Ez akkor is így van, ha éppenséggel közvetlenül az asztalok előtt húznak el a buszok, avagy az utca teljes gyalogosforgalma a teraszt, eredeti rendeltetésének megfelelően, járdának használja. A teraszok többsége ugyanis lehetőség szerint forgalmas utak mellett van. Mégis valami atavisztikus ösztön által vezérelve igyekszünk ki a „szabadba”.

Körúti terasz. Egy a sok közül © Kovács Gábor

Pesten a Ráday utca és a Liszt Ferenc tér out-door szubkulturája mellett egyre-másra népesülnek be a mellékutcák és főútvonalak. Ezúttal a kilométeres Szent István körúton jártunk. Van itt minden: sűrűn brummogó, füstölő BKV-buszok, Combinok, motorkerékpárosok, személyautók áradata, amelyek gondoskodnak a lég- és hangszennyezésről. Ez utóbbi átlagos mértéke napközben az út mentén 75 decibel, de akár 90 decibel fölé is emelkedhet, ha a szokásosnál gyakrabban riasztják a mentőket vagy húznak el a rendőrautók. A teraszokon napközben nem igen hallhatjuk egymás szavát, ennek ellenére mindegyik jó kihasználtsággal működik.

Legszerencsésebb helyzetben a Víg Söröző van. Az épület előtti kis terecske és félig-meddig fedett terasza legalább az említett szennyeződések egy részétől megóvja a szellőzködni kívánó nagyérdemüt. Éjszaka meg különösen népszerű, hiszen azon kevés helyek egyike, ahonnan nem zavarják el a csendrendelet miatt 11-kor a vendégeket. A kulináris örömök itt jobbára ropi és jeges kávé képében mutatkoznak.

Viszont békebeli fagylaltjairól és tortáiról nevezetes az Európa Kávéház, amelynek igényesen berendezett terasza a ház falához simul, így némi távolságot tart az úttesten hömpölygő autóáradattól. Az is javítja a helyzetet, hogy a teraszt cserepes tujákkal vették körül. A sövény sajnos nem segít a Szerájon, ahol az asztalok és a székek közvetlenül az úttest mellett vannak. A teraszon üldögélő török és kínai gyorskaja fanok jó mélyre szívják a körúti levegő mellé a kirakatban működő látványkonyhából áradó étel- s égett olajszagot, no meg az ezzel járó melléktermékeket.

Az ötödik kerületi oldalon még egy teraszt találunk: a Csirkefogó – nomen est omen, hazai baromfialkatrész sütőgető - gyorsbüfé kiülőjét. Se sövény, se dobogó, a kerti székek és asztalok egy gyepet idéző „szőnyegre” kerültek. Ez a maga egyszerűségével vetekszik a Margit-híd lábánál levő McDonalds és a Príma Pék teraszával. Nem sokkal dízájnosabb a 3 Török terasza sem, bár ide beszereztek néhány tuját.

A legtöbb igyekezet az Okay Italia teraszán fedezhető fel: a dobogón jóképű kerti bútorok és a teraszt körbezáró korlátokon virágládákban a körúti klímát meglepően jól tűrő növények. Így a pizzákat és tésztákat meditterános komforttal kebelezhetjük. A közeli Imperátor- a változatosság kedvéért, török - önkiszolgáló terasza a legsajátosabb: a sörsátorra emlékeztető építmény az esőtől igen, a zajtól és a bűztől persze nem véd, viszont trópusi klímát varázsol a ponyva alá.

De sebaj! Kint vagyunk a friss levegőn.
Kovács Gábor

Gyros vagy kebab?

Kétség nem férhet hozzá: a flaszterkaják királya a gyros. Amit többnyire valamelyik töröknél kapunk be. Cseppet sem zavartatva attól a ténytől, hogy náluk ez döner kebab, mert a gyros a görögöké. S akkor már ott is lennénk a török-görög gasztronómiai viszálykodás kellős közepében, ha leginkább nem enni szeretnénk. Mindenesetre, kedvenc körúti köröm közé valónkról annyit tudjunk, hogy az eredeti török döner kebab szigorúan csak bárányszeletekből készülhet. Fűszeres, olajos pácolás után húzzák nyársra, és a szeletek közé felvert tojással összegyúrt, lapogatott darált bárányhúst rétegeznek. A görögöknél hagyományosan birkahúsból készül a gyros, viszont ők kezdték rétegezni borjú-és baromfihússal. A pácból pedig nem maradhat ki náluk a bazsalikom és a citromlé. A legkedveltebb pesties változatok csirkéből vagy pulykából készülnek. -gy-