Pannon lakoma: többfogásos római ételsor
Császári bevonulás, többfogásos római ételsor idézte fel az itt élt elődök világát a gorsiumi Floralia-ünnepségen. E pannon táj rejtette sok évszázadon keresztül a kultúrtörténet neves gasztronómiai emlékeként fennmaradt Seuso-kincseket.
A székesfehérvári Szent István Király Múzeum látványos ókori tavaszköszöntője egyre több érdeklődőt vonz évente a Tác közelében található régészeti parkba. A május eleji Floralián megidézik Septimius Severus császár 202. évi gorsiumi látogatását. Tartanak ókori kézműves vásárt és gladiátorjátékokat, interaktív színjátékot mutatnak be.
Floralia menü
A rendezők a korhűségnek megfelelően római ételekkel és italokkal várják ilyenkor a romváros látogatóit. Legtöbben a mézkülönlegességek sátrait fedezik fel először. Hogy a méz kiemelt hangsúlyt kap az egykori római tartomány hagyományait megelevenítő rendezvényen, az nem csoda. Hiszen a római konyha nélkülözhetetlen ízesítő szere volt a méz, ételbe-italba egyaránt keverték. Bódis Gyula, a Floralia kulináris élvezeteiről gondoskodó Pokol Pince étterem vezetője és Vég Ferenc séf is igyekszik ilyenkor római eleink menüjét idézni.
Seuso-kincs. Borkeverő situla |
Mesél a Seuso
A Gorsiumban előkerült régészeti leletek gasztronómiai időutazás részeseivé tehetnek. A Pompeji után legnagyobb kiterjedésű európai ásatási területen Fritz Jenő régészprofesszor az elmúlt fél évszázad során számtalan emlékét tárta fel a római kori étkezési kultúrának. A jó minőségű bronzedények, cserépkorsók, tányérok, díszedények mind-mind a tartománygyűlés székhelyének, s a császárkultusz egyik szakrális központjának számító város terített asztalainak kellékei voltak. Az egyik nagyméretű épületből, valószínű közös étkezési, lakomahelyről száznál több ép vagy csaknem ép, egyforma nagyságú kis korsó került elő.
A régészeti szenzációnak és bűnténynek egyaránt számító római kori ezüstkészletet, a Seuso-kincseket Gorsumtól alig pár kilométerre találta meg egy kincsvadász. A nagy kiterjedésű, egykor gazdag villaépület fűtéscsatorna-rendszeréből kiásott étkezési- és piperekészlet történetére árnyékot vet, hogy megtalálóját, Sümegh Józsefet meggyilkolták. Az ezüsttálakat, kancsókat, boros situlákat (vödröket), amforát, illatszertartó szelencét, kézmosó edényeket pedig máig ismeretlen módon kicsempészték az országból. A rendkívül míves, 65,5 kg összsúlyú ezüstkészlet a régészek feltevése szerint akár császári nászajándéka is lehetett az egyik tálon név szerint megnevezett tulajdonosnak, Seusónak. A pannóniai eredet bizonyítása szempontjából is legfontosabb darab nem mást ábrázol, mint egy római kori lakomát. Az antik idők étkezési szokásainak megfelelően kereveten fekvő és ülő társaság a Seuso-tál felirata, víz- és tájábrázolása szerint nem máshol, mint a Lacus Pelso – a Balaton latin neve – partján vagy környékén üli körbe terített asztalát.
A gazdagon díszített tál medalionjának halász- és vadászjelenetein megjelennek mindazok az állatok, melyek húsát a Pannóniában élők kedvelték: halak, őzek, szarvasok, vaddisznók. A gazdag pannóniai előkelőség asztali örömeinek eszközei és tanúi a borkeverő situlák. A vödörpárt a bor mézzel való ízesítésére, s a nedű hígítására használták. A borünnepet, a Bacchus-kultusz féktelenségét is megjeleníti a kincslelet egyik domborműves, aranyozott ezüstkancsója. A Seuso-készlet 14 darabját (és a tárolásukra szolgáló rézüstöt) hamis eredetpapírok alapján egy angol főúr, Lord Northampton birtokolja. Hiába gyűjtötték össze régészek és más tudományágak jeles hazai képviselői kutatási eredményeikkel alátámasztott bizonyítékaikat a Seuso-kincsek pannóniai eredetére vonatkozóan, az értékes kultúrtörténeti, gasztronómiai emléket szigorú őrizet alatt, egy páncéltrezorban tárolja a lord. Az ezüstkészlet visszaszármaztatását elősegítő közvetlen bizonyítékkal eddig a Nemzeti Nyomozó Iroda műkincsvédelmi egysége sem állt még elő.
Seuso-tál. Lakomajelenet |
A Seuso-kincsek feltételezett lelőhelyének régészeti feltárása is megfeneklett, a Szabadbattyán melletti ásatások folytatásában a jelenlegi pénzszűkös időben Nádorfi Gabriella vezetőrégész sem nagyon reménykedik. Így terepmunka helyett a tetemes leletanyag feldolgozását végzi, köztük elmondása szerint megtalálhatók a sütés-főzés és az étel-italfogyasztás háztartási eszközei: fazekak, fedők, korsók, kancsók, poharak (legtöbbjük töredékes formában). De előkerültek dörzstálak (dörzsmozsarak) is, amelyekben fűszereket, magokat törtek a római konyhamesterek. A villa magtárának romjai alatt egész raktárnyi félig égett búza- és árpaszemet találtak, ami ilyen mennyiségben ritkaságnak számít. Pannon eleink táplálkozásáról a háziállatok, így például, juh-, kecskecsontok is támpontot adnak a gasztronómia múltja iránt érdeklődőknek.