HARMONIZÁCIÓ

Miután a termékekre vonatkozó nemzeti szabványok közötti különbségek megnehezítették a szabad áruforgalmat, az Európai Bizottság közös szabványok megfogalmazását tűzte kis célul. Noha a harmonizációt az ipar és a kereskedelem elvben támogatta, az előrehaladás rendkívül lassú volt. Az Egységes Európai Okmány t (EEO) megelőzően a Miniszterek Tanácsá nak egyhangú döntésére volt szükség, és a harmonizáció folytán létrejött különlegesen részletes jogszabálytervezetek nemcsak nevetségesnek hatottak, de ellenérzésekhez is vezettek. Emiatt és más indokokból is, valamint a Bíróság nak az 1980-as Cassis de Dijon-ügy ben hozott ítélete ösztönzésére a Bizottság elfogadta a kölcsönös elismerésen alapuló úgynevezett „új megközelítés”-t. Ez bevezette azt a vélelmet, hogy a valamely tagállamban jogszerűen forgalomba hozott termék bármely más tagállamban is értékesíthető. A cél most már az, hogy egészségügyi és biztonsági követelmények alapján minimális közös szabványokat fogalmazzanak meg, a technikai részletek kidolgozását pedig a gyártókkal konzultáló szakértői testületekre hagyják.

HATÁSELEMZÉS (FICHE D’IMPACT)

Az Európai Bizottság minden fontosabb jogszabály javaslatához csatolja a tervezet hatásának értékelését, a leggyakrabban francia elnevezésével említett hatáselemzést. A javaslat jellegétől függően a hatáselemzés a foglalkoztatásra vagy a környezetre gyakorolt hatást vizsgálja és felhívja a figyelmet a kis- és középvállalkozásoknál valószínűsíthetően felmerülő speciális problémákra. A tervezetnek az unió költségvetésére gyakorolt hatását külön értékelés keretében elemzik, ez a pénzügyi hatáselemzés.

HATOK

A „Hatok” az a hat ország – Belgium, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia és Nyugat-Németország –, amelyek 1951-ben a Párizsi Szerződés sel megalakították az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK), majd az 1957-ben Rómában aláírt két szerződéssel az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) és az Európai Atomenergia-közösséget (Euratom). Dánia, Írország és az Egyesült Királyság csatlakozásával a Hatokból 1973-ban Kilencek, 1981-ben Görögország csatlakozásával Tízek, 1986-ban Portugália és Spanyolország csatlakozásával Tizenkettek, majd 1995-ben Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozásával Tizenötök lettek.

HIVATALOS LAP

Az Európai Unió Hivatalos Lapja három külön sorozatban, valamennyi hivatalos nyelven, az év legnagyobb részében szinte naponta jelenik meg. Az „L” (legislation – jogalkotás) sorozat tartalmazza a Közösségek valamennyi jogszabályát, a „C” sorozat (communication – közlemények) egyéb anyagok széles körét tartalmazza , és 1978 óta létezik az „S” (supplement – kiegészítés) sorozat, amely főként – az Európai Gazdasági Térség en belül és az Európai Fejlesztési Alap ból támogatásra jogosult országokban megvalósuló – építési beruházásra irányuló pályázati felhívásokat tartalmazza.

HOZZÁJÁRULÁSI ELJÁRÁS

A hozzájárulási eljárást az Egységes Európai Okmány (EEO) vezette be azzal a céllal, hogy a Miniszterek Tanácsa által hozott bizonyos fontos döntések tekintetében az Európai Parlamentnek vétójogot biztosítsanak. Az eljárást a következő két területen kell alkalmazni: társulási megállapodások megkötése harmadik országokkal, illetve új tagállamok csatlakozása a Közösséghez. A Maastrichti Szerződés mindkét rendelkezést újrafogalmazta: míg az uniós tagság a Parlament tagjai abszolút többségének hozzájárulásától függ, addig a társulási megállapodások esetén a Parlament hozzájárulásának elfogadásához a leadott szavazatok abszolút többsége is elegendő. A Római Szerződés 300. cikkének megfelelően a Parlament hozzájárulására ma már szinte valamennyi nemzetközi megállapodás megkötéséhez szükség van, különös tekintettel azokra, amelyek „jelentős költségvetési kihatásokkal” járnak.