt héten a Dining Guide Top 10 magyar éttermeket bemutató rendezvényén, ahol bizony volt sóskából és paprikából készült, meg curryvel ízesített fagyi is.
Az egy dolog, hogy egy országos szakmai szövetség nem képes profi módon megszervezni az egyik legnagyobb éves rendezvényét, amely által tagjai extra médiafigyelemhez juthatnának. (A sajtóanyagot még mindig várjuk.) Az azonban különösen ijesztő, hogy egy országos szakmai szervezet ennyire igénytelen" ízlésű" legyen a saját szakterületén. Hahó, vannak itt emberek, akik próbálják a magyar gasztronómiát érdekessé tenni és közelíteni a világhoz! De nehogy támogassuk őket, minek? Jó lesz a magyaroknak a cukros por vízzel felöntve. Ha még ingyenes népünnepélyt is kanyaríntunk alája, merje valaki megkérdőjelezni a hivatalos ízlés/telensége/t.
